#4 – Isten Az Őt Tisztelő Prédikáláson És Tanításon Keresztül Mozdul – Csel 2:14-41
Egy kis bűnvallás…Milyen sokszor prédikáltam túl komplikáltan!
Péter nagyon egyszerűen csinálta…3 dolgot látok a prédikációjában, amit mi is követhetünk…
A. Isten Igéjét Prédikálta – Csel 2:16-21; 2:25-28; 2:38
Az embereknek arra van szükségük, hogy a Bibliát tanítsuk nekik!!! Az első rögzített isten tisztelet töltve volt Írásrészekkel…és Péter nem kért elnézést miatta.
(Egyébként – nem volt előtte Biblia…kívülről mondta, ami egyébként nagy kihívás nekem, mint vezetőnek és prédikátornak, így folyamatosan az Ő SZAVÁBAN kell lennem…ezen keresztül megismerni ŐT! Az Ő szav az Ő akarata…és minél jobban ismerem, annál jobban képes vagyok komunikálni.)
Nem találkoztam még olyasvalakivel, aki elszúrta volna az életét, mert Isten Igéje szerint élt…de rengeteg olyan emberrel találkoztam, akik lázadtak ellene és itták a levét.
B. A Szent Szellem vezette Pétert – Csel 2:1-5
A Biblia tisztán mondja, hogy Péter be volt töltve a Szent Szellemmel…és mikor ez megtörtént, akkor egy KEMÉNY üzenetet prédikált; sőt, mindott néhány olyan dolgot is, ami valószínűleg jónéhányan nem csippantottak (kedveltek), akár fel is dühödtek miatta. (Csak nézz utána Csel 2:22-23-ban vagy 2:36-ban…mikor azt mondod egy tömegnek, hogy egy rakás gyilkos vagytok…akkor ide a rozsdás bökőt, hogy jónéhányan elkezdtek panaszkodni, hőzöngeni!)
Néhányan azt gondolják, hogy amikor valaki Szellemmel van betöltve, akkor mindig kedves, híres, és mindenki által kedvelt…ez az írásrész pont az ellenkezőjét bizonyítja!
Ja…és még egy dolog ide…Isten Szellemmével volt betöltve…aki az Isten Igéjéhez vezette Pétert! Isten Igéje és Isten Szelleme mindig együtt munkálkodik, mindig, és nem függetlenül. Mikor a Szellemre hallgatunk…Isten Igéjéhez leszünk terelve…ÉS…
C. Isten Fiáról Beszélt – Csel 2:24.32.38
Ha megváltozott életeket akarunk látni a gyülekezeteinkben, akkor JÉZUSRÓL KELL beszéljünk! El kell mondjuk nekik, hogy JÉZUS egyedül fizetett a bűneinkért…és Őrajta keresztül áltunk helyre Istennel!!!
IGEN, beszélhetünk házasságról, pénzről, célról, satöbbi – kell is – mert a Biblia is beszél róluk. De ha csak arról beszélünk, hogyan lehet egy jó életük, Krisztus nélkül, akkor szerintem kihagytuk a lényeget.
Még egy dolog – mikor Isten Igéjét prédikáljuk, Isten Szellemének tekintélye alatt és Isten Fia van felemelve…ISTEN ÉLETEKET VÁLTOZTAT MEG! Csel 2:37 A szavak „szíven találták” az embereket, mert Isten az Őt tisztelő prédikáción keresztül munkálkodott…és hiszem, hogy MÉG MA is így van!
2010. augusztus 15., vasárnap
2010. augusztus 13., péntek
Vezetőségi Gondolatok III.
#3 – Isten Nagy Tetteit Nem Lehet Betervezni…De Fel Kell Készülni Rá – Csel 2:1-5
Ami ebben az írásrészben történt, az megmagyarázhatatlan és tagadhatatlan…és megállíthatatlanná tette a gyülekezetet!
Mégis egy olyan esemény volt, amit nem a vezetőség hozott tető alá, szépen betáblázva a gyülekezeti naptárba…(titeket is, vagy csak engem zavar, hogy gyülekezetek előre megszervezik és betervezik az ébredéseket?)
EGYSZERŰEN CSAK MEGTÖRTÉNT…az első szó Csel 2:2-ben a „hirtelen”!
A vezetőség megkapta Jézustól a látást, elkezdtek imádkozni és meghozták azokat a döntéseket, amiket meg kellett hozni az első fejezetben…és csak továbbra is azt csinálták, amit tenniük kellett, amíg BUMMM…Isten egy csodálatos módon nem lépett.
Mikor Isten lépéseit kezdjük tervezni, akkor azt hiszem veszélyes talajon sétálunk. Az Ő tervei és útjai sokkal magasabbak, mint a mieink – Ézs 55:8-9.
És amikor Isten lép, akkor mindenki azt kérdezi, hogy „MIT CSINÁLTÁL?” (Mert azt gondolják sokan, hogy Isten hatalmas dolgait le lehet írni egy képletben.
Egy dolog biztos, hogy dogmatikusnak kell lennünk a látás iránt, amit Isten adott…ez nem biztos, hogy mindenkinek tetszik…viszont azt akarjuk, hogy emberek megismerjék Jézust. Az is biztos, hogy ebben a gyülekezetet akarja használni Isten...elérni és megváltoztatni ezt az elveszett világot. Úgyhogy amit tehetünk, hogy egyszerűen ragaszkodunk a látáshoz és tesszük azt, amire hisszük, hogy elhívott minket.
És Isten lépett! Váratlan volt…megmagyarázhatatlan…de annyira örülök, hogy megtette!
Vezetők – Isten lépéseinek megszervezése nem a mi feladatunk…inkább csak készüljünk fel rá!!! Hiszem, hogy Isten hatalmas dolgokat akar tenni a gyülekezeteinkben...nekünk csak hajlandónak kell lenni arra, hogy megtegyük, kerüljön amibe kerül, hogy készen álljunk az Ő lépésére!!!
Folyt köv.
Ami ebben az írásrészben történt, az megmagyarázhatatlan és tagadhatatlan…és megállíthatatlanná tette a gyülekezetet!
Mégis egy olyan esemény volt, amit nem a vezetőség hozott tető alá, szépen betáblázva a gyülekezeti naptárba…(titeket is, vagy csak engem zavar, hogy gyülekezetek előre megszervezik és betervezik az ébredéseket?)
EGYSZERŰEN CSAK MEGTÖRTÉNT…az első szó Csel 2:2-ben a „hirtelen”!
A vezetőség megkapta Jézustól a látást, elkezdtek imádkozni és meghozták azokat a döntéseket, amiket meg kellett hozni az első fejezetben…és csak továbbra is azt csinálták, amit tenniük kellett, amíg BUMMM…Isten egy csodálatos módon nem lépett.
Mikor Isten lépéseit kezdjük tervezni, akkor azt hiszem veszélyes talajon sétálunk. Az Ő tervei és útjai sokkal magasabbak, mint a mieink – Ézs 55:8-9.
És amikor Isten lép, akkor mindenki azt kérdezi, hogy „MIT CSINÁLTÁL?” (Mert azt gondolják sokan, hogy Isten hatalmas dolgait le lehet írni egy képletben.
Egy dolog biztos, hogy dogmatikusnak kell lennünk a látás iránt, amit Isten adott…ez nem biztos, hogy mindenkinek tetszik…viszont azt akarjuk, hogy emberek megismerjék Jézust. Az is biztos, hogy ebben a gyülekezetet akarja használni Isten...elérni és megváltoztatni ezt az elveszett világot. Úgyhogy amit tehetünk, hogy egyszerűen ragaszkodunk a látáshoz és tesszük azt, amire hisszük, hogy elhívott minket.
És Isten lépett! Váratlan volt…megmagyarázhatatlan…de annyira örülök, hogy megtette!
Vezetők – Isten lépéseinek megszervezése nem a mi feladatunk…inkább csak készüljünk fel rá!!! Hiszem, hogy Isten hatalmas dolgokat akar tenni a gyülekezeteinkben...nekünk csak hajlandónak kell lenni arra, hogy megtegyük, kerüljön amibe kerül, hogy készen álljunk az Ő lépésére!!!
Folyt köv.
2010. augusztus 12., csütörtök
Vezetőségi Gondolatok II.
#2 – El Kell Bánjunk A Vezetőségi Kihívásokkal – Apcsel 1:15-26
Mikor Jézus a mennybe ment, a hívők (kb. 120-an) összejöttek és imádkoztak (Csel 1:14). Érdekes, hogy vannak a kereszténységben olyanok, akik azt mondják, hogy egyedül az ima elég, hogy a látás beteljesüljön, a gyülekezet növekedjen…és ez az érvelés gyakran vezet ahhoz, hogy drága hívők csalódnak Istenben.
Igen, az ima SZÜKSÉGES. Az ima emlékeztet minket arra, hogy szükségünk van Isten kegyelmére és irgalmára, ha bármi jelentőség teljeset akarunk véghez vinni.
Akárhogyis…15-26. versig tisztán láthatjuk, hogy az apostolokat a Szent Szellem vezette ebben az imában, hogy elbánjanak néhány vezetőségi dologgal. Mert nyilvánvaló volt számukra, hogy cselekedni kell ezen a területen.
Júdás elárulta Jézust…egyike volt a 12-nek…egy üres helyet hagyott hátra abban a vezetőségben, amit Jézus alapított.
Itt láthatjuk, hogy az apostoloknak tisztán meghatározott vezetőségi elvárásaik voltak (Csel 1:21-22) és Isten Igéje vezette őket ebben (Csel 1:20).
Mikor emberek az Apcsel-ről beszélnek, mindig a 2. fejezeten ámulnak el; pedig szerintem az első fejezet adja meg az alapot arra, ahogy Isten aztán a 2. fejezetben mozdult…a vezetők kaptak egy tiszta látást és aztán meggyőződtek afelől, hogy a vezetőség a helyén van-e ahhoz, hogy a látást megvalósítsák.
Isten a vezetőségen keresztül munkálkodik…látom ezt az egész Írásban. És…Isten nem fog több embert és erőforrást adni egy gyülekezetnek, mint amennyit elhordozni, irányítani képes. Ezért, hiszem azt, hogy egy pásztornak vagy gyülekezeti vezetőnek folyamatosan arra kell törekednie, hogy növekedjen vezetőként, hogy táguljon a tere és Isten több és több áldással és felelősséget bízzon rá.
Néhány kérdés, mely segíthet, ha feltesszük magunknak…
• Felelősség teljes sáfára vagyok a rám bízott vezetőségi ajándéknak?
• Kik azok a vezetők, akikkel jó ha időt töltök, mert ők segítenek abban, hogy nyújtva legyek és növekedjem?
• Hajlandó vagyok bármit megfizetni azért, hogy növekedjek és fejlődjek, mint vezető? (Példabeszédek 4:7)
• Hajlandó vagyok a csapatomban lévők életébe befektetni, annak érdekében, hogy ők is növekedjenek és fejlődjenek?
• Azokba a vezetőkbe, akikkel Isten megtisztelt, hogy együtt szolgálhatok, befektetek?
• Mit kell tegyek…és mit delegálhatok?
• Van-e bármilyen vezetőségi dolog, amivel nem vagyok hajlandó szembe nézni…figyelmen kívül hagyok?
• Értem azt, hogyha nem nézek szembe azokkal a vezetőségi dolgokkal, akkor azzal a gyülekezetet tartom vissza attól, hogy a következő szintre lépjenek a szolgálatban?
A többit holnap…még van vagy két-három gondolat…
Mikor Jézus a mennybe ment, a hívők (kb. 120-an) összejöttek és imádkoztak (Csel 1:14). Érdekes, hogy vannak a kereszténységben olyanok, akik azt mondják, hogy egyedül az ima elég, hogy a látás beteljesüljön, a gyülekezet növekedjen…és ez az érvelés gyakran vezet ahhoz, hogy drága hívők csalódnak Istenben.
Igen, az ima SZÜKSÉGES. Az ima emlékeztet minket arra, hogy szükségünk van Isten kegyelmére és irgalmára, ha bármi jelentőség teljeset akarunk véghez vinni.
Akárhogyis…15-26. versig tisztán láthatjuk, hogy az apostolokat a Szent Szellem vezette ebben az imában, hogy elbánjanak néhány vezetőségi dologgal. Mert nyilvánvaló volt számukra, hogy cselekedni kell ezen a területen.
Júdás elárulta Jézust…egyike volt a 12-nek…egy üres helyet hagyott hátra abban a vezetőségben, amit Jézus alapított.
Itt láthatjuk, hogy az apostoloknak tisztán meghatározott vezetőségi elvárásaik voltak (Csel 1:21-22) és Isten Igéje vezette őket ebben (Csel 1:20).
Mikor emberek az Apcsel-ről beszélnek, mindig a 2. fejezeten ámulnak el; pedig szerintem az első fejezet adja meg az alapot arra, ahogy Isten aztán a 2. fejezetben mozdult…a vezetők kaptak egy tiszta látást és aztán meggyőződtek afelől, hogy a vezetőség a helyén van-e ahhoz, hogy a látást megvalósítsák.
Isten a vezetőségen keresztül munkálkodik…látom ezt az egész Írásban. És…Isten nem fog több embert és erőforrást adni egy gyülekezetnek, mint amennyit elhordozni, irányítani képes. Ezért, hiszem azt, hogy egy pásztornak vagy gyülekezeti vezetőnek folyamatosan arra kell törekednie, hogy növekedjen vezetőként, hogy táguljon a tere és Isten több és több áldással és felelősséget bízzon rá.
Néhány kérdés, mely segíthet, ha feltesszük magunknak…
• Felelősség teljes sáfára vagyok a rám bízott vezetőségi ajándéknak?
• Kik azok a vezetők, akikkel jó ha időt töltök, mert ők segítenek abban, hogy nyújtva legyek és növekedjem?
• Hajlandó vagyok bármit megfizetni azért, hogy növekedjek és fejlődjek, mint vezető? (Példabeszédek 4:7)
• Hajlandó vagyok a csapatomban lévők életébe befektetni, annak érdekében, hogy ők is növekedjenek és fejlődjenek?
• Azokba a vezetőkbe, akikkel Isten megtisztelt, hogy együtt szolgálhatok, befektetek?
• Mit kell tegyek…és mit delegálhatok?
• Van-e bármilyen vezetőségi dolog, amivel nem vagyok hajlandó szembe nézni…figyelmen kívül hagyok?
• Értem azt, hogyha nem nézek szembe azokkal a vezetőségi dolgokkal, akkor azzal a gyülekezetet tartom vissza attól, hogy a következő szintre lépjenek a szolgálatban?
A többit holnap…még van vagy két-három gondolat…
2010. augusztus 11., szerda
Vezetőségi Gondolatok I. rész
Van néhány nagyon izgalmas dolog, amit Apostolok cselekedeteiből tanultam. Szeretném veletek megosztani.
Lehet hónapokig lehetne sorolni...
#1 – Jézus KELL Irányítsa A Gyülekezet Látását – Apostolok cselekedetei 1:6-7
Az apostolok megkérdezték Jézust, hogy akkor most helyreállítja Izraelt? Másszóval: „Akkor most megteszed azt (végre valahára), amit MI szeretnénk, hogy tegyél?” Ez csak arra bizonyíték, hogy idő kell ahhoz (nekik három év személyesen nem volt elég, sem a kereszt, sem a feltámadás), hogy megértse ezt az ember. DE…én sem ítélhetem meg őket…hiszen engem is folyamatosan formál Isten ebben!
Meginti őket a 7. versben…és aztán 1:8-ban feltárja előttük a gyülekezet látását. Láthattuk is, hogy betöltötték a 10. fejezetig: Csel 1-7 Jeruzsálem; Csel 8-9 Júdeában és Samáriában; és Csel 10 a pogányok, ami tulajdonképpen a „föld végső határának” elérésének a kezdete.
A látás egyszerű volt – tiszta – és elhibázhatatlan. Jézus nem kért miatta elnézést, és nem is állt le, hogy megvédje…Közölte és nyilvánvalóan látjuk, hogy az apostolok teljes szívvel meg is ragadták.
Mikor a vezetők odaszánják magukat, hogy a Mindenható arcát kezdik keresni, és Tőle akarnak hallani, és hajlandóak megtenni mindazt, amit mond…a gyülekezet sokkal többre lesz képes, mint amiről álmodni is mert.
Nem engedhetjük, hogy a törekvéseink, vágyaink vezessék a gyülekezetet…inkább az Ő vágya és törekvése kell kijöjjön belőlünk!
Az egyik imám, hogy „Jézus, taníts, hogy úgy lássak, ahogy te látsz, hogy úgy érezzek, ahogy te érzel, azért, hogy arra vágyjak, ami Neked igazán fontos!” Ő KELL LEGYEN a hajtó erő mind a mögött, ami a gyülekezetben történik…vagy a gyülekezet gyümölcstelen, unalmas, és hasztalan lesz.
Holnap jön a következő...
Lehet hónapokig lehetne sorolni...
#1 – Jézus KELL Irányítsa A Gyülekezet Látását – Apostolok cselekedetei 1:6-7
Az apostolok megkérdezték Jézust, hogy akkor most helyreállítja Izraelt? Másszóval: „Akkor most megteszed azt (végre valahára), amit MI szeretnénk, hogy tegyél?” Ez csak arra bizonyíték, hogy idő kell ahhoz (nekik három év személyesen nem volt elég, sem a kereszt, sem a feltámadás), hogy megértse ezt az ember. DE…én sem ítélhetem meg őket…hiszen engem is folyamatosan formál Isten ebben!
Meginti őket a 7. versben…és aztán 1:8-ban feltárja előttük a gyülekezet látását. Láthattuk is, hogy betöltötték a 10. fejezetig: Csel 1-7 Jeruzsálem; Csel 8-9 Júdeában és Samáriában; és Csel 10 a pogányok, ami tulajdonképpen a „föld végső határának” elérésének a kezdete.
A látás egyszerű volt – tiszta – és elhibázhatatlan. Jézus nem kért miatta elnézést, és nem is állt le, hogy megvédje…Közölte és nyilvánvalóan látjuk, hogy az apostolok teljes szívvel meg is ragadták.
Mikor a vezetők odaszánják magukat, hogy a Mindenható arcát kezdik keresni, és Tőle akarnak hallani, és hajlandóak megtenni mindazt, amit mond…a gyülekezet sokkal többre lesz képes, mint amiről álmodni is mert.
Nem engedhetjük, hogy a törekvéseink, vágyaink vezessék a gyülekezetet…inkább az Ő vágya és törekvése kell kijöjjön belőlünk!
Az egyik imám, hogy „Jézus, taníts, hogy úgy lássak, ahogy te látsz, hogy úgy érezzek, ahogy te érzel, azért, hogy arra vágyjak, ami Neked igazán fontos!” Ő KELL LEGYEN a hajtó erő mind a mögött, ami a gyülekezetben történik…vagy a gyülekezet gyümölcstelen, unalmas, és hasztalan lesz.
Holnap jön a következő...
2010. augusztus 9., hétfő
Kreativitás III. - A gyülekezetnek "szórakoztatónak" kell lennie?
Nem is olyan rég megnéztük az Avatar című filmet 3D-ben. Nagyon élveztem, nagyon jól megcsinálták! Annyira lefoglalt, hogy a 3 órás film alatt ki sem mentem WC-ni, pedig azért beszörpöltem egy vödrös üdítőt. De ahogy elnéztem senki nem mozdult 3 órán keresztül, csak bambult a szemüvegen át. Jól kitalálták és teljesen lekötött a sok kreatív elem, technológia, színek, hangeffektek, események és fordulatok a cselekményben. Amennyire egy film megelégíthet, én annyira megelégedetten jöttem el.
De most figyelj-mikor kijöttünk a teremből és kullogtunk kifelé azon a hosszú szűk folyosón, nem hallottam egy embertől sem, hogy azt mondta volna „Na jó, ennyi elég volt, soha többet nem jövök ide-olyan sok minden volt ebben a filmben…ez a film túl szórakoztató volt.” Mi lett volna, ha valakitől ezt hallottad volna? Ha ilyen lett volna, akkor lehet azt gondolnád, mint én, hogy „Na, vajon mit szívhat ez az ürge?” Miért? Mert a filmeknek szórakoztatóknak kell lenniük – és mi európaiak szeretjük, ha szórakoztatnak minket. Koncertekre járunk, színdarabokat nézünk, TV, DVD, sport események – a szórakoztató ipar teljesen megragadta a mai ember figyelmét.
DE (és most itt légy szíves kapcsold be a biztonsági öved) valamiért, nem értem miért (OK…sejtem), mikor a gyülekezet szeretné az emberek figyelmét megragadni, egyből felüti a fejét néhány hang mondván, „Ez a gyülekezet csak szórakoztatja az embereket.“ De a kérdésem ez – MI A PROBLÉMA EZZEL?
A egyik definíciója a szórakoztatásnak ez: „Megtartani valakinek a figyelmét egy bizonyos időre.” Ha ez a meghatározás a szórakoztatás, akkor én bűnös vagyok a szórakoztatásban, mert én arra vágyom, hogy minden alkalommal amikor prédikálok és tanítok meg akarom tartani az emberek figyelmét. Inkább szórakoztatom őket, mint halálra untatom!
És ne csapjuk be magunkat, amikor azt gondoljuk, hogy az unalom csak a hallgatón múlik, hogy „szellemi-e” vagy sem. Mert mi van az Istentől távol lévő emberekkel? Ők nem tudnak „szellemiek” lenni.
Amikor én prédikálok (és azért írok az én prédikálásomról, mert ezek az én gondolataim, véleményem), küzdök a kreativitásért. Fontosak a sztorik, illusztrációk és tárgyak, mert a lényeg (vagyis AZ EVANGÉLIUM) átadását kel szolgálják. Hiszem azt, hogy akik átlépik a gyülekezeti kapu küszöbét, megérdemlik a sok-sok ráfordított időt és erőfeszítést. Mondhatod erre azt, hogy szórakoztatás – én úgy hívnám ISTEN TISZTELETE ÉS AZ EMBEREK SZOLGÁLATA.
Mondhatja valaki erre azt: „Balázs, honnan a susnyákosból szeded ezt a szórakoztatás dolgot? Csak maradj meg annál, hogy ’Prédikáld az Igét’, és az elég.” Erre azt válaszolom, hogy „Igazából az ötlet úgy jött, hogy olvastam Isten Igéjét!” Nézzük csak!
Mikor Isten közölni akart valamit Bálámmal mi történt? Nem egy ingbe és nyakkendőbe öltözött prédikátoron keresztül szólt, Károli Bibliával a kezében – egy szamarat használt!!! Mondhatsz akármit – szép látvány lehetett a szitu…le merem fogadni, hogy Isten egy jót mosolygott a dolgon – egyedülálló módon megragadta Bálám figyelmét – és ez szórakoztató (olvasd el a történetet 4 Mózes 22. fejezetében).
Mikor Jézus azt akarta, hogy az emberek tudják, hogy Ő képes a gyógyításra, nem azt mondta, hogy „Lapozzatok most a Bibliátokban, és tanítani fogok versről-versre, sorról-sorra a gyógyításról.” NEM. Nézd meg János 9-ik fejezetét – odament ehhez a vak fickóhoz, leköpött a földre és sarat készített, és rákente a vak szemére! (Ehhez azért elég sok köpésre volt szükség.) Mindezek után azt mondta neki, hogy menjen és mosakodjon meg a Siloám tavában. Hát mit ne mondjak, akik ezt nézték, számukra ez elég ronda vicc volt – de amint a fickó megtette, meggyógyult…és mindezek után az egyik legszebb bizonyságtételt adta át másoknak, „Vak voltam, de már látok!”
Újra és újra látni ezt az Írásban – mikor Isten mondani akart valamit Jónásnak, egy nagy halat használt, mikor Pétert akarta arról tanítani, hogy ne aggódjon a pénz miatt, elküldte halászni és azt mondta, hogy a pénz majd ott lesz a hal szájában. (Nem tudom hogy vagy vele, de hazajövetel előtt még megpróbáltam volna fogni párat!) Pál apostol a Mars hegyen nem csak az „Igét prédikálta” a Szellemtől vezetve, hanem idézte az ottani, helyi, híres költőket. Isten a kreatív kommunikáció híve.
Hadd sarkítsam ki egy kicsit a témát – ahogy Ed Young (akit nagyon tisztelek) mondta – „Ha egy gyülekezet unalmas, az bűn!” Miért Hollywoodnak kell megkapnia a dicséretet a kreativitásért, mikor a gyülekezetnek megvan a Szent Szellem ereje – és Ő ruházta ránk a kreativitást, mert Ő kreatív. A gyülekezetnek kellene a legizgalmasabb, legenergikusabb, és legkreatívabb „személynek” lennie ezen a földön. PUNKTUM!:)
Még egy dolog – mikor Jézus kommunikált, azt annyira kreatívan tette. Mindig használt történeteket, a való világból származó helyzeteket. Hadd szúrjam ezt közbe…valaki egyszer mesélte nekem, hogy nem szereti, amikor XY prédikál, mert a történetei őróla szólnak, ő szerepel bennük…ez „én központú”…de NEM…hiszen az életéből prédikál…mennyivel jobb, ha egy illusztrációs gyűjteményből, meggyőződés nélkül sztorizgatna valaki? Vissza…Jézusnak mindig megvolt a célja a történettel. Volt lényege. Valamit kommunikálni akart és a kreativitása alátámasztotta, megerősítette a mondanivalója lényegét. Azzal én sem értek egyet, hogy lényeg és mondanivaló nélkül legyünk kreatívak. Én személyesen igyekszem a kreativitásra- de mindig meg van a lényege.
Úgyhogy a gyülekezetnek szórakoztatónak kell lennie? IGEN – akik bejönnek az ajtón megérdemlik, hogy bekapcsolódhassanak. De nem tetszik az, amikor azt mondja valaki „Csak prédikáld a Bibliát és Isten majd növeli a gyülekezetet.” Sok gyülekezetben jártam már a magunkéin kívül is és mindenhol prédikálják az Igét; de mégis csökken a keresztények száma Európában, sőt Amerikában is – úgyhogy kell ennél egy kicsit több!
Azok az emberek, akik eljönnek a gyülekezetünkbe megérdemlik az időt és igyekezetet…és ha Krisztushoz jönnek, mert szórakoztattuk őket, akkor mi a probléma?
De most figyelj-mikor kijöttünk a teremből és kullogtunk kifelé azon a hosszú szűk folyosón, nem hallottam egy embertől sem, hogy azt mondta volna „Na jó, ennyi elég volt, soha többet nem jövök ide-olyan sok minden volt ebben a filmben…ez a film túl szórakoztató volt.” Mi lett volna, ha valakitől ezt hallottad volna? Ha ilyen lett volna, akkor lehet azt gondolnád, mint én, hogy „Na, vajon mit szívhat ez az ürge?” Miért? Mert a filmeknek szórakoztatóknak kell lenniük – és mi európaiak szeretjük, ha szórakoztatnak minket. Koncertekre járunk, színdarabokat nézünk, TV, DVD, sport események – a szórakoztató ipar teljesen megragadta a mai ember figyelmét.
DE (és most itt légy szíves kapcsold be a biztonsági öved) valamiért, nem értem miért (OK…sejtem), mikor a gyülekezet szeretné az emberek figyelmét megragadni, egyből felüti a fejét néhány hang mondván, „Ez a gyülekezet csak szórakoztatja az embereket.“ De a kérdésem ez – MI A PROBLÉMA EZZEL?
A egyik definíciója a szórakoztatásnak ez: „Megtartani valakinek a figyelmét egy bizonyos időre.” Ha ez a meghatározás a szórakoztatás, akkor én bűnös vagyok a szórakoztatásban, mert én arra vágyom, hogy minden alkalommal amikor prédikálok és tanítok meg akarom tartani az emberek figyelmét. Inkább szórakoztatom őket, mint halálra untatom!
És ne csapjuk be magunkat, amikor azt gondoljuk, hogy az unalom csak a hallgatón múlik, hogy „szellemi-e” vagy sem. Mert mi van az Istentől távol lévő emberekkel? Ők nem tudnak „szellemiek” lenni.
Amikor én prédikálok (és azért írok az én prédikálásomról, mert ezek az én gondolataim, véleményem), küzdök a kreativitásért. Fontosak a sztorik, illusztrációk és tárgyak, mert a lényeg (vagyis AZ EVANGÉLIUM) átadását kel szolgálják. Hiszem azt, hogy akik átlépik a gyülekezeti kapu küszöbét, megérdemlik a sok-sok ráfordított időt és erőfeszítést. Mondhatod erre azt, hogy szórakoztatás – én úgy hívnám ISTEN TISZTELETE ÉS AZ EMBEREK SZOLGÁLATA.
Mondhatja valaki erre azt: „Balázs, honnan a susnyákosból szeded ezt a szórakoztatás dolgot? Csak maradj meg annál, hogy ’Prédikáld az Igét’, és az elég.” Erre azt válaszolom, hogy „Igazából az ötlet úgy jött, hogy olvastam Isten Igéjét!” Nézzük csak!
Mikor Isten közölni akart valamit Bálámmal mi történt? Nem egy ingbe és nyakkendőbe öltözött prédikátoron keresztül szólt, Károli Bibliával a kezében – egy szamarat használt!!! Mondhatsz akármit – szép látvány lehetett a szitu…le merem fogadni, hogy Isten egy jót mosolygott a dolgon – egyedülálló módon megragadta Bálám figyelmét – és ez szórakoztató (olvasd el a történetet 4 Mózes 22. fejezetében).
Mikor Jézus azt akarta, hogy az emberek tudják, hogy Ő képes a gyógyításra, nem azt mondta, hogy „Lapozzatok most a Bibliátokban, és tanítani fogok versről-versre, sorról-sorra a gyógyításról.” NEM. Nézd meg János 9-ik fejezetét – odament ehhez a vak fickóhoz, leköpött a földre és sarat készített, és rákente a vak szemére! (Ehhez azért elég sok köpésre volt szükség.) Mindezek után azt mondta neki, hogy menjen és mosakodjon meg a Siloám tavában. Hát mit ne mondjak, akik ezt nézték, számukra ez elég ronda vicc volt – de amint a fickó megtette, meggyógyult…és mindezek után az egyik legszebb bizonyságtételt adta át másoknak, „Vak voltam, de már látok!”
Újra és újra látni ezt az Írásban – mikor Isten mondani akart valamit Jónásnak, egy nagy halat használt, mikor Pétert akarta arról tanítani, hogy ne aggódjon a pénz miatt, elküldte halászni és azt mondta, hogy a pénz majd ott lesz a hal szájában. (Nem tudom hogy vagy vele, de hazajövetel előtt még megpróbáltam volna fogni párat!) Pál apostol a Mars hegyen nem csak az „Igét prédikálta” a Szellemtől vezetve, hanem idézte az ottani, helyi, híres költőket. Isten a kreatív kommunikáció híve.
Hadd sarkítsam ki egy kicsit a témát – ahogy Ed Young (akit nagyon tisztelek) mondta – „Ha egy gyülekezet unalmas, az bűn!” Miért Hollywoodnak kell megkapnia a dicséretet a kreativitásért, mikor a gyülekezetnek megvan a Szent Szellem ereje – és Ő ruházta ránk a kreativitást, mert Ő kreatív. A gyülekezetnek kellene a legizgalmasabb, legenergikusabb, és legkreatívabb „személynek” lennie ezen a földön. PUNKTUM!:)
Még egy dolog – mikor Jézus kommunikált, azt annyira kreatívan tette. Mindig használt történeteket, a való világból származó helyzeteket. Hadd szúrjam ezt közbe…valaki egyszer mesélte nekem, hogy nem szereti, amikor XY prédikál, mert a történetei őróla szólnak, ő szerepel bennük…ez „én központú”…de NEM…hiszen az életéből prédikál…mennyivel jobb, ha egy illusztrációs gyűjteményből, meggyőződés nélkül sztorizgatna valaki? Vissza…Jézusnak mindig megvolt a célja a történettel. Volt lényege. Valamit kommunikálni akart és a kreativitása alátámasztotta, megerősítette a mondanivalója lényegét. Azzal én sem értek egyet, hogy lényeg és mondanivaló nélkül legyünk kreatívak. Én személyesen igyekszem a kreativitásra- de mindig meg van a lényege.
Úgyhogy a gyülekezetnek szórakoztatónak kell lennie? IGEN – akik bejönnek az ajtón megérdemlik, hogy bekapcsolódhassanak. De nem tetszik az, amikor azt mondja valaki „Csak prédikáld a Bibliát és Isten majd növeli a gyülekezetet.” Sok gyülekezetben jártam már a magunkéin kívül is és mindenhol prédikálják az Igét; de mégis csökken a keresztények száma Európában, sőt Amerikában is – úgyhogy kell ennél egy kicsit több!
Azok az emberek, akik eljönnek a gyülekezetünkbe megérdemlik az időt és igyekezetet…és ha Krisztushoz jönnek, mert szórakoztattuk őket, akkor mi a probléma?
Kreativitás II.
Biztos te is vagy úgy, mint én, hogy utálsz dolgokat, amiket mások mondanak. Nem? Őszintén szólva, vannak emberek, akik nem gondolkodnak…például...mikor a telefonod csörög éjjel és a 20-dik csöngetés után felveszed és a kedves ismerősöd megkérdezi, hogy „Hé, felébresztettelek?” AHHHH (Tarzan kiáltás)!!!! Oda kell figyelnünk nagyon, hogy mi jön ki a szánkon.
Az egyik, amit utálok, amikor azt mondják, hogy „Hát Balázs, sokat írsz és beszélsz a kreativitásról, de van itt egy darab bökkenő…én nem vagyok kreatív.” Utálom ezt! Tudom, hogy ez az utálni szó elég erős, de komolyan átgondolva, őszintén szólva, UTÁLOM, mikor emberek ezt mondják. Miért? Nagyon egyszerű…mert nem igaz.
A Biblia legelső könyvének legelső fejezetében elmondja nekünk, hogy mindannyian Isten képmására lettünk teremtve - és ez a tény tagadhatatlan. Na mármost…alaposan átolvasva az első fejezetet, megállapíthatjuk, hogy Isten csodálatosan kreatív. Csak nézz körül ezen a csodálatos bolygón - a teremtés leleplezi a Teremtőjét. Minden alkalommal eszembe jut ez, mikor a természet lágy ölében vagyok.
Ha Isten kreatív és mi az Ő képmására lettünk teremtve, akkor mi is kreatívak vagyunk…és ha ezt letagadom, az olyan mintha pofon vágnám Istent.
A gond az, hogy mindenki arra vágyik, hogy egy normál, egyszerű, rutinos életet hozzon létre maga körül…ennek érdekében elcseréljük a kreatív képességünket egy jó kis önelégült hozzáállásra. De akárhonnan nézem a dolgot, Isten vágya az életünkre nem ez.
Na még egyszer…menj Mózes 1. könyvéhez. Ott láthatod, hogy Isten minden nap teremtett valamit. A hét minden napján, kivéve a Szombatot. DE azt is észre kell vegyed, hogy a hét minden napján valami mást teremtett, nem ugyanazt. Például – az egyik nap virágokat teremtett, aztán gondolkodott egy kicsit és azt mondta „OK, a tegnapi jó volt, de teremtek még néhány virágot.” Nem és nem! Nem így volt. Ment tovább…és szerintem ezzel azt mutatta meg, hogy milyen az, amikor élvezed azt, amiben éppen vagy az életedben, amid éppen van…és aztán ne azon ügyködj, hogy hogyan tartsd fent azt a jó kis régi állapotot, ami „Olyan JÓ volt” – légy kreatív!
Hogyan lehetek kreatív? Annyira örülök, hogy megkérdezted…
Legyen ez a kihívás most mindenkinek: hagyj el minden rutinos dolgot az életedből…legalább egy napig. Ezek lehetnek kicsi dolgok, mint például egy másik útvonal a munkádba, rendelj mást, mint amit szoktál az étteremben, ne nézd meg azt a műsort, amit sosem hagynál ki és elegyedj beszélgetésekbe emberekkel. Ezek pici lépések – de szükségesek ahhoz, hogy elkezdjünk azzá a kreatív tehetséggé válni, ami Isten vágya számunkra.
Fontos, hogy megértsd – mindnyájan kreatívak vagyunk, csak különböző módokon. Csak két barátot hadd említsek meg. Dávid és Niki. Dávid zenében, Niki dekorációban, ami szerintem szintén a művészetnek egy ága…és könnyen beleeshetek abba a hibába, ha igazán kreatív akarok lenni, akkor olyannak kell lennem, mint ők.
De ez nem igaz (ha megkérdezed őket, akkor ők is ugyanezt fogják mondani). Isten úgy formált minket, hogy különféle területeken vagyunk kreatívak…és lehet hogy nincs képességed arra, hogy zongorázz és dalt komponálj, vagy gyönyörű dekorációt varázsolj a legkülönfélébb tárgyakból…de kreatív lehetsz abban, ahogy udvarolsz és kezdeményezel a feleséged felé, ahogy neveled a gyermekeidet, ahogy a munkahelyeden újabb ötleteket, rendszereket alkalmazol – mindannyian lehetünk kreatívak a magunk módján. DE az első lépés mindenképpen az, hogy megragadd azt az igazságot, hogy mindannyian kreatívak vagyunk.
És itt van a záró kihívásom – ragadd meg azt az igazságot, hogy te is kreatív vagy. Hiszem, hogy ennek a világnak szüksége ránk, hogy mi, Krisztus követői egy elképesztően izgalmas és kreatív életet mutassunk be. Ha ez történne, az tuti, hogy Isten királyságába vonzaná az embereket; Mózes 1. fejezetét látva, ha a teremtés hirdeti Isten dicsőségét és vonja őket Istenhez, akkor nem logikus, hogy ugyanígy a kreativitásunk is vonhatja az embereket Őhozzá?
Csak egy gondolat!
Az egyik, amit utálok, amikor azt mondják, hogy „Hát Balázs, sokat írsz és beszélsz a kreativitásról, de van itt egy darab bökkenő…én nem vagyok kreatív.” Utálom ezt! Tudom, hogy ez az utálni szó elég erős, de komolyan átgondolva, őszintén szólva, UTÁLOM, mikor emberek ezt mondják. Miért? Nagyon egyszerű…mert nem igaz.
A Biblia legelső könyvének legelső fejezetében elmondja nekünk, hogy mindannyian Isten képmására lettünk teremtve - és ez a tény tagadhatatlan. Na mármost…alaposan átolvasva az első fejezetet, megállapíthatjuk, hogy Isten csodálatosan kreatív. Csak nézz körül ezen a csodálatos bolygón - a teremtés leleplezi a Teremtőjét. Minden alkalommal eszembe jut ez, mikor a természet lágy ölében vagyok.
Ha Isten kreatív és mi az Ő képmására lettünk teremtve, akkor mi is kreatívak vagyunk…és ha ezt letagadom, az olyan mintha pofon vágnám Istent.
A gond az, hogy mindenki arra vágyik, hogy egy normál, egyszerű, rutinos életet hozzon létre maga körül…ennek érdekében elcseréljük a kreatív képességünket egy jó kis önelégült hozzáállásra. De akárhonnan nézem a dolgot, Isten vágya az életünkre nem ez.
Na még egyszer…menj Mózes 1. könyvéhez. Ott láthatod, hogy Isten minden nap teremtett valamit. A hét minden napján, kivéve a Szombatot. DE azt is észre kell vegyed, hogy a hét minden napján valami mást teremtett, nem ugyanazt. Például – az egyik nap virágokat teremtett, aztán gondolkodott egy kicsit és azt mondta „OK, a tegnapi jó volt, de teremtek még néhány virágot.” Nem és nem! Nem így volt. Ment tovább…és szerintem ezzel azt mutatta meg, hogy milyen az, amikor élvezed azt, amiben éppen vagy az életedben, amid éppen van…és aztán ne azon ügyködj, hogy hogyan tartsd fent azt a jó kis régi állapotot, ami „Olyan JÓ volt” – légy kreatív!
Hogyan lehetek kreatív? Annyira örülök, hogy megkérdezted…
Legyen ez a kihívás most mindenkinek: hagyj el minden rutinos dolgot az életedből…legalább egy napig. Ezek lehetnek kicsi dolgok, mint például egy másik útvonal a munkádba, rendelj mást, mint amit szoktál az étteremben, ne nézd meg azt a műsort, amit sosem hagynál ki és elegyedj beszélgetésekbe emberekkel. Ezek pici lépések – de szükségesek ahhoz, hogy elkezdjünk azzá a kreatív tehetséggé válni, ami Isten vágya számunkra.
Fontos, hogy megértsd – mindnyájan kreatívak vagyunk, csak különböző módokon. Csak két barátot hadd említsek meg. Dávid és Niki. Dávid zenében, Niki dekorációban, ami szerintem szintén a művészetnek egy ága…és könnyen beleeshetek abba a hibába, ha igazán kreatív akarok lenni, akkor olyannak kell lennem, mint ők.
De ez nem igaz (ha megkérdezed őket, akkor ők is ugyanezt fogják mondani). Isten úgy formált minket, hogy különféle területeken vagyunk kreatívak…és lehet hogy nincs képességed arra, hogy zongorázz és dalt komponálj, vagy gyönyörű dekorációt varázsolj a legkülönfélébb tárgyakból…de kreatív lehetsz abban, ahogy udvarolsz és kezdeményezel a feleséged felé, ahogy neveled a gyermekeidet, ahogy a munkahelyeden újabb ötleteket, rendszereket alkalmazol – mindannyian lehetünk kreatívak a magunk módján. DE az első lépés mindenképpen az, hogy megragadd azt az igazságot, hogy mindannyian kreatívak vagyunk.
És itt van a záró kihívásom – ragadd meg azt az igazságot, hogy te is kreatív vagy. Hiszem, hogy ennek a világnak szüksége ránk, hogy mi, Krisztus követői egy elképesztően izgalmas és kreatív életet mutassunk be. Ha ez történne, az tuti, hogy Isten királyságába vonzaná az embereket; Mózes 1. fejezetét látva, ha a teremtés hirdeti Isten dicsőségét és vonja őket Istenhez, akkor nem logikus, hogy ugyanígy a kreativitásunk is vonhatja az embereket Őhozzá?
Csak egy gondolat!
2010. augusztus 8., vasárnap
Kreativitás I.
Én valahogy mindig szerettem ötletezni már az általános iskolában is. Szervezkedtem, intézkedtem meg minden (őrsvezetővé is választottak - Fóka őrs). Szerveztem Őrs kirándulásokat, nagyon tuti volt. Bajba is kerültem miatta néhányszor. Volt ötletem mindig. Persze kívül felvettem a környezetem formáját, de belül volt egy fajta lázadás bennem (nem túl nagy), belül kreatív maradtam.
Amivel mindig is gondom volt, hogy nem tudott lekötni, amikor egy tanár unalmasan tanított. Meg is buktam egyszer még középiskolában matekból, pedig általánosban 5 voltam és szerettem is. Aztán a bukás utáni félévben 4-re tudtam javítani, mert elkezdett foglalkozni velem a tanár. De azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne másképp tanítani az anyagot, hogy ne legyen annyira unalmas. Kreatív voltam.
2002-2008-ig a Biblia Szól gyülekezet alkalmazásában voltam és az irodában dolgoztam. Sok minden volt a tányéromon, és idővel még több lett. Annyi, hogy le is estek róla dolgok. 2005-ben lettem a zeneszolgálat vezetője, aztán 2006-ben elindult az Új Kezdet szolgálat és mindkettőben rendkívül fontos része volt a kreativitásnak (egyébként minden szolgálatban). Abban az évben megtanultam egy leckét-nem mindenki értékeli a kreativitást, mert gyakran kimozdít bennünket az úgymond „normál” kerékvágásból „Ezt nem így, hanem úgy szoktuk csinálni.” Vagy „Ezt még sohasem csináltuk.” Kipróbáltam egy csomó kreatív dolgot, és láss csodát a csapat nőtt és az Alpha-kurzuson keresztül jöttek emberek Krisztushoz és a gyülekezetbe. Aztán 2008 januárjában Szegedre költöztünk csatlakoztunk az itteni csapathoz.
Sokat tanított Isten a prédikálásról, mikor P. Csabát helyettesítettem Szegeden 5 teljes hétig (2010 június-július). Albániában voltak és arra az időre rám bízta a gyülekezetet. Az egyik dolog, amit Isten tanított, hogy milyen gyakran megfeledkezünk arról, hogyan legyünk kreatívak az evangélium kommunikálásában.
Az egyik kulcsszavunk Szegeden a kreativitás. Megtanultam ebben a pár hétben, hogy nem is olyan rossz dolog, amikor rendszeresen kiszámíthatatlanok vagyunk. Sosem tudják mire számítsanak „Vajon most mivel rukkol elő?” Kreatív módokon kommunikálni, mert az emberek sokkal jobban emlékeznek rá. Nem felejtik el, mikor kitépkedtem a Bibliámból a lapokat, esernyővel a kezemben prédikáltam végig egy egész üzenetet, répa tortát ettem az üzenet prédikálása közben, pokémon bábu, Barbie és Ken (elkértem a lányoktól), Barbie falióra… stb. Ezek segítenek, hogy jobban emlékezzenek arra, amit hallottak. Legalábbis ők mondták és emlegetik is…
Honnan szedem ezt a furcsa elgondolást? Hát, van egy fickó, a neve Jézus, Ő igazán toppon volt, amikor kommunikációról volt szó…elképesztően kreatív volt. Amit esetleg erre néhányan mondanának, hogy „Ha így prédikálsz, az nem elég MÉLY.” (erről írok majd a napokban, ugyanezen téma alatt). Ezt azért mondják, mert azt hiszik, hogy az Írás tanításának egyetlen módja az sorról sorra vagy versről versre kell történjen. Amivel egyébként nincs bajom, mert szeretek így is tanítani, de nem ez az egyetlen módja. És különben is arról írok, amit az elmúlt időszakban felfedeztem, gyakoroltam és tanultam.
A kérdésem azokhoz, akik ezt gondolják, hogy „Pontosan hol láttátok Jézust így kommunikálni?” De komolyan, hol látni az evangéliumokban, hogy Jézus így tanítana, „Hadd tanítsak most nektek 4 dolgot Isten szeretetéről.” NEM-Ő mindig történetekkel kommunikált, tárgyakat használt (emlékszel, kenyér és hal sztori, le merem fogadni, hogy sosem felejtették el, VAGY emlékszel, amikor a vízen járt, tényleg, ott sem az volt, hogy leültette volna a tanítványait és mélységekig menő Biblia tanulmányozást végeztek, bebizonyítva 1Mózesből, hogy Ő képes a lehetetlent is megtenni—Bemutatta nekik úgy, hogy a vízen járt- HÁT mi ez, ha nem ERŐTELJES KOMMUNIKÁCIÓ.
Teljes meggyőződéssel hiszem, hogy ezen a földkerekségen a gyülekezetnek kéne a legkreatívabbnak lennie. Miért? Mert Isten alkotta, teremtette a kreativitást, alkotókészséget (Ő az Alkotó), Jézus bemutatta, és a Szent Szellem pedig végrehajtja, és képessé teszi a gyülekezetet. Tiszta szívből arra vágyom, hogy egy nap Hollywood lessen el ötleteket a gyülekezettől és ne fordítva.
Gyülekezetünk tele van kreatív emberekkel. Olyanokkal, akik a technikán, zenén, művészeten, és rengeteg más módon keresztül tudják kifejezni magukat. Azért imádkozom, hogy a sok-sok gyülekezet megragadja ezeket az embereket, sőt megtanulják, hogy hogyan ragadják meg ezeket az embereket és az ötleteiket, sokkal inkább, minthogy e világrendszer gyarapodását támogassák az ötleteikkel. Isten NEM UNALMAS –ezért az Ő gyülekezetének sem kell annak lennie.
Erre azt gondoljátok, „Ez szuper Balázs, de mi van velem-én nem vagyok kreatív.” Ó, dehogynem…De erről majd holnap.
Amivel mindig is gondom volt, hogy nem tudott lekötni, amikor egy tanár unalmasan tanított. Meg is buktam egyszer még középiskolában matekból, pedig általánosban 5 voltam és szerettem is. Aztán a bukás utáni félévben 4-re tudtam javítani, mert elkezdett foglalkozni velem a tanár. De azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne másképp tanítani az anyagot, hogy ne legyen annyira unalmas. Kreatív voltam.
2002-2008-ig a Biblia Szól gyülekezet alkalmazásában voltam és az irodában dolgoztam. Sok minden volt a tányéromon, és idővel még több lett. Annyi, hogy le is estek róla dolgok. 2005-ben lettem a zeneszolgálat vezetője, aztán 2006-ben elindult az Új Kezdet szolgálat és mindkettőben rendkívül fontos része volt a kreativitásnak (egyébként minden szolgálatban). Abban az évben megtanultam egy leckét-nem mindenki értékeli a kreativitást, mert gyakran kimozdít bennünket az úgymond „normál” kerékvágásból „Ezt nem így, hanem úgy szoktuk csinálni.” Vagy „Ezt még sohasem csináltuk.” Kipróbáltam egy csomó kreatív dolgot, és láss csodát a csapat nőtt és az Alpha-kurzuson keresztül jöttek emberek Krisztushoz és a gyülekezetbe. Aztán 2008 januárjában Szegedre költöztünk csatlakoztunk az itteni csapathoz.
Sokat tanított Isten a prédikálásról, mikor P. Csabát helyettesítettem Szegeden 5 teljes hétig (2010 június-július). Albániában voltak és arra az időre rám bízta a gyülekezetet. Az egyik dolog, amit Isten tanított, hogy milyen gyakran megfeledkezünk arról, hogyan legyünk kreatívak az evangélium kommunikálásában.
Az egyik kulcsszavunk Szegeden a kreativitás. Megtanultam ebben a pár hétben, hogy nem is olyan rossz dolog, amikor rendszeresen kiszámíthatatlanok vagyunk. Sosem tudják mire számítsanak „Vajon most mivel rukkol elő?” Kreatív módokon kommunikálni, mert az emberek sokkal jobban emlékeznek rá. Nem felejtik el, mikor kitépkedtem a Bibliámból a lapokat, esernyővel a kezemben prédikáltam végig egy egész üzenetet, répa tortát ettem az üzenet prédikálása közben, pokémon bábu, Barbie és Ken (elkértem a lányoktól), Barbie falióra… stb. Ezek segítenek, hogy jobban emlékezzenek arra, amit hallottak. Legalábbis ők mondták és emlegetik is…
Honnan szedem ezt a furcsa elgondolást? Hát, van egy fickó, a neve Jézus, Ő igazán toppon volt, amikor kommunikációról volt szó…elképesztően kreatív volt. Amit esetleg erre néhányan mondanának, hogy „Ha így prédikálsz, az nem elég MÉLY.” (erről írok majd a napokban, ugyanezen téma alatt). Ezt azért mondják, mert azt hiszik, hogy az Írás tanításának egyetlen módja az sorról sorra vagy versről versre kell történjen. Amivel egyébként nincs bajom, mert szeretek így is tanítani, de nem ez az egyetlen módja. És különben is arról írok, amit az elmúlt időszakban felfedeztem, gyakoroltam és tanultam.
A kérdésem azokhoz, akik ezt gondolják, hogy „Pontosan hol láttátok Jézust így kommunikálni?” De komolyan, hol látni az evangéliumokban, hogy Jézus így tanítana, „Hadd tanítsak most nektek 4 dolgot Isten szeretetéről.” NEM-Ő mindig történetekkel kommunikált, tárgyakat használt (emlékszel, kenyér és hal sztori, le merem fogadni, hogy sosem felejtették el, VAGY emlékszel, amikor a vízen járt, tényleg, ott sem az volt, hogy leültette volna a tanítványait és mélységekig menő Biblia tanulmányozást végeztek, bebizonyítva 1Mózesből, hogy Ő képes a lehetetlent is megtenni—Bemutatta nekik úgy, hogy a vízen járt- HÁT mi ez, ha nem ERŐTELJES KOMMUNIKÁCIÓ.
Teljes meggyőződéssel hiszem, hogy ezen a földkerekségen a gyülekezetnek kéne a legkreatívabbnak lennie. Miért? Mert Isten alkotta, teremtette a kreativitást, alkotókészséget (Ő az Alkotó), Jézus bemutatta, és a Szent Szellem pedig végrehajtja, és képessé teszi a gyülekezetet. Tiszta szívből arra vágyom, hogy egy nap Hollywood lessen el ötleteket a gyülekezettől és ne fordítva.
Gyülekezetünk tele van kreatív emberekkel. Olyanokkal, akik a technikán, zenén, művészeten, és rengeteg más módon keresztül tudják kifejezni magukat. Azért imádkozom, hogy a sok-sok gyülekezet megragadja ezeket az embereket, sőt megtanulják, hogy hogyan ragadják meg ezeket az embereket és az ötleteiket, sokkal inkább, minthogy e világrendszer gyarapodását támogassák az ötleteikkel. Isten NEM UNALMAS –ezért az Ő gyülekezetének sem kell annak lennie.
Erre azt gondoljátok, „Ez szuper Balázs, de mi van velem-én nem vagyok kreatív.” Ó, dehogynem…De erről majd holnap.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)