Pál, elhagyva Korinthust, ezekkel a szavakkal ment Efézus irányába, „Visszajövök, amennyiben az Isten akarata.” Ez a kifejezés, hogy „amennyiben az Isten akarata”, kikényszerít bennünket a kényelmünkből. Pál még több üldöztetés és szenvedés felé tartott. Nem sokkal ezután, annak tudatában ment Jeruzsálembe, hogy le fogják tartóztatni, aztán pedig kivégzik. Miért? Mert ez volt Isten akarata, melyet Isten tudatott Pállal, és nem születhetett más döntés, csak az örömteli engedelmesség. Milyen gyakran tervezünk és vásárlunk úgy, hogy teljes tudatában vagyunk annak, Isten velünk van?
Tudni akarjuk Isten akaratát az életünkre? Tényleg tudni akarjuk? Tényleg? Mi van, ha kényelmetlen lesz, vagy még rosszabb? Mi van akkor, ha Isten azt akarja, hogy elhagyjam azt a várost, ahol eddig éltem? Vagy akár az országomat? Úgy könnyű döntéseket hozni, hogy a kényelmemen alapulnak a cél helyett. Istennek terve van veled. Készen állsz az engedelmességre, mindegy mennyibe kerül?
1. Mit tanított neked ez az írásrész Istenről? Hogyan alkalmaznád az életedre?
2. Mi az a következő lépés, amit Jézus kér tőled? Van valami nagy döntés, ami miatt mostanában imádkozol? Készen állsz, hogy engedelmeskedj?
3. Úgy tűnik, hogy Pált lassítják a nehézségek? Minek az eredménye ez? Pozitív gondolkodás, vagy valami több? Igaz az, hogy sosem volt elkeseredve, elbátortalanodva?
2012. október 10., szerda
2012. október 4., csütörtök
Szellemi Fegyelmezettség
Még egy hatalmas előnye a házicsoportnak a megnövekedett szellemi fegyelmezettség. Miért? Mert a házicsoport fogja a jó szándékainkat és berakja a naptárjainkba.
Minden gyülekezet tele van olyan emberekkel, akik úgy érzik, többet kéne Bibliát olvasni, imádkozni, közösségben lenni, és természetesen szolgálni a szükségben lévők felé. De az elfoglaltság, a halogatás és az elkötelezettség hiánya mind összeesküdnek az ellen, hogy mindezek megvalósuljanak.
A házicsoportok szépen fogják ezeket a fontos, bár nem sürgős szellemi tevékenységeket, és sürgős állapotba helyezik azzal, hogy az alkalom részévé válnak.
Például…nem kellene külön, rendszeres imaórákat tartani, ha a házicsoport alkalom végén ott lenne egy 20 perces közös imádság. Az kevés? Hát igen, ha valaki egybefüggően 5-15 percet akar imádkozni, akkor tényleg kevés. De a véleményem erről az, hogy az ilyen tesó vagy egyedül imádkozzon otthon és akkor még több ideje lesz, vagy vegyen valakit maga mellé, aki ugyanilyen beállítottságú és csinálják ketten. Számomra, mikor emberek 10-15 percig imádkoznak egy ima-összejövetelen, az EMBERKÍNZÁS, ezért nincs is kedvem menni („húúúúú, hogy mondhat ilyet egy pásztor!!!” Sajnálom…). Érzéseim ilyenkor a következők: unalom, idegeskedés, csalódottság. Mi az ismertető jele az ilyen imaközösségnek? Egy idő után kihullanak az emberek, megunják, lendületüket veszítik. Egy másik tünet, mikor gyakran elhangzik a sor végén imádkozók részéről a következő mondat: „Oh Uram, nincs már mit imádkoznom…jaj mit mondhatnék még…már mindent elimádkoztak a testvérek…” ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
Na jó elég a kirohanásból, nyomok 10 fekvőtámaszt, és lenyugszom…
Ha a rendszeres imát a házicsoportra koncentrálnánk, akkor hetente több helyen és több alkalommal is lenne ima-összejövetel! Nem beszélve arról, hogy sokkal meghittebb, személyesebb lenne az imaközösség, ahol egymásért is tudnak imádkozni az emberek. Ez hatékonyabb bármilyen közös nagy helyen megszervezett hagyományos ima-összejövetelnél.
ÉS…ha azt mondanánk, hogy nem lesz rendszeres heti ima-összejövetel, hanem ezentúl a házicsoport ráerősít arra, hogy minden alkalommal 20 percet imádkozzanak, akkor a rendszeres, közösen imádkozók száma, a mi esetünkben Szegeden, megnövekedne 600-700 %-al.
Ugyanez a helyzet a bibliatanulmányozással is. Mivel tudják, hogy az istentisztelet témájával megyünk, sokkal inkább megnyitják a Bibliájukat és készülnek az alkalmakra a hétvégi üzenet kapcsán, mint egyébként.
És még sorolhatnám a dolgokat…szolgálati lehetőségek kifelé, egymás felé, közösség, Úrvacsora…mindezek átkerülnek a „kéne csinálnom”-ból a „de hát csináljuk” kategóriába egyszerűen úgy, hogy benne vannak a házicsoport alkalmak időbeosztásában.
Hát ennyi mára…
Minden gyülekezet tele van olyan emberekkel, akik úgy érzik, többet kéne Bibliát olvasni, imádkozni, közösségben lenni, és természetesen szolgálni a szükségben lévők felé. De az elfoglaltság, a halogatás és az elkötelezettség hiánya mind összeesküdnek az ellen, hogy mindezek megvalósuljanak.
A házicsoportok szépen fogják ezeket a fontos, bár nem sürgős szellemi tevékenységeket, és sürgős állapotba helyezik azzal, hogy az alkalom részévé válnak.
Például…nem kellene külön, rendszeres imaórákat tartani, ha a házicsoport alkalom végén ott lenne egy 20 perces közös imádság. Az kevés? Hát igen, ha valaki egybefüggően 5-15 percet akar imádkozni, akkor tényleg kevés. De a véleményem erről az, hogy az ilyen tesó vagy egyedül imádkozzon otthon és akkor még több ideje lesz, vagy vegyen valakit maga mellé, aki ugyanilyen beállítottságú és csinálják ketten. Számomra, mikor emberek 10-15 percig imádkoznak egy ima-összejövetelen, az EMBERKÍNZÁS, ezért nincs is kedvem menni („húúúúú, hogy mondhat ilyet egy pásztor!!!” Sajnálom…). Érzéseim ilyenkor a következők: unalom, idegeskedés, csalódottság. Mi az ismertető jele az ilyen imaközösségnek? Egy idő után kihullanak az emberek, megunják, lendületüket veszítik. Egy másik tünet, mikor gyakran elhangzik a sor végén imádkozók részéről a következő mondat: „Oh Uram, nincs már mit imádkoznom…jaj mit mondhatnék még…már mindent elimádkoztak a testvérek…” ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
Na jó elég a kirohanásból, nyomok 10 fekvőtámaszt, és lenyugszom…
Ha a rendszeres imát a házicsoportra koncentrálnánk, akkor hetente több helyen és több alkalommal is lenne ima-összejövetel! Nem beszélve arról, hogy sokkal meghittebb, személyesebb lenne az imaközösség, ahol egymásért is tudnak imádkozni az emberek. Ez hatékonyabb bármilyen közös nagy helyen megszervezett hagyományos ima-összejövetelnél.
ÉS…ha azt mondanánk, hogy nem lesz rendszeres heti ima-összejövetel, hanem ezentúl a házicsoport ráerősít arra, hogy minden alkalommal 20 percet imádkozzanak, akkor a rendszeres, közösen imádkozók száma, a mi esetünkben Szegeden, megnövekedne 600-700 %-al.
Ugyanez a helyzet a bibliatanulmányozással is. Mivel tudják, hogy az istentisztelet témájával megyünk, sokkal inkább megnyitják a Bibliájukat és készülnek az alkalmakra a hétvégi üzenet kapcsán, mint egyébként.
És még sorolhatnám a dolgokat…szolgálati lehetőségek kifelé, egymás felé, közösség, Úrvacsora…mindezek átkerülnek a „kéne csinálnom”-ból a „de hát csináljuk” kategóriába egyszerűen úgy, hogy benne vannak a házicsoport alkalmak időbeosztásában.
Hát ennyi mára…
2012. október 2., kedd
Apcsel 17: Komoly Együttlét Istennel
Pál odaállt egy csoport elé és bátran hirdette az igazságot. És nem bizonytalanságot, hanem erős magabiztosságot sugároznak a szavai! Miért volt képes ilyen tekintéllyel szólni? Mert közeli, meghitt kapcsolata volt Jézussal. Időt töltött Isten Igéjének tanulmányozásával és megtanulta, a szívébe rejtette azt. Elképesztő szellemi átalakulást tapasztalt Pál a megtérésekor. A szíve teljesen átformálódott. Pál tekintéllyel bíró tanítása az Istennel együtt töltött időből született.
Milyen idők ezek? Nemcsak a tevegélessel töltött ideje a sátorkészítési melóira, vagy a heti istentisztelet ideje, hanem rendszeres időtöltés. Ha Pál ma itt lenne velünk, akkor tuti, hogy napfelkelte előtt kelne, keresne egy csendes helyet, ahol senki nem zavarja, hogy időt tölthessen Istennel. A zavaró tényezők kiküszöbölése a kütyümentes környezetet jelenti: laptop, okostelefon, nyitott facebook, nyitott email fiók, skype, stb.
Lehet meghoztad a döntésed, hogy követed Jézust, de még nem lépted meg a következő lépést, a rendszeres Biblia olvasást és persze azt, hogy bármit hajlandó vagy megtenni, azmi szükséges azért, hogy még jobban megismerd Őt. Apcsel 17:27-ben azt mondja a Biblia, hogy Isten nincs távol egyikőnktől sem. EZ FANTASZTIKUSAN JÓ HÍR!
1. Mit tanított ez a rész számodra Istenről? Hogyan alkalmaznád?
2. Hogyan munkálkodott Isten a jóra a nehézségeidben? Milyen reménységet ad ezz neked a jövőt illetően?
3. Pál nagyon mérges lett, látva a bálvány szobrokat Athénban. Mi az, ami igazán összetöri a szíved? Mit tehetsz felőle?
Milyen idők ezek? Nemcsak a tevegélessel töltött ideje a sátorkészítési melóira, vagy a heti istentisztelet ideje, hanem rendszeres időtöltés. Ha Pál ma itt lenne velünk, akkor tuti, hogy napfelkelte előtt kelne, keresne egy csendes helyet, ahol senki nem zavarja, hogy időt tölthessen Istennel. A zavaró tényezők kiküszöbölése a kütyümentes környezetet jelenti: laptop, okostelefon, nyitott facebook, nyitott email fiók, skype, stb.
Lehet meghoztad a döntésed, hogy követed Jézust, de még nem lépted meg a következő lépést, a rendszeres Biblia olvasást és persze azt, hogy bármit hajlandó vagy megtenni, azmi szükséges azért, hogy még jobban megismerd Őt. Apcsel 17:27-ben azt mondja a Biblia, hogy Isten nincs távol egyikőnktől sem. EZ FANTASZTIKUSAN JÓ HÍR!
1. Mit tanított ez a rész számodra Istenről? Hogyan alkalmaznád?
2. Hogyan munkálkodott Isten a jóra a nehézségeidben? Milyen reménységet ad ezz neked a jövőt illetően?
3. Pál nagyon mérges lett, látva a bálvány szobrokat Athénban. Mi az, ami igazán összetöri a szíved? Mit tehetsz felőle?
2012. szeptember 27., csütörtök
Na Ezt Figyeld! Lehet Erre Nem Is Gondoltál!
A HáziCsoport Annyi Mindent Megváltoztat A Gyülekezetben 4. rész
Ahogy eddig láthattuk, a házicsoportok felé való elkötelezettség, létfontosságú biblikus változásokat tud behozni a gyülekezetbe (bátran mondom, ha nincsenek házicsoportok, akkor ezek a biblikus változások nem fognak megtörténni). Felszabadítja az embereket a szolgálatra! Hihetetlen módon felszereli a gyülekezetet és a születendő gyülekezeteket vezetőkkel, pásztorokkal, akiknek már nem újdonság és sokkoló valóság a közvetett, emberekkel való szolgálat…hát ezt jól megaszontam!
De ez még mind semmi, mert a gyülekezetet egészében segíti, hogy őszintébb kapcsolataik legyenek, sőt a szellemi fegyelmezettségben is előrébb járnak. Csak halkan mondom…még abban is nagyon hatékony, hogy a fiatalok kevésbé hullanak ki a gyülekezetből, miután átléptek a felnőtt korba. Hogy miért? Lássuk!
Az őszinteség és átláthatóság miatt! Ha egy kicsit hallgatózol az istentiszteleten, és hallod, hogy megkérdezik az emberek egymástól, „Hogy vagy? Mizu?” a szokásos válasz ez lesz: „Kösz jól.” Független attól, hogy valójában hogy érzi magát az illető. Ha a házasságom széthullóban van, a gyerekeim megőrültek, és ráadásul még munkanélküli is lettem…a válasz ugyanaz… „Kösz jól!” Egy módon érthető a dolog, mert sokszor magát a kérdést sem gondolják komolyan, hiszen van fél órája, vagy egy órája, hogy elmondjam neki, hogy mi az ábra velem? Csak köszön és odabiggyeszti „Hogy vagy?”…„Jól, és te?”…
Miért van ez? Mert sokkal jobban érdekel minket az, hogy milyen képet mutatunk magunkról, mit látnak mások rólunk, mint az őszinteség. ÉS a gyülekezet, valljuk meg őszintén nem igazán tudja jól kezelni azt, amikor komoly küszködések, (bűnök) vannak emberek életében (persze a Bibliában ott vannak a válaszok…de jobbak vagyunk az elméletben, mint a gyakorlatban). „Mindenki nézzen ki csodálatosan, hiszen Istent képviseljük nem? Nem teregethetjük ki a szennyesünket, még elijesztjük az Istentől távol lévő embereket!”
Ennek eredményeképpen, az átláthatóság nem igazán jellemzője a gyülekezeteknek. Annyira, hogy a köztudatban a hívők mind…KÉPMUTATÓK!
A házicsoport képes megváltoztatni mindezt! Már csak a természetéből és struktúrájából adódóan. Természetéből fakadóan az őszinteséget és átláthatóságot hozza a felszínre. A helyszíne, a mérete, az alkotóelemei több őszinteséghez járulnak hozzá, mint bármelyik templom, kápolna, gyülekezeti imaház. Gondolj bele…hol lennél hajlandóbb őszinte és átlátható lenni? Egy nappaliban, vagy egy osztályteremben? 12 vagy 25 emberrel? Egy olyan csoportban, ahol minden alkalommal új emberek jelennek, vagy ahol mindenkit már ismersz?
Legtöbbünknek a válasza „…a nappali, tizenkét olyan emberrel, akit már ismerünk…” lenne. És az ebben a környezetben kialakuló őszinteség egy idő után túlcsordul a gyülekezetre is.
A tények azt mutatják, hogy a keresztények nagy része nem tudja, hogy az rendben van, hogy őszinte vagyok, hogy megosztom a problémámat, és imát kérek magamért, a szükségeimért és nemcsak a nagybátyám aranyeréért. Amint megtapasztalják a házicsoportban, hogy ez jó dolog, és nem lövik le, nem gúnyolják ki őket érte, ez elkezd kiszivárogni a nagy közösségbe is. És csak kapaszkodj meg, mert ez hatalmas pluszt fog behozni a közösségi életetekbe!
Ahogy eddig láthattuk, a házicsoportok felé való elkötelezettség, létfontosságú biblikus változásokat tud behozni a gyülekezetbe (bátran mondom, ha nincsenek házicsoportok, akkor ezek a biblikus változások nem fognak megtörténni). Felszabadítja az embereket a szolgálatra! Hihetetlen módon felszereli a gyülekezetet és a születendő gyülekezeteket vezetőkkel, pásztorokkal, akiknek már nem újdonság és sokkoló valóság a közvetett, emberekkel való szolgálat…hát ezt jól megaszontam!
De ez még mind semmi, mert a gyülekezetet egészében segíti, hogy őszintébb kapcsolataik legyenek, sőt a szellemi fegyelmezettségben is előrébb járnak. Csak halkan mondom…még abban is nagyon hatékony, hogy a fiatalok kevésbé hullanak ki a gyülekezetből, miután átléptek a felnőtt korba. Hogy miért? Lássuk!
Az őszinteség és átláthatóság miatt! Ha egy kicsit hallgatózol az istentiszteleten, és hallod, hogy megkérdezik az emberek egymástól, „Hogy vagy? Mizu?” a szokásos válasz ez lesz: „Kösz jól.” Független attól, hogy valójában hogy érzi magát az illető. Ha a házasságom széthullóban van, a gyerekeim megőrültek, és ráadásul még munkanélküli is lettem…a válasz ugyanaz… „Kösz jól!” Egy módon érthető a dolog, mert sokszor magát a kérdést sem gondolják komolyan, hiszen van fél órája, vagy egy órája, hogy elmondjam neki, hogy mi az ábra velem? Csak köszön és odabiggyeszti „Hogy vagy?”…„Jól, és te?”…
Miért van ez? Mert sokkal jobban érdekel minket az, hogy milyen képet mutatunk magunkról, mit látnak mások rólunk, mint az őszinteség. ÉS a gyülekezet, valljuk meg őszintén nem igazán tudja jól kezelni azt, amikor komoly küszködések, (bűnök) vannak emberek életében (persze a Bibliában ott vannak a válaszok…de jobbak vagyunk az elméletben, mint a gyakorlatban). „Mindenki nézzen ki csodálatosan, hiszen Istent képviseljük nem? Nem teregethetjük ki a szennyesünket, még elijesztjük az Istentől távol lévő embereket!”
Ennek eredményeképpen, az átláthatóság nem igazán jellemzője a gyülekezeteknek. Annyira, hogy a köztudatban a hívők mind…KÉPMUTATÓK!
A házicsoport képes megváltoztatni mindezt! Már csak a természetéből és struktúrájából adódóan. Természetéből fakadóan az őszinteséget és átláthatóságot hozza a felszínre. A helyszíne, a mérete, az alkotóelemei több őszinteséghez járulnak hozzá, mint bármelyik templom, kápolna, gyülekezeti imaház. Gondolj bele…hol lennél hajlandóbb őszinte és átlátható lenni? Egy nappaliban, vagy egy osztályteremben? 12 vagy 25 emberrel? Egy olyan csoportban, ahol minden alkalommal új emberek jelennek, vagy ahol mindenkit már ismersz?
Legtöbbünknek a válasza „…a nappali, tizenkét olyan emberrel, akit már ismerünk…” lenne. És az ebben a környezetben kialakuló őszinteség egy idő után túlcsordul a gyülekezetre is.
A tények azt mutatják, hogy a keresztények nagy része nem tudja, hogy az rendben van, hogy őszinte vagyok, hogy megosztom a problémámat, és imát kérek magamért, a szükségeimért és nemcsak a nagybátyám aranyeréért. Amint megtapasztalják a házicsoportban, hogy ez jó dolog, és nem lövik le, nem gúnyolják ki őket érte, ez elkezd kiszivárogni a nagy közösségbe is. És csak kapaszkodj meg, mert ez hatalmas pluszt fog behozni a közösségi életetekbe!
2012. szeptember 25., kedd
Apcsel 16: Akit Megtaláltak, Megtalál Másokat
Pál első számú törekvése az Istentől távol lévők megtalálása volt. Ha még nem tűnt volna fel, Pál engedelmes volt a nagy küldetésnek, mindegy mibe került! Pál követte a Szent Szellem vezetését, mindegy hová kellett mennie, még akkor is, ha az a börtön volt. Miközben az igazságról és szeretetről beszél, Pál újra üldöztetés áldozata lesz a 16. fejezetben. Itt nyilvánosan szégyenítik meg, a saját hazájában, megkorbácsolják és bebörtönözik. Legtöbbünk fennhangon ordítana: „Hé emberek, közétek tartozom! Egy nemzet sarjai vagyunk! Miért csináljátok ezt?” És a börtönben valószínű nem himnuszokat énekelgetnénk, szenvedéllyel imádkoznánk, hacsak nem a gyors kiszabadulásért. Szóval, a kényelmetlenségek ellenére, nem egyvalaki, hanem egy egész család ismerte meg az Urat, mint Megváltójukat! Mert Pál hű és engedelmes volt, láthatta, Isten hogyan változtatja meg az emberek szívét. Hajlandóak vagyunk kényelmetlenségeket elviselni, vagy kényelmetlenségekbe belemenni, csak azért, hogy mások megismerjék Jézust?
1. Mit tanít neked ez a rész Istenről? Hogyan tudnád alkalmazni az életedben?
2. Mindannyian tapasztaltunk nehézséget az életben. Gondolj végig néhányat közülük: hogyan jöhet ki belőlük valami jó?
3. Az a személy az imalistádon – tudod, aki még nem ismeri Jézust, az Istentől távol lévő ismerősöd – hajlandó vagy bármit megtenni, hogy elérd Jézus Krisztus igazságával? Hogy nézne ki ez számodra?
2012. szeptember 20., csütörtök
A HáziCsoport Annyi Mindent Megváltoztat A Gyülekezetben 3. rész
Milyen változást hoz még be? Valódi felhatalmazás jön létre! Hihetetlen előny, ha az egész gyülekezet elkötelezi magát a HáziCsoportokban, rengeteg szolgálati lehetőség nyílik meg bárki számára.
Valljuk be őszintén: a legtöbb gyülekezetben nincs túl sok lehetősége az embernek arra, hogy nagy hatású, életeket megváltoztató szolgálatban vegyen részt. Van egy pár tanítói lehetőség, néhány dalvezetői, és az ifjúsági és gyerek szolgálat. Ezeken kívül a többi azt a célt szolgálja, hogy a gépezet fusson, és nem azt, hogy emberi életeket megérintsen.
A HáziCsoportok megnyitják a lehetőséget, hogy emberek a frontvonalban szolgáljanak. Nálunk minden csoportnak van vezetője és helyettese. A vezetők általában házaspárok. Ez azt jelenti, hogy minden csoportban van legalább két ember, akik pásztorlással foglalkoznak, ami áll az alkalom levezetéséből, látogatásból, imából, a csoport különböző tagjaival való személyes találkozókból. Egyik sem történhetne meg a gyülekezetben, ha nem lenne a HáziCsoport, mint lehetőség. Hiszen a pásztornak hol van esélye arra, hogy a 70 embert a csoportokban pásztorolja? Nem beszélve azokról, akik még nem kötelezték el magukat egyik csoportba sem.
Felhatalmazás szolgálati lehetőség nélkül olyan, mint a felelősség tekintély nélkül. Kereszténységünkben túl sok az olyan gyülekezet, ahol van tanítvány és vezető képzés, de nincs lehetőség arra, hogy csinálják azt, amit tanultak. Egy gyülekezetben hamar megtelik a tanítói, dalvezetői pozíció, a többiek meg „csak” a háttér munkában kaphatnak lehetőséget (persze nem becsülöm le ezeket egyáltalán). Az elmúlt 15 évben arra jöttem rá, hogy csak akkor lépnek elő emberek, ha vákuum keletkezik, amit be kell tölteni. Amint az első sor hiányos lesz, előrébb lép a második sor, akik gyakran még jobban is csinálják a dolgokat, mint az első. Ez nagyon egészséges! A megüresedés ad egy egészséges kényszert, vagy lökést az olyanoknak, akik amúgy hátra dőlve ücsörögnének.
Egy valódi szolgálati lehetőség nemcsak arra késztet, hogy olyan dolgokat csináljanak, amit máskülönben nem tennének, hanem motiváltak lesznek arra is, hogy elérjék azt a szellemi érettséget, ami a feladattal együtt jár. Sajnos a gyakori gondolkodás és gyakorlat az, hogy el kell érjen a szolgáló a szükséges érettségre, és akkor bele léphet a szolgálatba. Kérdezem: hol válhat leginkább éretté? „A biblia iskolában!” – vágnák rá némelyek. De ez nem így működik!
Folyt. Köv.
2012. szeptember 17., hétfő
Apcsel 15: A Sokszínű És Változatos Gyülekezet
Ahogy az evangélium egyre jobban terjed, a gyülekezet jobban és jobban növekszik. Ennek következtében egy sokszínű és változatos gyülekezet kezdi felütni a fejét. Ami egykoron egy kis, helyi zsidókból álló csapat volt, mostanra hatalmas számú nem zsidóval, azaz pogánnyal bővült. Ez törést hozott létre a gyülekezeti családon belül. Mi történt? A gyülekezetben lévő emberek azt hitték, hogy a vezetők majd pártot választanak, de bánatukra mindannyian egy közös látás felé nyomultak. Óvakodnunk kell a megoszlástól, ami a különféle hátterek, hagyományok, és vélemények miatt felbukkanhatnak. Miközben van egy csomó különbség köztünk, a közös nevező, a kegyelemből való üdvösség a Jézus Krisztusban való hit által, lehetséges. Az a küldetés, hogy az örömhír eljusson a világ minden pontjára, egységesíthet minket!
Péter azt mondta a 8. versben, hogy ugyanaz a Szellem van mindnyájunkban; Isten nem tesz különbséget. Akik Krisztusban vannak, mind Isten szeretetét élvezik. Mi vagyunk A TEST és mindannyiunknak meg van a szerepünk, amit be kell töltsünk. Ha elfogadjuk a különbözőségeinket és a nekünk adott küldetésre koncentrálunk, akkor tuti, hogy gyorsabban tudjuk majd elérni az embereket. Felfogtuk, hogy a Gyülekezetben lévő megoszlások rákos betegség a Testben. EGYEK VAGYUNK!
1. Mit tanít neked ez a rész Istenről? Hogyan tudnád alkalmazni az életedben?
2. Mik a hasznos velejárói egy sokszínű gyülekezetnek? Hogyan segíthetünk, hogy ez megtörténjen a saját gyülekezetünkben?
3. A jó cselekedetek által próbálsz Istennek tetszeni? Hogy kaptál üdvösséget? Mi az, ami tetszik Istennek (Zsid 11:6)?
Péter azt mondta a 8. versben, hogy ugyanaz a Szellem van mindnyájunkban; Isten nem tesz különbséget. Akik Krisztusban vannak, mind Isten szeretetét élvezik. Mi vagyunk A TEST és mindannyiunknak meg van a szerepünk, amit be kell töltsünk. Ha elfogadjuk a különbözőségeinket és a nekünk adott küldetésre koncentrálunk, akkor tuti, hogy gyorsabban tudjuk majd elérni az embereket. Felfogtuk, hogy a Gyülekezetben lévő megoszlások rákos betegség a Testben. EGYEK VAGYUNK!
1. Mit tanít neked ez a rész Istenről? Hogyan tudnád alkalmazni az életedben?
2. Mik a hasznos velejárói egy sokszínű gyülekezetnek? Hogyan segíthetünk, hogy ez megtörténjen a saját gyülekezetünkben?
3. A jó cselekedetek által próbálsz Istennek tetszeni? Hogy kaptál üdvösséget? Mi az, ami tetszik Istennek (Zsid 11:6)?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)