Bármikor pénzről beszélek az istentiszteleten (ahogy nemsokára megint tesszük) MINDIG megemlítem, hogy én mennyire elszúrtam annak idején. 1997-ben fogadtam el Jézust Megváltómnak, de csak 2008-ban (1999-től kezdve benne volt Isten az anyagi életünkben, de nem teljesen…csak időszakosan) adtam át TELJESEN az anyagi életemet Istennek – és mondhatom, nem a könnyű útját választottam a tanulásnak, míg Isten nem lett az Úr a pénzügyeinkben és én „elengedtem” a dolgot.
Melyek voltak a hülye döntéseim? Néhány…
• Kölcsön adtam másoknak; miért, hiszen azt mondták vissza fogják adni!
• Autót vettem, amire 60 hónap részlet volt! És közben egy másikat is, amire 36 hónap részlet volt! És teljesen azt hittem, hogy milyen jól jártam…
• Bevásárló kártyák – te jó ég, hogy lehettem ilyen idióta…csak azért váltottam ki, hogy „HA ESETLEG tényleg szükség lesz rá”, VÉSZHELYZET esetén. Ja…hamar kimerítettem – és jött a következő, hogy azzal kiegyenlítsem, és aztán azt is kimerítettem, de az első kártyát szintén lemerítettem. Brutális kamatai vannak…az évek során hihetetlen mennyiséget adakoztam a bankoknak (mi lett volna, ha a gyülekezet kapta volna azt a pénzt NEM?)
• A pénz intézetek az apró betűikkel a szerződésekben…csak azért vannak, mert nem akarják, hogy tudd, át leszel vágva!
• Vedd meg most, és fizess később – bizony-bizony, fantasztikus úgy fizetni a részleteket valamiért, amit már igazából elhasználtál, de még köhögöd a részleteket.
• Ja, és a legalattomosabb, hogy többet költök, mint keresek. Az emberek 99%-nál nem azzal van a gond, hogy nem keresnek eleget, hanem az, hogy többet költenek, mint amennyit keresnek. Nincs elég bevétele ahhoz, hogy azt a bizonyos életstílust fenntartsa. Így élik fel sokan a tartalékaikat, amikor örököltek valamit, vagy eladtak valamit és szépen eltűnik, semmivé válik. És ahogy közeledik ennek a napja, egyre nagyobb a pánik.
És azok az összegek, amik nekem összejöttek eltörpülnek azok mellett, amikkel emberek nagy része tartozik a kölcsönök és hitelek által.
2008-ban…erre a végső konklúzióra jutottam, „Mikor Jézus megváltott…mindenestül tette ezt, teljes lényemet…és ha képes arra, hogy megment a pokoltól, mert alávetettem az életem Neki, akkor miért ne húzna ki az anyagi csávából is, ha teljesen alávetem Neki ezt a területet is az életemben?”
Srácok…tényleg küszködtem ezzel…voltak kifogásaim, hogy miért ne fizessem a tizedemet alkalomadtán. Nagyon „szent” kifogásaim voltak…ÉS A SZOLGÁLATBAN VOLTAM…egészen addig, amíg az Úr meg nem rengette az én kis világomat néhány dologgal…
Egyébként, mikor erről a témáról tanítók, akkor ezek az igék rendszeresen visszatérnek.
Malakiás 3:6-12 – itt megmutatta Isten, hogy az anyagi életem átok alatt volt, mert nem Ő volt az első helyen…és ha hitben kilépnék, akkor olyan módokon áldana meg, amikről nem is álmodtam.
Máté 6:21 – itt azt mutatta meg, hogy LEHETETLEN Jézust „Uramnak” nevezni, ha a „pénztárcám” ezt nem támasztja alá.
Máté 6:24 – aztán azzal is szembesülnöm kellett, hogy a pénzzel való megszállottság azt is magával vonta, hogy nem Isten megszállottja voltam!
1 Korinthus 16:1-2-ben megmutatta, ha csak megteszem az én részemet, akkor a gyülekezetnek nem kellene külön gyűjtést szervezni missziós felajánlásra, meg különböző szolgálat megmentő programokra, mert a tized bőven elegendő lenne Isten munkájára.
2 Korinthus 9:6-15 egy ágyékrugással ért fel!!! Azért nem adtam, mert nem bíztam Istenben…és képmutatás volt az, hogy az örökkévalóságot illetően hittem Őbenne, de a pénztárcámat illetően nem.
2 Korinthus 9:15 volt az utolsó szeg a koporsómban – Isten adakozó, kegyelmi adakozó…bőkezű adakozó, hiszen a poklot érdemeltem…de abban a pillanatban, hogy Hozzá kiáltottam, Jézus megmentett!!! Ez ajándék!!!
Tehát, végül eljutottam arra a megvallásra, hogy „Sajnálom Uram, hogy eddig megraboltalak (Malakiás 3:8-9), ezeket most teljes szívemből megbánom.” NEM volt könnyű, mert minden alkalommal, mikor a tizedet beletettem a koszárba, feljöttek azok a területek, ahol ezt a pénzt elkölthetném. DE a Szent Szellem sokszor emlékeztetett arra, hogy „Az adakozás az EGYETLEN módja annak, hogy kifejezd a szereteted irántam!” Isten úgy mutatta meg az Ő szeretetét, hogy ADOTT!!! (János 3:16)
Ez az én történetem. Egyike vagyok azoknak, akik elmondhatják, hogy az erre a pontra való eljutás küszködésekkel volt telve…de most, hogy itt vagyok azt mondom, NEM ENGEDHETEM MEG MAGAMNAK, hogy NE adjam a tized az Úr házának!!!
Srácok…mind Istené – MINDEN. Én csak sáfára vagyok a rám bízott dogoknak…és ha azt mondja Isten, hogy TEGYEM ŐT AZ ELSŐ HELYRE (Példabeszédek 3:9-10) akkor meg fogom tenni – sosem vezetett még félre – SOHA – és évekig csináltam ezt nélküle és nem volt más, csak anyagi nehézségek!!! Úgyhogy nincs mit vesztenem.
Még egy dolog…a tized az első dolog abban, hogy Őt helyezed-e az első helyre, de NEM az egyetlen. És erre 2 évvel ezelőtt jöttem rá. Meg kellett tanulnom, hogy hogyan éljünk költségvetésből – bölcs anyagi döntések meghozatala, leállni azzal, hogy impulzusok hatására vásároljak és megtanulni befektetni a pénzem.
SENKI NEM tanította ezt…de ha őszinte akarok lenni, akkor mindezek, plusz a tized adása – VALÓSÁGGAL elkezdtünk világosságban és nyugalomban élni az anyagiakat illetően.
És ezért mondom azt, hogy ha félelmeid és küszködésed van az anyagi életehttp://www.blogger.com/img/blank.gifd területén, akkor kérj tanácsot bátran. Hallgass meg tanításokat erről (találsz a honlapunkon www.szeged.bibliaszol.hu) vagy akár a jövőben összehozhatnánk egy kis szemináriumot is, hogy együtt erről tanulhassunk. Mit szóltok ehhez?
Ha könyöröghetnék az embereknek, akkor komolyan mondom megtenném!!! Bízzátok rá az anyagi életetek az Úrra. Hogyan? Tized…egy rendszeres módja annak, hogy leellenőrizzem, hogy áll a szívem. Ez értem van…gyakran elmondjuk a gyülekezetnek, mikor az adakozás következik, hogy „Nem akarunk TŐLETEK semmit…ÉRTETEK akarjuk ezt!”
Ez az én történetem…Isten hihetetlen munkát végez a szívemben…azért imádkozom, hogy ugyanezt megtegye mindannyiunk szívében!
2011. május 10., kedd
2011. május 9., hétfő
Vigyázz Magadra! 2. rész
Azt mondtam az előző bejegyzésben, az első részben, hogy lenyűgöznek Pál írásai Timóteushoz. Felbecsülhetetlen értékű levelek, és hihetetlen értékes tanácsok (hát igen, Isten tanácsa), amikor ma is annyira aktuálisak, mint akkor.
1 Timóteus 4:16-ban van az a vers, amiről a múltkor beszéltem…mikor Pál arról beszélt, mennyire fontos, hogy vigyázzon magára, ahogy él és a tanítására. Az előzőben az életről beszéltünk…most a tanról, tanításról.
Meg vagyok győződve arról, hogy Krisztus sosem akarta, hogy az Ő követése valami bonyolult dolog legyen. Abban látom ezt például, hogy amikor elhívta a tanítványokat, nem volt köztük egy farizeus vagy írástudó sem, hanem inkább egyszerű emberek, vámszedők és halászok.
Együtt voltak Jézussal…olyan helyzetekben is, amikről nem tesz említést egyik evangélium sem…és ezeken az embereken keresztül…akik időt töltöttek vele és nem tonnányi könyveket és lexikonokat olvastak Róla…rajtuk keresztül (kivéve Pál) kaptuk a tan nagy részét, amik nélkülözhetetlenek számunkra a hitünket illetően.
Mindig is lenyűgözött az, hogy pont akiknek fel kellett volna ismerniük a Messiást, mert mindent tudtak Róla, pont azok ölték meg Őt. Miért? Mert azzal, hogy elismerik Jézust Messiásnak, teljesen meg kellett volna változtatni a vallásos rendszerüket! Mire nem képesek emberek Isten nevében, csak hogy ne kelljen változtatni azon, amit már megszoktak és amibe befészkelték magukat (hamis biztonság).
De azok a srácok, akik Vele lógtak – ISMERTÉK Őt…és az ő írásaikat olvassuk ma!
Egyébként nem a tan miatt szokták az gyülekezeteket kritizálni, hogy hol áll tanilag (hanem a szolgálat stílusa, hogyan-ja miatt, amire nem igazán hívta fel a figyelmet Pál). Nekünk nagyon világosak a hitelveink, hogy mi merre hány méter…és ragaszkodunk is hozzájuk (dogmatikusak vagyunk). Keményvonalasok vagyunk az alábbiakat illetően…
• Jézus az egyetlen út a mennybe…üdvösség kegyelemből, hit által.
• A Biblia ISTEN SZAVA – hiszünk a szó szerinti ihletettségben Mózes 1. könyvétől egészen a térképekig!
• A Szent Szellem benne lakozik a hívőben, az újjászületése pillanatától kezdve.
• Jézus Krisztus szűztől született.
• Jézus bűntelenül élt.
• Jézus szó szerint feltámadt a halottak közül.
• A pokol egy valóságos hely.
• A gyülekezet Isten terve, hogy elérje az egész földet.
Nem másoktól szedtük ezeket a tanokat, csak hogy tartozzunk valahová…hanem lényünk mélyéről jövő meggyőződések ezek.
Őriznem kell a tant! Jakab 3:1 szerint egy nap majd ott állok Isten előtt és felelnem kell, hogy mi az, amiről beszéltem és mi az amiről nem beszéltem. Ezért vagyok annyira izgatott, mikor tanítok az Írásból, mert azt akarom, hogy megegyezzen Isten teljes tanácsával. Ezért jó, ha olyan emberek vannak körülötted, akik ISMERIK Isten Igéjét, mert élesen tudnak tartani…és így együtt, karöltve meg lehet az a bizonyosságunk, hogy tiszta tanításunk van.
NA MOST…muszáj erről is egy kicsit többet beszélnem…kikívánkozik…Pál nem azt mondja Timóteusnak, hogy vigyázzon a szolgálati stílusára…a két legfontosabb dolog az ÉLET és a TANÍTÁS. Miért nem beszélt a stílusról? Egyszerű – mert tudta, hogy különböző stílusok kellenek ahhoz, hogy különböző típusú embereket érjünk el – például…
• Péternek olyan stílusa volt, amivel könnyebben elérte a Zsidó hallgatóságot.
• Pál „világi” költőket idézgetett a Mars-hegyen Apcsel 17-ben.
• Barnabásnak is meg volt a maga stílusa.
• Priszcillának és Akvillának is más stílusa volt.
• Egy egész listát látunk 1 Korinthus 1-ben, akiknek különböző stílusuk volt…és látjuk azt is, hogy hogyan vonzott ez embereket hozzájuk…Pál meg is fedte őket, mert egy stílust követtek, ahelyett, hogy Krisztust követték volna.
Nincs egy sablon a szolgálatra. Arra vagyunk elhívva, hogy a megfeszített Jézus Krisztust prédikáljuk, aki FELTÁMADOTT…és egy nap majd visszajön. Hogy HOGYAN csináljuk ezt, az nincs meghatározva az Írásban…úgyhogy ne is küzdj és vitatkozz ilyeneken senkivel…felesleges.
Látod – Pál SOKKAL INKÁBB az Isten királyságára összpontosított, mint arra, hogy az ő stílusa lett volna az egyetlen és első számú megkérdőjelezhetetlen módszer arra, hogy elérje az embereket. Úgyhogy…testvérek, pásztorok, vezetők…nem kell, hogy ilyeneken vitatkozzunk, hogy…
• Milyen fordítású Bibliát használunk.
• Milyen stílusú a zenénk. (Ez nem tani kérdés! Ha azzá akarod tenni…akkor mutasd meg, hogy a zongora, vagy orgona hol van a Bibliában!!! Én meg mutatok egy csomó helyet neked, ahol ütős és húros hangszerek vannak, de orgonát nem említ!)
• Milyen ruhát hordanak az emberek, vagy pásztorok.
• Vagy BÁRMI, ami felekezeti címke lehet!!! „Ezek az ismertető jeleink”…mert amint ehhez a címkéhez akar egy gyülekezet vagy valaki hasonlítani, megfeledkezik arról, hogy őt vagy őket Krisztus formálja a maga képére, úgy, ahogy Ő akarja
OK…itt megállok…nehéz megállni. De a lényeg ez…
Elhívott minket, hogy vigyázzunk arra, ahogy élünk! És vigyázzunk a tanításunkra, a tisztaságára…és ami a stílust és a hogyan-t illeti, amíg nem követünk el bűnt és a gyümölcsök teremnek – HAJRÁ! HÚZZATOK BELE! CSINÁLJÁTOK, AHOGY ISTEN VEZET TITEKET!
1 Timóteus 4:16-ban van az a vers, amiről a múltkor beszéltem…mikor Pál arról beszélt, mennyire fontos, hogy vigyázzon magára, ahogy él és a tanítására. Az előzőben az életről beszéltünk…most a tanról, tanításról.
Meg vagyok győződve arról, hogy Krisztus sosem akarta, hogy az Ő követése valami bonyolult dolog legyen. Abban látom ezt például, hogy amikor elhívta a tanítványokat, nem volt köztük egy farizeus vagy írástudó sem, hanem inkább egyszerű emberek, vámszedők és halászok.
Együtt voltak Jézussal…olyan helyzetekben is, amikről nem tesz említést egyik evangélium sem…és ezeken az embereken keresztül…akik időt töltöttek vele és nem tonnányi könyveket és lexikonokat olvastak Róla…rajtuk keresztül (kivéve Pál) kaptuk a tan nagy részét, amik nélkülözhetetlenek számunkra a hitünket illetően.
Mindig is lenyűgözött az, hogy pont akiknek fel kellett volna ismerniük a Messiást, mert mindent tudtak Róla, pont azok ölték meg Őt. Miért? Mert azzal, hogy elismerik Jézust Messiásnak, teljesen meg kellett volna változtatni a vallásos rendszerüket! Mire nem képesek emberek Isten nevében, csak hogy ne kelljen változtatni azon, amit már megszoktak és amibe befészkelték magukat (hamis biztonság).
De azok a srácok, akik Vele lógtak – ISMERTÉK Őt…és az ő írásaikat olvassuk ma!
Egyébként nem a tan miatt szokták az gyülekezeteket kritizálni, hogy hol áll tanilag (hanem a szolgálat stílusa, hogyan-ja miatt, amire nem igazán hívta fel a figyelmet Pál). Nekünk nagyon világosak a hitelveink, hogy mi merre hány méter…és ragaszkodunk is hozzájuk (dogmatikusak vagyunk). Keményvonalasok vagyunk az alábbiakat illetően…
• Jézus az egyetlen út a mennybe…üdvösség kegyelemből, hit által.
• A Biblia ISTEN SZAVA – hiszünk a szó szerinti ihletettségben Mózes 1. könyvétől egészen a térképekig!
• A Szent Szellem benne lakozik a hívőben, az újjászületése pillanatától kezdve.
• Jézus Krisztus szűztől született.
• Jézus bűntelenül élt.
• Jézus szó szerint feltámadt a halottak közül.
• A pokol egy valóságos hely.
• A gyülekezet Isten terve, hogy elérje az egész földet.
Nem másoktól szedtük ezeket a tanokat, csak hogy tartozzunk valahová…hanem lényünk mélyéről jövő meggyőződések ezek.
Őriznem kell a tant! Jakab 3:1 szerint egy nap majd ott állok Isten előtt és felelnem kell, hogy mi az, amiről beszéltem és mi az amiről nem beszéltem. Ezért vagyok annyira izgatott, mikor tanítok az Írásból, mert azt akarom, hogy megegyezzen Isten teljes tanácsával. Ezért jó, ha olyan emberek vannak körülötted, akik ISMERIK Isten Igéjét, mert élesen tudnak tartani…és így együtt, karöltve meg lehet az a bizonyosságunk, hogy tiszta tanításunk van.
NA MOST…muszáj erről is egy kicsit többet beszélnem…kikívánkozik…Pál nem azt mondja Timóteusnak, hogy vigyázzon a szolgálati stílusára…a két legfontosabb dolog az ÉLET és a TANÍTÁS. Miért nem beszélt a stílusról? Egyszerű – mert tudta, hogy különböző stílusok kellenek ahhoz, hogy különböző típusú embereket érjünk el – például…
• Péternek olyan stílusa volt, amivel könnyebben elérte a Zsidó hallgatóságot.
• Pál „világi” költőket idézgetett a Mars-hegyen Apcsel 17-ben.
• Barnabásnak is meg volt a maga stílusa.
• Priszcillának és Akvillának is más stílusa volt.
• Egy egész listát látunk 1 Korinthus 1-ben, akiknek különböző stílusuk volt…és látjuk azt is, hogy hogyan vonzott ez embereket hozzájuk…Pál meg is fedte őket, mert egy stílust követtek, ahelyett, hogy Krisztust követték volna.
Nincs egy sablon a szolgálatra. Arra vagyunk elhívva, hogy a megfeszített Jézus Krisztust prédikáljuk, aki FELTÁMADOTT…és egy nap majd visszajön. Hogy HOGYAN csináljuk ezt, az nincs meghatározva az Írásban…úgyhogy ne is küzdj és vitatkozz ilyeneken senkivel…felesleges.
Látod – Pál SOKKAL INKÁBB az Isten királyságára összpontosított, mint arra, hogy az ő stílusa lett volna az egyetlen és első számú megkérdőjelezhetetlen módszer arra, hogy elérje az embereket. Úgyhogy…testvérek, pásztorok, vezetők…nem kell, hogy ilyeneken vitatkozzunk, hogy…
• Milyen fordítású Bibliát használunk.
• Milyen stílusú a zenénk. (Ez nem tani kérdés! Ha azzá akarod tenni…akkor mutasd meg, hogy a zongora, vagy orgona hol van a Bibliában!!! Én meg mutatok egy csomó helyet neked, ahol ütős és húros hangszerek vannak, de orgonát nem említ!)
• Milyen ruhát hordanak az emberek, vagy pásztorok.
• Vagy BÁRMI, ami felekezeti címke lehet!!! „Ezek az ismertető jeleink”…mert amint ehhez a címkéhez akar egy gyülekezet vagy valaki hasonlítani, megfeledkezik arról, hogy őt vagy őket Krisztus formálja a maga képére, úgy, ahogy Ő akarja
OK…itt megállok…nehéz megállni. De a lényeg ez…
Elhívott minket, hogy vigyázzunk arra, ahogy élünk! És vigyázzunk a tanításunkra, a tisztaságára…és ami a stílust és a hogyan-t illeti, amíg nem követünk el bűnt és a gyümölcsök teremnek – HAJRÁ! HÚZZATOK BELE! CSINÁLJÁTOK, AHOGY ISTEN VEZET TITEKET!
2011. május 4., szerda
Vigyázz Magadra! 1. rész
Pál tanácsa Timóteusnak elképesztő. Mikor átolvasom Pál 1. és 2. levelét Timóteushoz, csak beleképzelem magam, mintha én lennék Timóteus…Pál apostol volt a mentora – TE JÓ ÉG!
Van egy vers, ami kiváltképpen különleges…Pál azt írj a Timóteusnak 1Tim 4:16-ban, hogy „Viselj gondot magadra, és arra, amit tanítasz…ezzel magadat is megmented és azokat, akik rád hallgatnak.”
Egyvalami rögtön kiugrott számomra és most csak megemlítem, de később visszatérünk rá. Nem azt mondta, hogy „Timóteus, vigyázz a szolgálati STÍLUSODRA…” Inkább arra hívta fel a figyelmét, hogy vigyázzon és vizsgálja meg, hogy hogyan ÉL és MIT TANÍT.
Beszéljünk az életről…
Pásztorként/szolgálóként/elöljáróként – oda kell figyeljünk, hogyan éljük az életünket. Sokszor láttam és hallottam már…a pásztor elkezd egy nagyszerű szolgálatot…és aztán valami bűn miatt (általában szexuális vagy anyagi…VAGY MINDKETTŐ) kiüti nemcsak saját magát, hanem másokat is. Mindez azért történhetett meg, mert nem vigyázott, nem viselt gondot arra, hogy hogyan él…és persze ezzel azt is megengedte, hogy mások ugyanígy felelőtlenek legyenek ezen a területen.
De most tényleg…csak őszintén…szerintem a lelkipásztorok SOKKAL INKÁBB küszködnek a kísértésekkel, mint egy átlag ember (értsd jól). És ezért KELL és FONTOS, hogy lépéseket tegyünk védelmünk érdekében.
Az évek során rájöttünk arra, hogy egy ilyen módon gondot kell viseljünk magunkra és a vezetőségre is…ami bizonyos szempontból megbonyolíthat, körülményesebbé tehet helyzeteket, de ha azt nézem, hogy mit védünk ezzel, akkor megéri. És hála Istennek, hogy a gyülekezet is támogató ebben. Mik ezek a dolgok? Csak néhány…
• Nem vagyunk egyedül egy nővel zárt ajtók mögött egy szobában (tanácsadás, vagy bármilyen találkozó)!
• Pont ezért nem is szállítunk az autóval egyedül egy nőt. Még akkor is, ha kedvességből segítettél…jön egy vádlás…és nem tudsz mit tenni a vádlások ellen, ha kettesben láttak egy autóban…ha vádlásról van szó, akkor még az sem segít, ha hátra ülteted, vagy ha egy kis gyerek ül a hátsó ülésen „betakarásként”.
• Otthon nem kérünk prémium csomagot a kábeltévén…mégcsak a kísértés lehetőségét is kerüli az ember.
• Nem nyúlhatunk hozzá a gyülekezeti pénzhez, sőt nem is számolhatjuk.
Figyeljetek, ezek a dolgok nem mentenek meg a bűnbeeséstől…de sokkal beljebb vagyunk a szakadék szélétől. Az a szívünk vágya, hogy a gyülekezetben szolgáljunk az ajándékainkkal a következő 40 évben is…és ez nem a véletlen műve lesz…vigyáznunk kell, gondot viselni arra, ahogy élünk…
Holnap még több!
Van egy vers, ami kiváltképpen különleges…Pál azt írj a Timóteusnak 1Tim 4:16-ban, hogy „Viselj gondot magadra, és arra, amit tanítasz…ezzel magadat is megmented és azokat, akik rád hallgatnak.”
Egyvalami rögtön kiugrott számomra és most csak megemlítem, de később visszatérünk rá. Nem azt mondta, hogy „Timóteus, vigyázz a szolgálati STÍLUSODRA…” Inkább arra hívta fel a figyelmét, hogy vigyázzon és vizsgálja meg, hogy hogyan ÉL és MIT TANÍT.
Beszéljünk az életről…
Pásztorként/szolgálóként/elöljáróként – oda kell figyeljünk, hogyan éljük az életünket. Sokszor láttam és hallottam már…a pásztor elkezd egy nagyszerű szolgálatot…és aztán valami bűn miatt (általában szexuális vagy anyagi…VAGY MINDKETTŐ) kiüti nemcsak saját magát, hanem másokat is. Mindez azért történhetett meg, mert nem vigyázott, nem viselt gondot arra, hogy hogyan él…és persze ezzel azt is megengedte, hogy mások ugyanígy felelőtlenek legyenek ezen a területen.
De most tényleg…csak őszintén…szerintem a lelkipásztorok SOKKAL INKÁBB küszködnek a kísértésekkel, mint egy átlag ember (értsd jól). És ezért KELL és FONTOS, hogy lépéseket tegyünk védelmünk érdekében.
Az évek során rájöttünk arra, hogy egy ilyen módon gondot kell viseljünk magunkra és a vezetőségre is…ami bizonyos szempontból megbonyolíthat, körülményesebbé tehet helyzeteket, de ha azt nézem, hogy mit védünk ezzel, akkor megéri. És hála Istennek, hogy a gyülekezet is támogató ebben. Mik ezek a dolgok? Csak néhány…
• Nem vagyunk egyedül egy nővel zárt ajtók mögött egy szobában (tanácsadás, vagy bármilyen találkozó)!
• Pont ezért nem is szállítunk az autóval egyedül egy nőt. Még akkor is, ha kedvességből segítettél…jön egy vádlás…és nem tudsz mit tenni a vádlások ellen, ha kettesben láttak egy autóban…ha vádlásról van szó, akkor még az sem segít, ha hátra ülteted, vagy ha egy kis gyerek ül a hátsó ülésen „betakarásként”.
• Otthon nem kérünk prémium csomagot a kábeltévén…mégcsak a kísértés lehetőségét is kerüli az ember.
• Nem nyúlhatunk hozzá a gyülekezeti pénzhez, sőt nem is számolhatjuk.
Figyeljetek, ezek a dolgok nem mentenek meg a bűnbeeséstől…de sokkal beljebb vagyunk a szakadék szélétől. Az a szívünk vágya, hogy a gyülekezetben szolgáljunk az ajándékainkkal a következő 40 évben is…és ez nem a véletlen műve lesz…vigyáznunk kell, gondot viselni arra, ahogy élünk…
Holnap még több!
2011. május 3., kedd
Az Édesanyám Fantasztikus Anya Volt!!!
Néhány gondolat az édesanyákról! Megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk! Hála Istennek mindenért, amit tesznek…hihetetlen áldozathozatal!!!
Van egy történet a Bibliában, amit lehet most új oldalról fogsz látni.
Figyelj csak…
Csak egy olyan csoda van, amit mind a négy evangélium megemlít – az, ahol Jézus 5000 embert megetetett 5 kenyérből és két halból. Ami miatt nagyon különleges ez a csoda, hogy azért történhetett meg, mert ott volt egy kisfiú, a kis ebédjével…és pont azért tudott Jézus csodát tenni, mert a kisfiú odaadta Neki az egészet.
DE…gondoltál már arra, hogy „Honnan volt ennek a gyereknek ebédje?”
Emlékszem az iskolában töltött napokra. Reggel kelés, készülődés a suliba…és indulás előtt az ebédlő asztalon ott volt kikészítve a tízóraim!!! És mindezt éveken keresztül anyu készítette minden reggel…
Tehát…tűnődöm…mi van, ha ugyanez történt ezzel a kisfiúval is, hogy az édesanyja készítette be neki ebédre? Reggel felkelt, készülődött az aznapi teendőire és látta, ahogy az édesanyja készíti számára a harapnivalót.
Lehet az anyuka úgy gondolkodott, hogy „Ez csak egy ebéd…mi a nagy dolog ebben?” DE…amit esetleg ott a teendők közepette nem látott, hogy a színfalak mögött végzett szolgálatával készítette fel a fiát arra, hogy része legyen annak az egyetlen csodának, ami mind a négy evangélium által rögzítve van. Csak mert megtette és gondoskodott a fiáról – ISTEN HATALMASAN MOZDULT AZ EMBEREK ÉLETÉBEN!!!
Tudom, néha az anyaság hálátlannak és jutalmak nélkülinek tűnik…pelenka csere-bere, késő esti etetések, házi feladat segítése, együtt tanulás…és sorolhatnánk. Mégis, hadd bátorítsalak benneteket! Azzal, hogy hajlandóak vagytok ezt a sok áldozatot meghozni a gyermekeitekért, csodákra készítitek fel őket.
Például ott van az édesanyám. Sajnos csak 30 évig ismerhettem. DE – azok a dolgok, amiket a háttérben tett, megváltoztatták az életemet!!!
Imádkozott értem, és vitt minket az öcsémmel templomba. Amit persze akkor utáltam, de mégis, azt akarta, hogy tudjam meg, hogy ez fontos. És 10 évvel később pont ez volt, ami által az Úr magához vezetett, megtalált…egy törődő anya gondossága, imája, és példamutatása a gyermekének.
20 évesen láttam, ahogy minden reggel olvasta a Bibliáját…éhezett Isten Igéjére. ÉS…ez nagy hatással volt rám. Tőle tanultam legelőször, hogy mennyire fontos az Úrral töltött idő.
Anyák – inden, amit tesztek hihetetlenül fontos…sokat számít. És szeretnék köszönetet mondani „a háttérben végzett” munkátokért. És azért van idézőjelben, mert valójában ez a munkátok nincs is háttérben, még ha úgy gondoljátok, hogy ezt senki nem látja igazán…ISTEN LÁTJA! És örömujjongás van a mennyben! És maga Jézus is mosolyog és örül. MERT az egész menny tisztában van vele, hogy mivel hajlandó vagy „uzsit csomagolni” a gyermeknek, felkészíted őt arra, hogy HATALMAS dolgokat tegyen majd Isten országáért!!!
Most, ahogy visszanézek a kapcsolatunkra anyuval…ANNYIRA hálás vagyok a kitartásáért, hogy imádkozott értem, gondoskodott rólam, hívott és vitt a gyülekezetbe…hogy minden reggel az Úrral kezdte a napot…hogy sok időt töltött velem. Vannak csodák az életemben, amikhez ő vetette meg az alapot. És azon a napon, mikor ott leszek majd a mennyben…miután találkoztam Jézussal…az első, akit látni szeretnék, az édesanyám…egy hatalmas „köszönöm”-öt akarok neki mondani, és újra érezni akarom, ahogy átölel…Isten csodálatosan HASZNÁLTA őt az életemben. ÉS anyukák – Isten ugyanígy használ titeket is – csak nézzetek Jézusra, szeressétek a gyermeketeket…készítsétek az uzsit nekik, IMÁDKOZZATOK értük…és csak figyeljetek, hogy Isten micsoda csodákat tesz majd az életükben.
Van egy történet a Bibliában, amit lehet most új oldalról fogsz látni.
Figyelj csak…
Csak egy olyan csoda van, amit mind a négy evangélium megemlít – az, ahol Jézus 5000 embert megetetett 5 kenyérből és két halból. Ami miatt nagyon különleges ez a csoda, hogy azért történhetett meg, mert ott volt egy kisfiú, a kis ebédjével…és pont azért tudott Jézus csodát tenni, mert a kisfiú odaadta Neki az egészet.
DE…gondoltál már arra, hogy „Honnan volt ennek a gyereknek ebédje?”
Emlékszem az iskolában töltött napokra. Reggel kelés, készülődés a suliba…és indulás előtt az ebédlő asztalon ott volt kikészítve a tízóraim!!! És mindezt éveken keresztül anyu készítette minden reggel…
Tehát…tűnődöm…mi van, ha ugyanez történt ezzel a kisfiúval is, hogy az édesanyja készítette be neki ebédre? Reggel felkelt, készülődött az aznapi teendőire és látta, ahogy az édesanyja készíti számára a harapnivalót.
Lehet az anyuka úgy gondolkodott, hogy „Ez csak egy ebéd…mi a nagy dolog ebben?” DE…amit esetleg ott a teendők közepette nem látott, hogy a színfalak mögött végzett szolgálatával készítette fel a fiát arra, hogy része legyen annak az egyetlen csodának, ami mind a négy evangélium által rögzítve van. Csak mert megtette és gondoskodott a fiáról – ISTEN HATALMASAN MOZDULT AZ EMBEREK ÉLETÉBEN!!!
Tudom, néha az anyaság hálátlannak és jutalmak nélkülinek tűnik…pelenka csere-bere, késő esti etetések, házi feladat segítése, együtt tanulás…és sorolhatnánk. Mégis, hadd bátorítsalak benneteket! Azzal, hogy hajlandóak vagytok ezt a sok áldozatot meghozni a gyermekeitekért, csodákra készítitek fel őket.
Például ott van az édesanyám. Sajnos csak 30 évig ismerhettem. DE – azok a dolgok, amiket a háttérben tett, megváltoztatták az életemet!!!
Imádkozott értem, és vitt minket az öcsémmel templomba. Amit persze akkor utáltam, de mégis, azt akarta, hogy tudjam meg, hogy ez fontos. És 10 évvel később pont ez volt, ami által az Úr magához vezetett, megtalált…egy törődő anya gondossága, imája, és példamutatása a gyermekének.
20 évesen láttam, ahogy minden reggel olvasta a Bibliáját…éhezett Isten Igéjére. ÉS…ez nagy hatással volt rám. Tőle tanultam legelőször, hogy mennyire fontos az Úrral töltött idő.
Anyák – inden, amit tesztek hihetetlenül fontos…sokat számít. És szeretnék köszönetet mondani „a háttérben végzett” munkátokért. És azért van idézőjelben, mert valójában ez a munkátok nincs is háttérben, még ha úgy gondoljátok, hogy ezt senki nem látja igazán…ISTEN LÁTJA! És örömujjongás van a mennyben! És maga Jézus is mosolyog és örül. MERT az egész menny tisztában van vele, hogy mivel hajlandó vagy „uzsit csomagolni” a gyermeknek, felkészíted őt arra, hogy HATALMAS dolgokat tegyen majd Isten országáért!!!
Most, ahogy visszanézek a kapcsolatunkra anyuval…ANNYIRA hálás vagyok a kitartásáért, hogy imádkozott értem, gondoskodott rólam, hívott és vitt a gyülekezetbe…hogy minden reggel az Úrral kezdte a napot…hogy sok időt töltött velem. Vannak csodák az életemben, amikhez ő vetette meg az alapot. És azon a napon, mikor ott leszek majd a mennyben…miután találkoztam Jézussal…az első, akit látni szeretnék, az édesanyám…egy hatalmas „köszönöm”-öt akarok neki mondani, és újra érezni akarom, ahogy átölel…Isten csodálatosan HASZNÁLTA őt az életemben. ÉS anyukák – Isten ugyanígy használ titeket is – csak nézzetek Jézusra, szeressétek a gyermeketeket…készítsétek az uzsit nekik, IMÁDKOZZATOK értük…és csak figyeljetek, hogy Isten micsoda csodákat tesz majd az életükben.
2011. április 28., csütörtök
Kósza Gondolatok
- Mindjárt leragad a szemem...
- Hát...mit is mondjak...tele a gatyám...holnap délután 4-re megyek a szájsebészetre, hogy kirántsanak két rágófogamat az alsó és felső 6-ost. Kérlek imádkozzatok, hogy sitty-sutty kijöjjenek, ne legyen semmi komplikáció!
- Aggódni olyan dolgok felől, amik megváltoztathatóak, OSTOBASÁG! Aggódni olyan dolgok felől, amik megváltoztathatatlanok, SEMMI ÉRTELME! ÚGYHOGY NE AGGÓDJUNK!
- "A türelem torna terem" - erről tanultunk ma Mezőberényben. Csúcs szuper volt, 4-en mentünk Szegedről. Olvassátok el Jakab 5:7-12 részt, hihetetlen bölcsesség van Istennél! www.joveluram.hu -n megvan a hanganyag.
- tényleg majd elalszom, úgyhogy húzok lefeküdni...köszönöm Uram, Te mindent az irányításod alatt tartasz! Ez jó! Nem?
- Hát...mit is mondjak...tele a gatyám...holnap délután 4-re megyek a szájsebészetre, hogy kirántsanak két rágófogamat az alsó és felső 6-ost. Kérlek imádkozzatok, hogy sitty-sutty kijöjjenek, ne legyen semmi komplikáció!
- Aggódni olyan dolgok felől, amik megváltoztathatóak, OSTOBASÁG! Aggódni olyan dolgok felől, amik megváltoztathatatlanok, SEMMI ÉRTELME! ÚGYHOGY NE AGGÓDJUNK!
- "A türelem torna terem" - erről tanultunk ma Mezőberényben. Csúcs szuper volt, 4-en mentünk Szegedről. Olvassátok el Jakab 5:7-12 részt, hihetetlen bölcsesség van Istennél! www.joveluram.hu -n megvan a hanganyag.
- tényleg majd elalszom, úgyhogy húzok lefeküdni...köszönöm Uram, Te mindent az irányításod alatt tartasz! Ez jó! Nem?
2011. április 27., szerda
5 egészséges kérdés, melyet pásztorként fel kell tegyek önmagamnak
#1 – Mi A Helyzet Az Istennel Való Járásommal?
Van egy veszélye annak, amit pásztorként csinálunk…és láttam már sokaknál ezt, hogy annyira fókuszálnak a gyülekezet vezetésére és az elveszettek keresésére, hogy figyelmen kívül hagyják Krisztus keresését (nyugi, Jézus nem veszett el.)
Ha Isten nem munkálkodik valami friss dolgot a pásztorban, akkor nem lesz ez a frissesség a gyülekezetben sem.
Úgyhogy egy pásztor első számú felelőssége, hogy keresse az Urat…olvassa a szavait, odafigyeljen a Szent Szellem vezetésére…de egyik sem fog megtörténni, ha szánok rá időt…és nem védem azt, mint egy pitbull.
ÉS…képességeimen felüli kihívásokban vagyok. A gyülekezet növekszik és vezetőségileg változtatásokon megyünk át…hogy mit hogyan csinálunk, vezetünk. Nem akarom elszúrni, és ezért iszonyatosan szükségem van Isten bölcsességére!!! Az Istennel töltött időmben viszont kapok kiigazítást, bátorítást, vezetést. SZÜKSÉGEM VAN RÁ!
#2 – Hogy Van A Családom?
Egy pásztoroknak szóló cikkben olvastam, hogy a lelkipásztorok feleségeinek 80%-a (amerikai felmérés) azt mondta, hogy a férjük bárcsak más hivatást választott volna! BUMM!
Úgy tűnik, hogy a gyülekezet az egyetlen szerető, amivel ha a pásztor megcsalja a feleségét, akkor nem nézik le miatta. A gyülekezet rajong azért a keményen dolgozó pásztorért, aki ott van MINDEN találkozón és persze MINDET ő vezeti…és ugyanez a gyülekezet kezd el köveket hajigálni rá, mikor a házassága széthullik VAGY a gyerekeiből ördögfiókák lesznek.
Pásztorok, vezetők, ti vagytok az EGYETLENEK, akik úgy tudják szeretni a FELESÉGETEKET, mint KRISZTUS a gyülekezetet!!! ÉS ISTEN téged hívott el arra, hogy felneveld a gyerekeidet.
Hallottam valahol, már nem is tudom hol (fogalmam sincs, tényleg), ahogy egy pásztor mondta, hogy az ő elhívása a szolgálat (Istent az első helyre tenni az ezt is jelenti számára és a felesége tiszteletben kell tartsa ezt)…és Isten majd természetfeletti módon kipótolja azt a hiányzó időt, amit nem tud a feleségével és a gyerekeivel tölteni…és szó szerint meg akartam ütni ezt az embert…gigán!!! Ez nem más, mint valaki, akinek annyira szüksége van arra az érzésre, hogy SZÜKSÉG VAN RÁ, hogy MEGTAGADJA a biblikus felelősségét.
Megkérdezem néha Virágot, hogy „Úgy érzed, te csak a maradékot kapod?” ÉS…Virág NAGYON őszinte velem. Van úgy, hogy bátorít a válasza…és van, mikor ki vagyok hívva arra, változtassak néhány dolgon.
#3 – Kockáztatok?
Pásztorok, NEM arra vagyunk elhívva, hogy a TUTIRA menjünk. Az egyik elhívásunk, hogy ELŐRÉBB VIGYÜK Isten országát…ami azt jelenti, hogy mindig ismeretlen területekre kell menjünk.
Mostanában sokat beszélünk arról a vezetőségben, hogy merre tartunk, milyen lehet a gyülekezet 1-5-10 év múlva. A házicsoport rendszerben is lesznek változtatások. Hihetetlen izgalmasak ezek a találkozók. Hatalmas álmaink vannak…de ahhoz, hogy ezek megtörténjenek, komoly hitbeli alámerüléseket kell tegyünk!
Ha megnézzük azokat, akiket olyan nagyra értékelünk a Bibliában…Jézus, Pál, Ábrahám, Mózes…MINDENKI Zsidók 11-ben…az ÖSSZES kőkeményen kockázatvállaló volt.
#4 – Engedem Bárkinek Vagy Bárminek Is, Hogy Megrabolja Az Örömömet?
Nehémiás 8:10-ban azt olvassuk, hogy az Úr öröme az erősségünk…sokan vezetők és pásztorok híjával vagyunk az erőnek…NEM azért, mert Isten nem jó – hanem mert teret engedtünk körülményeknek vagy embereknek, hogy elrabolják az örömünket.
Én is ebben a tanulási folyamatban vagyok. Abban, hogy hogyan kezeljem ezt. És jól haladok. Jó ideig zavart, hogy mit gondolnak mások rólam. És sokszor pásztorokként hagyjuk, hogy a kritikusaink vezessenek minket…miközben több százan vannak azok, akik szeretnek minket…és három, aki utál…és a három miatt azzal a százzal üvöltözünk…igen…könnyen megtörténhet!!!
Valaki egyszer azt tanácsolta, hogy „Figyelj – a NORMÁLIS emberek nem gondolkodnak rólad.” Ez felszabadított…a normális emberek nem támadnak meg téged azért, hogy mit írsz a blogodban…hogy milyen ruhát hordasz…hogy milyen szavakat és kifejezéseket használsz az üzenetben.
ÉS…a normális embereket hétfő reggel nem a vasárnap elhangzott üzeneted pontjai gyötrik…hanem azzal vannak elfoglalva, hogy a gyereket az iskolába vigyék, munkába menjenek. SZÓVAL…ne hagyd, hogy az agyalágyultak befolyásoljanak téged!!!
#5 – Hűséges Vagyok?
Egyre jobban fedezem fel azt, hogy igazából csak egy célom van az életben – hogy egy nap mikor Isten előtt fogok állni, hűségesnek találtassak. Hogy egy asszonyt szerettem egész életemben...hogy Istenfélelemre tanítottam a gyermekeimet…ÉS…és a rám bízottakat arra vezettem, amerre Ő vezetett.
Nem kell majd arra a kérdésre felelnem Isten előtt, hogy „Tradicionális, céltudatos, missziós, tanítványozó voltál?” Személyesen azt gondolom, hogy Istent marhára nem érdekli, hogy milyen HÜLYE címkével látunk el másokat, vagy mások szolgálatát.
A kérdés, amit fel kell tegyünk pásztorként, vezetőként, hogy „Hűséges vagyok-e ahhoz, amire Isten elhívott, hogy legyek és tegyek?”
Ez szükségessé teszi, hogy tanuljunk mindenkitől…akitől csak tudunk – de ne próbáljunk senkit sem imitálni, mert ha pusztán imitálunk, akkor KÉPTELENEK leszünk Isten akaratát tenni.
Ezek olyan kérdések, melyeket felteszek magamnak…egyenesben tudnak tartani…remélem segített.
Van egy veszélye annak, amit pásztorként csinálunk…és láttam már sokaknál ezt, hogy annyira fókuszálnak a gyülekezet vezetésére és az elveszettek keresésére, hogy figyelmen kívül hagyják Krisztus keresését (nyugi, Jézus nem veszett el.)
Ha Isten nem munkálkodik valami friss dolgot a pásztorban, akkor nem lesz ez a frissesség a gyülekezetben sem.
Úgyhogy egy pásztor első számú felelőssége, hogy keresse az Urat…olvassa a szavait, odafigyeljen a Szent Szellem vezetésére…de egyik sem fog megtörténni, ha szánok rá időt…és nem védem azt, mint egy pitbull.
ÉS…képességeimen felüli kihívásokban vagyok. A gyülekezet növekszik és vezetőségileg változtatásokon megyünk át…hogy mit hogyan csinálunk, vezetünk. Nem akarom elszúrni, és ezért iszonyatosan szükségem van Isten bölcsességére!!! Az Istennel töltött időmben viszont kapok kiigazítást, bátorítást, vezetést. SZÜKSÉGEM VAN RÁ!
#2 – Hogy Van A Családom?
Egy pásztoroknak szóló cikkben olvastam, hogy a lelkipásztorok feleségeinek 80%-a (amerikai felmérés) azt mondta, hogy a férjük bárcsak más hivatást választott volna! BUMM!
Úgy tűnik, hogy a gyülekezet az egyetlen szerető, amivel ha a pásztor megcsalja a feleségét, akkor nem nézik le miatta. A gyülekezet rajong azért a keményen dolgozó pásztorért, aki ott van MINDEN találkozón és persze MINDET ő vezeti…és ugyanez a gyülekezet kezd el köveket hajigálni rá, mikor a házassága széthullik VAGY a gyerekeiből ördögfiókák lesznek.
Pásztorok, vezetők, ti vagytok az EGYETLENEK, akik úgy tudják szeretni a FELESÉGETEKET, mint KRISZTUS a gyülekezetet!!! ÉS ISTEN téged hívott el arra, hogy felneveld a gyerekeidet.
Hallottam valahol, már nem is tudom hol (fogalmam sincs, tényleg), ahogy egy pásztor mondta, hogy az ő elhívása a szolgálat (Istent az első helyre tenni az ezt is jelenti számára és a felesége tiszteletben kell tartsa ezt)…és Isten majd természetfeletti módon kipótolja azt a hiányzó időt, amit nem tud a feleségével és a gyerekeivel tölteni…és szó szerint meg akartam ütni ezt az embert…gigán!!! Ez nem más, mint valaki, akinek annyira szüksége van arra az érzésre, hogy SZÜKSÉG VAN RÁ, hogy MEGTAGADJA a biblikus felelősségét.
Megkérdezem néha Virágot, hogy „Úgy érzed, te csak a maradékot kapod?” ÉS…Virág NAGYON őszinte velem. Van úgy, hogy bátorít a válasza…és van, mikor ki vagyok hívva arra, változtassak néhány dolgon.
#3 – Kockáztatok?
Pásztorok, NEM arra vagyunk elhívva, hogy a TUTIRA menjünk. Az egyik elhívásunk, hogy ELŐRÉBB VIGYÜK Isten országát…ami azt jelenti, hogy mindig ismeretlen területekre kell menjünk.
Mostanában sokat beszélünk arról a vezetőségben, hogy merre tartunk, milyen lehet a gyülekezet 1-5-10 év múlva. A házicsoport rendszerben is lesznek változtatások. Hihetetlen izgalmasak ezek a találkozók. Hatalmas álmaink vannak…de ahhoz, hogy ezek megtörténjenek, komoly hitbeli alámerüléseket kell tegyünk!
Ha megnézzük azokat, akiket olyan nagyra értékelünk a Bibliában…Jézus, Pál, Ábrahám, Mózes…MINDENKI Zsidók 11-ben…az ÖSSZES kőkeményen kockázatvállaló volt.
#4 – Engedem Bárkinek Vagy Bárminek Is, Hogy Megrabolja Az Örömömet?
Nehémiás 8:10-ban azt olvassuk, hogy az Úr öröme az erősségünk…sokan vezetők és pásztorok híjával vagyunk az erőnek…NEM azért, mert Isten nem jó – hanem mert teret engedtünk körülményeknek vagy embereknek, hogy elrabolják az örömünket.
Én is ebben a tanulási folyamatban vagyok. Abban, hogy hogyan kezeljem ezt. És jól haladok. Jó ideig zavart, hogy mit gondolnak mások rólam. És sokszor pásztorokként hagyjuk, hogy a kritikusaink vezessenek minket…miközben több százan vannak azok, akik szeretnek minket…és három, aki utál…és a három miatt azzal a százzal üvöltözünk…igen…könnyen megtörténhet!!!
Valaki egyszer azt tanácsolta, hogy „Figyelj – a NORMÁLIS emberek nem gondolkodnak rólad.” Ez felszabadított…a normális emberek nem támadnak meg téged azért, hogy mit írsz a blogodban…hogy milyen ruhát hordasz…hogy milyen szavakat és kifejezéseket használsz az üzenetben.
ÉS…a normális embereket hétfő reggel nem a vasárnap elhangzott üzeneted pontjai gyötrik…hanem azzal vannak elfoglalva, hogy a gyereket az iskolába vigyék, munkába menjenek. SZÓVAL…ne hagyd, hogy az agyalágyultak befolyásoljanak téged!!!
#5 – Hűséges Vagyok?
Egyre jobban fedezem fel azt, hogy igazából csak egy célom van az életben – hogy egy nap mikor Isten előtt fogok állni, hűségesnek találtassak. Hogy egy asszonyt szerettem egész életemben...hogy Istenfélelemre tanítottam a gyermekeimet…ÉS…és a rám bízottakat arra vezettem, amerre Ő vezetett.
Nem kell majd arra a kérdésre felelnem Isten előtt, hogy „Tradicionális, céltudatos, missziós, tanítványozó voltál?” Személyesen azt gondolom, hogy Istent marhára nem érdekli, hogy milyen HÜLYE címkével látunk el másokat, vagy mások szolgálatát.
A kérdés, amit fel kell tegyünk pásztorként, vezetőként, hogy „Hűséges vagyok-e ahhoz, amire Isten elhívott, hogy legyek és tegyek?”
Ez szükségessé teszi, hogy tanuljunk mindenkitől…akitől csak tudunk – de ne próbáljunk senkit sem imitálni, mert ha pusztán imitálunk, akkor KÉPTELENEK leszünk Isten akaratát tenni.
Ezek olyan kérdések, melyeket felteszek magamnak…egyenesben tudnak tartani…remélem segített.
2011. április 21., csütörtök
Megbocsátás - Az Nem Semmi!!!
Ez a szó érzelmeket kavar fel mindannyiunkban…nem?
Emlékszem, az általános iskolában az egyik évfolyam társam szidta az anyukámat…én meg odamentem hozzá, hogy mi van és kapásból orrba vágott úgy, hogy eleredt az orrom vére. Mindezek után a tornatanár valahogy úgy értelmezte a történteket, hogy azért verte be a kölyök az orrom, mert én szidtam az anyját…na ezt add össze. Onnantól kezdve szinte havonta felhozta ezt a dolgot velem kapcsolatosan, mindegy hogy kettesben voltunk, vagy az osztályban, vagy a folyosón, vagy más tanárok előtt.
Akárhányszor láttam a gyereket, vagy a tornatanárt (elég sűrűn) nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy legszívesebben betörném mindkettő orrát! Bosszút álltam többször is a gondolataimban. De jó is volt az a pillanat, mikor elkaptam…
Tehát onnantól kezdve álmodoztam, hogy hogyan bánthatnám ezeket a borzasztó embereket, akik bántottak engem, ráadásul igazságtalanul. Hiszen fizetniük kell azért, amit tettek…utáltam őket, mert fájdalmat okoztak…TARTOZTAK nekem!!!
Aztán középiskolába mentem…és azóta nem is láttam ezt a kölyköt, a tanár pedig meghalt 1-2 évre rá (elesett a lépcsőn és beverte a fejét). Ha visszagondolok a szitunkra, ma már csak nevetek rajta…annyira hajtott a bosszúvágy…bántani akartam, mert bántott…és pont emiatt, egy csomó időt elvesztegettem.
Mizujs veled? Neked is van egy ilyen iskolatársad, torna tanárod? Akik fájdalmat okoztak, bántottak, sőt, ráadásul igazságtalanul…és másra sem tudsz gondolni, csak arra, hogy bántsd őket, visszaadd? Komolyan kérdezem…van olyan ember az életedben, akit térden csúszva szeretnél látni és könyörög a bocsánatodért…te meg közben röhögsz rajta? Van olyan, akit szeretnéd, hogy szenvedjen?
Ha van…akkor beteg vagy. ÉS…ha kereszténynek tartod magad, akkor ez az a hozzáállás, amit nem engedhetünk meg magunknak. A legijesztőbb rész a Bibliában Máté 6:14-15, és ne feledd, ezt JÉZUS mondta, nem én!!! (Két másik igerész, amit elolvashatsz ezzel kapcsolatosan 1János 2:9-11 és Efézus 4:25-32.)
Ezt tesszük – az elménkben beszélgetünk ezekkel az emberekkel – és ott mi győzünk, ők meg veszítenek és aztán jól érezzük magunkat…erről szól a Krisztussal való járás?
A megbocsátásra vagyunk elhívva!!! És ismerem a reakciót „De Balázs – nem érdemlik meg, hogy megbocsássak.” DE te sem!!! Nem ÉRDEMELHETJÜK KI Isten megbocsátását…nekünk adta…úgy hívják ezt, hogy kegyelem…és ahogy gyorsak vagyunk a kegyelem elfogadásában – ugyanúgy gyorsaknak kell lennünk a tovább adásában is.
Tudom, hogy nagyon nehéz ez néhányotoknak. Nagyon durva dolgokon mentél át, ahol valaki KOMOLY fájdalmat okozott neked lelkileg és akár testileg is…de nem élheted úgy az életed, hogy ragaszkodsz ehhez a keserűséghez és haraghoz…megöli az örömöd. Haragudni valakire, gyűlölni valakit, és arra vágyni, hogy bántsam őt olyan, mintha mérget vennék be és azt várnám, hogy az majd megöli a másik személyt!!!
Hogyan engeded el a haragot? Mindennapi döntés! Vannak a múltamban emberek, akiknek meg kellett bocsátanom…és az ellenség gyakran felhozza a képüket az gondolataimban – így vannak olyan pillanatok, mikor hangosan ki kell mondjam, hogy „Ez a személy nem tartozik nekem semmivel…már megbocsátottam neki.”
Amíg úgy érzed, hogy valaki tartozik neked valamivel, mert régen fájdalmat okozott – addig mindig is csalódott és nyomorult leszel a Krisztussal valójárásodban…de ugyanúgy, ahogy Jézus azt mondta János 19:30-ban, hogy „Elvégeztetett!” nekünk is követnünk kell a példáját azzal, hogy ugyanezt mondjuk azoknak, akik bántottak minket – „Elvégeztetett, nem tartozol nekem többé semmivel…elengedtem minden dolgodért a tartozást.”
Van bárki, akinek meg kellene bocsáss?
Emlékszem, az általános iskolában az egyik évfolyam társam szidta az anyukámat…én meg odamentem hozzá, hogy mi van és kapásból orrba vágott úgy, hogy eleredt az orrom vére. Mindezek után a tornatanár valahogy úgy értelmezte a történteket, hogy azért verte be a kölyök az orrom, mert én szidtam az anyját…na ezt add össze. Onnantól kezdve szinte havonta felhozta ezt a dolgot velem kapcsolatosan, mindegy hogy kettesben voltunk, vagy az osztályban, vagy a folyosón, vagy más tanárok előtt.
Akárhányszor láttam a gyereket, vagy a tornatanárt (elég sűrűn) nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy legszívesebben betörném mindkettő orrát! Bosszút álltam többször is a gondolataimban. De jó is volt az a pillanat, mikor elkaptam…
Tehát onnantól kezdve álmodoztam, hogy hogyan bánthatnám ezeket a borzasztó embereket, akik bántottak engem, ráadásul igazságtalanul. Hiszen fizetniük kell azért, amit tettek…utáltam őket, mert fájdalmat okoztak…TARTOZTAK nekem!!!
Aztán középiskolába mentem…és azóta nem is láttam ezt a kölyköt, a tanár pedig meghalt 1-2 évre rá (elesett a lépcsőn és beverte a fejét). Ha visszagondolok a szitunkra, ma már csak nevetek rajta…annyira hajtott a bosszúvágy…bántani akartam, mert bántott…és pont emiatt, egy csomó időt elvesztegettem.
Mizujs veled? Neked is van egy ilyen iskolatársad, torna tanárod? Akik fájdalmat okoztak, bántottak, sőt, ráadásul igazságtalanul…és másra sem tudsz gondolni, csak arra, hogy bántsd őket, visszaadd? Komolyan kérdezem…van olyan ember az életedben, akit térden csúszva szeretnél látni és könyörög a bocsánatodért…te meg közben röhögsz rajta? Van olyan, akit szeretnéd, hogy szenvedjen?
Ha van…akkor beteg vagy. ÉS…ha kereszténynek tartod magad, akkor ez az a hozzáállás, amit nem engedhetünk meg magunknak. A legijesztőbb rész a Bibliában Máté 6:14-15, és ne feledd, ezt JÉZUS mondta, nem én!!! (Két másik igerész, amit elolvashatsz ezzel kapcsolatosan 1János 2:9-11 és Efézus 4:25-32.)
Ezt tesszük – az elménkben beszélgetünk ezekkel az emberekkel – és ott mi győzünk, ők meg veszítenek és aztán jól érezzük magunkat…erről szól a Krisztussal való járás?
A megbocsátásra vagyunk elhívva!!! És ismerem a reakciót „De Balázs – nem érdemlik meg, hogy megbocsássak.” DE te sem!!! Nem ÉRDEMELHETJÜK KI Isten megbocsátását…nekünk adta…úgy hívják ezt, hogy kegyelem…és ahogy gyorsak vagyunk a kegyelem elfogadásában – ugyanúgy gyorsaknak kell lennünk a tovább adásában is.
Tudom, hogy nagyon nehéz ez néhányotoknak. Nagyon durva dolgokon mentél át, ahol valaki KOMOLY fájdalmat okozott neked lelkileg és akár testileg is…de nem élheted úgy az életed, hogy ragaszkodsz ehhez a keserűséghez és haraghoz…megöli az örömöd. Haragudni valakire, gyűlölni valakit, és arra vágyni, hogy bántsam őt olyan, mintha mérget vennék be és azt várnám, hogy az majd megöli a másik személyt!!!
Hogyan engeded el a haragot? Mindennapi döntés! Vannak a múltamban emberek, akiknek meg kellett bocsátanom…és az ellenség gyakran felhozza a képüket az gondolataimban – így vannak olyan pillanatok, mikor hangosan ki kell mondjam, hogy „Ez a személy nem tartozik nekem semmivel…már megbocsátottam neki.”
Amíg úgy érzed, hogy valaki tartozik neked valamivel, mert régen fájdalmat okozott – addig mindig is csalódott és nyomorult leszel a Krisztussal valójárásodban…de ugyanúgy, ahogy Jézus azt mondta János 19:30-ban, hogy „Elvégeztetett!” nekünk is követnünk kell a példáját azzal, hogy ugyanezt mondjuk azoknak, akik bántottak minket – „Elvégeztetett, nem tartozol nekem többé semmivel…elengedtem minden dolgodért a tartozást.”
Van bárki, akinek meg kellene bocsáss?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)