Micsoda öröm volt, mikor vezethettem a szép nagy Ford Mondeomat 2007-ben. Lementünk vele Szegedre egy szerdai istentiszteletre, Buday Baluval és Barcsa Gabival. Aztán mikor hazafelé jöttünk a sztrádán (M5), már majdnem Pesten voltunk, amikor elkezdett rángatni az autó. Nem értettem, de rájöttem, hogy a benzin fogyott ki, amin persze csodálkoztam, mert kicsivel volt a negyed jelzés alatt. Hát igen…megtanultam, hogy mikor kell időben tankolni…nem ismertem még az autót, úgyhogy teljesen félre vezetett a műszerfalon lévő jelző. Hát így jártunk!
Jó tanács: ha már az üres jel közelében van, akkor menj és tankolj! Ne várj!
Tudom, tudom, hallottam már annyit „Azt hittem több van a tankban,” vagy „hát ilyenkor még vagy 50 kilométert el lehet vele menni.” Mennek ezek a kifogások kézről-kézre, szájról-szájra, de mégis nap, mint nap kifogy embereknek a benzinje, mert nem figyelnek oda a figyelmeztető jelzésre.
Ugyanez történhet szellemileg is!
Az egyik legnagyobb félelmem pásztorként, hogy azoknak, akikkel együtt szolgálok, ki ne fogyjon az üzemanyagjuk. Lehet, hogy számodra ennek semmi értelme. Felteszed a kérdést, hogy „valaki, aki a gyülekezetben szolgál, hívőkkel van együtt, hogyan fogyhat ki az üzemanyagjuk?” A válaszom erre, „Ugyanúgy, ahogy az embereknek kifogy az üzemanyagjuk az autójukból – azt hiszik rendben vannak és figyelmen kívül hagyják a figyelmeztető jelzést ÉS a nyilvánvaló helyet, ami kifejezetten arra van tervezve és felszerelve, hogy újra tankoljon.”
Én tudom milyen szellemileg üresnek lenni és közben várják, hogy vezessek – őszintén, ez az egyik legrosszabb érzés a világon. ÉS ÉN NEM AKAROM EZT SEM MAGAMNAK, SEM AZOKNAK, AKIKKEL SZOLGÁLOK!
A szolgálat munkával jár – SOK munkával…és nagyon kemény munkával. Emlékszem egy Bill Hybels mondatra valamelyik könyvéből. Ezt akkor írta, amikor elkezdték a gyülekezet alapítást és hihetetlen gyorsasággal szolgáltak. A mondat: „Az a sebesség, ahogy Isten munkáját végeztem elpusztította Isten munkáját bennem.”
BUMM!!!
Krisztus követőiként a felelősség a MIÉNK, hogy újra töltsük a tankunkat. Hihetetlenül idegesítő, amikor egy keresztény, miután elhagyta a gyülekezetét azt mondja róla, hogy „Nem voltam ott táplálva…” Fantasztikus hírem van számodra – nem a gyülekezet dolga, hogy téged etessen!!! Hadd magyarázzam el…
Mikor gyerekek voltunk, picik, a szüleink etettek. Aztán elértünk egy olyan kort, ahol már magunk ettünk. Ha valakit etetni kell, akkor az azt kommunikálja, hogy ő egy csecsemő és még nem érett egyáltalán.
Mi vagyunk a felelősek, hogy szellemi eledelt tápláljunk a lelkünkbe, hogy legyen elég szellemi táplálékunk azoknak, akik tényleg éhezői Isten örömhírének. Íme néhány kérdés, melyeket feltehetsz magadnak, hogy kiderítsd, hogy állsz üzemanyaggal…
#1 – Mikor volt utoljára, hogy tisztán hallottad Istent, ahogy beszél hozzád? És most nem Sinkovits Imre dörmögő hangjára gondolok…(Ha sokáig kell ezen gondolkodnod…közel állsz az üreshez.)
#2 – Mikor volt utoljára, hogy olvasva az Írást megláttál valami abszolút friss és új dolgot…pedig már annyiszor olvastad azt a részt előtte? (Én például fordítást váltottam, az Egyszerű fordítású Újszövetséget és forradalmasította a Biblia olvasásomat…egy újabb szintre jutottam Istennel!!!)
#3 – Mikor hívtam meg egy teljesen idegent a gyülibe?
#4 – Az elmém és szám robotpilótára ugrik a dicsőítés alatt…vagy valósan és tudatosan éneklem azokat a szavakat?
#5 – Mikor gondoltam utoljára arra, hogy Isten milyen messzire vitt már engem? (Olvasd el 1 Korinthus 1:26-29; én ott vagyok ezekben a versekben személyesen!!!)
#6 – Akik a legközelebb állnak hozzám, Jézust látják bennem? (Más szóval – a gyerekeidnek más családban kell példát keresnie ahhoz, hogy egy isten szerint való apát vagy anyát találjon…vagy két olyan szülőt, akik TÉNYLEG szeretik egymást?)
#7 – KÖTELESSÉGBŐL szolgálok (mert így illik, így szoktuk), vagy TÚLCSORDULÁSBÓL? Tettem én már kötelességből…nem lett semmi gyümölcse.
Hadd hívjalak ki arra, amit Mária tett Lukács 10:38-39-ben! Tölts egy kis időt Jézus lábainál és HALLGASS! Megígérhetem, az üzemanyagtartályod töltődni fog…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése