3. Honnan tudod, hogy Isten elhívott téged a teljes idejű szolgálatra, vezetőségre?
Gyorsan megadom a keresztény választ, mielőtt még valaki kikapcsolna: „Mindannyian el vagyunk hívva a szolgálatra.” De ami a „hivatásos” szolgálatot illeti…úgy tudod meg, hogy egyszerűen nem tudod kiverni a fejedből.
Ha ezt kérdezed tőlem, akkor válaszként visszakérdeznék, félig viccből és félig komolyan: „Van-e bármi módja annak, hogy ezt elkerüld? Kerüld el! Biztosnak kell lenned benne!” Miért? Mert láttam egy kimutatást pásztorokról és az eredmény siralmas volt. 10%-a fejezi be jól a futását, mint hivatásos szolgáló. 90%-uk elbukik benne.
Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy „Hé gyerünk ejtőernyőzni!” 10-en vagyunk és tudjuk, hogy csak 1 fog a 10-ből kinyílni. „Háromig számolok, aztán ugrunk!” Innentől kezdve senki nem fog kiugrani, egyik sem. Úgyhogy ezért mondom azt, hogy légy biztos benne!
Légy biztos benne, hogy Isten a szolgálatba hív, mert összejöhetünk egy csomóan Isten elhívásáról beszélgetni, az érzelmeinket felkorbácsolni és belelökni embereket a szolgálatba, de a legvégén úgyis ennek kell lennie, hogy „Én nem tudok mást csinálni az életemmel, csak ezt!”
Személy szerint én úgy vagyok vele, hogy hosszútávon egyszerűen nem tudok, csak úgy gondolkodni, hogy a szolgálat jár a fejemben. Habár most egy dolgos időszakban vagyok (van munkahelyem).
Aztán a másik, ami eszembe jutott, hogy keress megerősítést isten szerint való emberektől. Nem mindenkitől, csak az isten szerint valóktól. Például, ha nagyon énekelni akarsz, de ezek az emberek azt mondják, hogy „Nem, neked nem kell énekelned! Mert az egyetlen aki élvezné az istentisztelet alatt, az te magad lennél!” Vagy azt mondja egy fickó, hogy „Prédikálásra vagyok elhívva!” Meghallgatod ahogy prédikál, és azt mondod „HMMM…igen…biztos vagyok benne, hogy szereted az embereket, de nem a prédikáláson keresztül…” Mint például én is…nem vagyok jó a szervezésben…széthullanak a dolgok a kezeim között. A másik oldalról meg...nem sokkal a megtérésem után prédikálni kezdtem az utcán rajztáblával, aztán a Khárisz iskolában gyerekeknek és isten szerint való testvérek (elöljáróim) megerősítettek abban, hogy ajándékom van a tanításra, prédikálásra.
Légy biztos benne...persze 100%-os nem tudsz lenni, de nem is baj, hiszen hol van akkor a hitnek a helye.
2010. november 9., kedd
2010. november 8., hétfő
TEGYÜK HÍRESSÉ JÉZUST
34 éves vagyok már…valakinek ez koros már...másoknak fiatal…de egy biztos, az ember így félúton elkezd gondolkodni.
Kihívás számomra, de egyre inkább jövök rá arra, hogy ezen a bolygón az én dolgom csak annyi, hogy Jézus Krisztust emeljem fel az életemben és tegyem Őt híressé ott ahol vagyok.
Mielőtt még hőbörögnél azon, hogy hogyan mondhatom azt hogy „híressé tegyem Jézus Krisztust”, hadd magyarázzam el. Csak nézz körül a világban – Jézus nem híres! Nem ismerik Őt a kultúránkban. Nem imádják Őt, mint Urukat és Istenüket. Ne úgy néznek rá, mint AZ EGYETLEN ÚT az Istennel való kiengesztelődésben…és az én dolgom (és persze a tiéd is), hogy felemeljük Őt újra és újra…és azok akik a környezetünkben élnek és hatással vagyunk rájuk, tudják, hogy mi szerelmesek vagyunk Jézusba ÉS nekik pedig szükségük van az Ővele való kapcsolatra.
Egy szolga keményen dolgozik azon, hogy a gazdája jól nézzen ki – és mi mindnyájan szolgák vagyunk – hogy Jézus nevét híressé tegyük. Ja, egyébként – hogy mondhatják emberek, hogy Jézus híres, mikor SOHA nem is beszélnek Róla…kivéve mikor káromkodnak!!!??
Úgyhogy a következő döntéseket hoztam…
1. Csakis egy személy lesz a hallgatóságom, EGY – Jézus! És Ő fogja igazgatni a lépéseimet, tetteimet!
2. Az igazságot fogom tanítani és prédikálni…és keményen azon leszek, hogy megsértsem a vallásos embereket! (Vallásos az, aki nem a kapcsolatot keresi Krisztussal, hanem valamilyen cselekedet programon keresztül próbál kapcsolatot találni Ővele.) Jézus megtette…komolyan, szerinted MIÉRT gyógyított állandóan szombaton? Megtehette volna csütörtökön is, ha akarta volna – de folyamatosan áthágta a vallásos hagyományokat, hogy megmutassa mindenkinek azt, hogy ez az egész nem a SZABÁLYOKRÓL szól…hanem egy kapcsolatról.
3. A FONTOS dolgok lesznek FONTOSAK és nem állok le szüttyögni a kicsiken. Például – mindig is síkra fogok szállni azért, hogy Jézus az EGYETLEN út a mennybe, a Biblia TELJESEN megbízható és a házasság úgy lett tervezve, hogy egy FÉRFI és egy NŐ legyen benne…nem fogok azon vitatkozni, hogy hallgasson bárki is rock zenét vagy hogy valaki megiszik egy pohár fehér bort az ebédjéhez. (Nem – én nem iszom…és igen, lerészegedni az BŰN…de én sem fogok küzdeni, hiszen Jézus sem küzdött ebben a témában – miért kéne nekem?)
Még egy dolog az előző bekezdést illetően – mindig zavart az, amikor egy pásztor az alkohol témában kardoskodik…és ugyanez a pásztor nem látja a cipője orrát, csak tükörben!!! Személyesen én azt mondanám erre, hogy ez képmutatás!
Egyre inkább szeretnünk kell a körülöttünk élő embereket – és megtenni mindent, amit csak lehet, hogy elérjük őket!!! Folyamatosan változtatnunk kell…és ha szereted a gyülekezetet úgy amilyen most, akkor lehet, hogy 6 hónap múlva, vagy egy év múlva már nem fogod szeretni. Nem válhatunk olyanná a tradíciók megőrzése miatt, akik megfeledkeznek arról, hogy a körülöttük lévő világ haldoklik és a pokolba tart!!!
4. Folyamatosan kockáztatnunk kell…a gyülekezetünknek is. Sohasem játszhatunk a „BIZTOSRA” azzal, hogy megőrizzük évtizedekig azokat a dolgokat, amiket „mindig is így csináltunk”. Jézus „emberek halászának” hívott el minket és nem „akvaristáknak”, akik a régi berendezés szerint tartják folyamatosan a halaikat. Folyamatosan elérjük az embereket a környezetünkben és megbizonyosodunk afelől, hogy a gyülekezetünkben egy olyan helyet fognak találni az elveszettek, ahol Jézusról fognak hallani egy olyan módon, amit meg is értenek!!!
Ha az örökkévalóságot nézzük, nincs túl sok időnk itt a földön…úgyhogy nem fogok vesztegetni az időmet. Ahogy mondtam, értelmetlen vitatkozásokon nem akadok le. Szeretni akarom Jézust – a feleségemet és családomat – az Ő gyülekezetét – és mindent megtenni azért, hogy az Ő neve híres legyen…ez a dolgom – ez az elhívásom az életemben…és NAGYON SZERETEM!
Kihívás számomra, de egyre inkább jövök rá arra, hogy ezen a bolygón az én dolgom csak annyi, hogy Jézus Krisztust emeljem fel az életemben és tegyem Őt híressé ott ahol vagyok.
Mielőtt még hőbörögnél azon, hogy hogyan mondhatom azt hogy „híressé tegyem Jézus Krisztust”, hadd magyarázzam el. Csak nézz körül a világban – Jézus nem híres! Nem ismerik Őt a kultúránkban. Nem imádják Őt, mint Urukat és Istenüket. Ne úgy néznek rá, mint AZ EGYETLEN ÚT az Istennel való kiengesztelődésben…és az én dolgom (és persze a tiéd is), hogy felemeljük Őt újra és újra…és azok akik a környezetünkben élnek és hatással vagyunk rájuk, tudják, hogy mi szerelmesek vagyunk Jézusba ÉS nekik pedig szükségük van az Ővele való kapcsolatra.
Egy szolga keményen dolgozik azon, hogy a gazdája jól nézzen ki – és mi mindnyájan szolgák vagyunk – hogy Jézus nevét híressé tegyük. Ja, egyébként – hogy mondhatják emberek, hogy Jézus híres, mikor SOHA nem is beszélnek Róla…kivéve mikor káromkodnak!!!??
Úgyhogy a következő döntéseket hoztam…
1. Csakis egy személy lesz a hallgatóságom, EGY – Jézus! És Ő fogja igazgatni a lépéseimet, tetteimet!
2. Az igazságot fogom tanítani és prédikálni…és keményen azon leszek, hogy megsértsem a vallásos embereket! (Vallásos az, aki nem a kapcsolatot keresi Krisztussal, hanem valamilyen cselekedet programon keresztül próbál kapcsolatot találni Ővele.) Jézus megtette…komolyan, szerinted MIÉRT gyógyított állandóan szombaton? Megtehette volna csütörtökön is, ha akarta volna – de folyamatosan áthágta a vallásos hagyományokat, hogy megmutassa mindenkinek azt, hogy ez az egész nem a SZABÁLYOKRÓL szól…hanem egy kapcsolatról.
3. A FONTOS dolgok lesznek FONTOSAK és nem állok le szüttyögni a kicsiken. Például – mindig is síkra fogok szállni azért, hogy Jézus az EGYETLEN út a mennybe, a Biblia TELJESEN megbízható és a házasság úgy lett tervezve, hogy egy FÉRFI és egy NŐ legyen benne…nem fogok azon vitatkozni, hogy hallgasson bárki is rock zenét vagy hogy valaki megiszik egy pohár fehér bort az ebédjéhez. (Nem – én nem iszom…és igen, lerészegedni az BŰN…de én sem fogok küzdeni, hiszen Jézus sem küzdött ebben a témában – miért kéne nekem?)
Még egy dolog az előző bekezdést illetően – mindig zavart az, amikor egy pásztor az alkohol témában kardoskodik…és ugyanez a pásztor nem látja a cipője orrát, csak tükörben!!! Személyesen én azt mondanám erre, hogy ez képmutatás!
Egyre inkább szeretnünk kell a körülöttünk élő embereket – és megtenni mindent, amit csak lehet, hogy elérjük őket!!! Folyamatosan változtatnunk kell…és ha szereted a gyülekezetet úgy amilyen most, akkor lehet, hogy 6 hónap múlva, vagy egy év múlva már nem fogod szeretni. Nem válhatunk olyanná a tradíciók megőrzése miatt, akik megfeledkeznek arról, hogy a körülöttük lévő világ haldoklik és a pokolba tart!!!
4. Folyamatosan kockáztatnunk kell…a gyülekezetünknek is. Sohasem játszhatunk a „BIZTOSRA” azzal, hogy megőrizzük évtizedekig azokat a dolgokat, amiket „mindig is így csináltunk”. Jézus „emberek halászának” hívott el minket és nem „akvaristáknak”, akik a régi berendezés szerint tartják folyamatosan a halaikat. Folyamatosan elérjük az embereket a környezetünkben és megbizonyosodunk afelől, hogy a gyülekezetünkben egy olyan helyet fognak találni az elveszettek, ahol Jézusról fognak hallani egy olyan módon, amit meg is értenek!!!
Ha az örökkévalóságot nézzük, nincs túl sok időnk itt a földön…úgyhogy nem fogok vesztegetni az időmet. Ahogy mondtam, értelmetlen vitatkozásokon nem akadok le. Szeretni akarom Jézust – a feleségemet és családomat – az Ő gyülekezetét – és mindent megtenni azért, hogy az Ő neve híres legyen…ez a dolgom – ez az elhívásom az életemben…és NAGYON SZERETEM!
2010. november 6., szombat
Üzenet Letöltés - Gyógyító Kegyelem
Íme a következő tanítás a GYÓGYÍTÓ KEGYELEMRŐL. (jobb klikk és klikkelj a "Cél mentése másként"-re és mentsd el valahová a számítógépeden)
Mi a gyógyító kegyelem?
Ez a tanítás arról szól, hogy Isten hogyan gyógyítja meg a megtört szívet. Ha megragadod ezt az 5 igazságot, ígérem (igazából nem én, hanem Isten ígéri), hogy az életed örökre megváltozik. Sokféle eszközt használnak manapság a megtört szívek gyógyítására, de ez felülmúlhatatlan. Én nem hagynám ki a helyedben!
Hallgassátok...
Mi a gyógyító kegyelem?
Ez a tanítás arról szól, hogy Isten hogyan gyógyítja meg a megtört szívet. Ha megragadod ezt az 5 igazságot, ígérem (igazából nem én, hanem Isten ígéri), hogy az életed örökre megváltozik. Sokféle eszközt használnak manapság a megtört szívek gyógyítására, de ez felülmúlhatatlan. Én nem hagynám ki a helyedben!
Hallgassátok...
2010. november 5., péntek
Kérdések, Melyeket Az Első Látogatók Tesznek Fel 2. rész
A Második Hat Hónap
1. „Az új barátaim annyira jók, mint a régi barátaim voltak?” Ebben az időszakban már nem is a mennyiség, hanem a minőség számít. Az új hívők egyre inkább kényelmetlenül fogják érezni magukat a régi szokásaikban, a viselkedésükben, esetleg még a régi barátokkal is. Ez rendben is van. De tudat alatt felbecsüli majd az új kapcsolatai értékét is a gyülekezetben.
2. „A csoport amibe tartozom megelégíti a szükségeimet?” Mindegy, hogy milyen házicsoportba került (lásd az első hat hónapot), az biztos, hogy a második fél évben felteszik majd a kérdést, hogy megérte-e az időt, kellemetlenséget, ezt az új társasági kényelmetlenséget elviselni, elhordozni azért, amit kapott belőle ebben az új felállásban.
3. „Az én közreműködésem, hozzájárulásom fontos?” A kérdés itt már nem az, hogy bevontak-e, hanem „a jelentősége az én részemnek.” Csak jól elfoglaljuk magunkat vagy tényleg az Isten királyságáért mozgolódunk. „Én tényleg szerettem volna emberi életeket megváltoztatni és ebben segíteni.” Mondta az egyikük. „De minden amire kértek, az csak annyi volt, hogy az egyik különleges alkalomra pakoljam ki a székeket.” Emberek olyasmivel akarnak foglalkozni, ami tényleg számít. És sok új látogatónak az a reménye, hogy ezt majd megtalálja a gyülekezetben, a gyülekezeten keresztül. Kevesebb, mint egy év kell ahhoz, hogy ezt eldöntsék.
Mit tapasztalnak meg az emberek a gyülekezetedben az első kritikus évükben? Megtalálják az elfogadást, közösséget és jelentőséget? Mit tudnál tenni értük, ha odamennének hozzád ezekkel a kérdésekkel?
1. „Az új barátaim annyira jók, mint a régi barátaim voltak?” Ebben az időszakban már nem is a mennyiség, hanem a minőség számít. Az új hívők egyre inkább kényelmetlenül fogják érezni magukat a régi szokásaikban, a viselkedésükben, esetleg még a régi barátokkal is. Ez rendben is van. De tudat alatt felbecsüli majd az új kapcsolatai értékét is a gyülekezetben.
2. „A csoport amibe tartozom megelégíti a szükségeimet?” Mindegy, hogy milyen házicsoportba került (lásd az első hat hónapot), az biztos, hogy a második fél évben felteszik majd a kérdést, hogy megérte-e az időt, kellemetlenséget, ezt az új társasági kényelmetlenséget elviselni, elhordozni azért, amit kapott belőle ebben az új felállásban.
3. „Az én közreműködésem, hozzájárulásom fontos?” A kérdés itt már nem az, hogy bevontak-e, hanem „a jelentősége az én részemnek.” Csak jól elfoglaljuk magunkat vagy tényleg az Isten királyságáért mozgolódunk. „Én tényleg szerettem volna emberi életeket megváltoztatni és ebben segíteni.” Mondta az egyikük. „De minden amire kértek, az csak annyi volt, hogy az egyik különleges alkalomra pakoljam ki a székeket.” Emberek olyasmivel akarnak foglalkozni, ami tényleg számít. És sok új látogatónak az a reménye, hogy ezt majd megtalálja a gyülekezetben, a gyülekezeten keresztül. Kevesebb, mint egy év kell ahhoz, hogy ezt eldöntsék.
Mit tapasztalnak meg az emberek a gyülekezetedben az első kritikus évükben? Megtalálják az elfogadást, közösséget és jelentőséget? Mit tudnál tenni értük, ha odamennének hozzád ezekkel a kérdésekkel?
2010. november 4., csütörtök
Kérdések, Melyeket Az Első Látogatók Tesznek Fel
Olvastam egy kimutatást olyanokról, akik elmaradtak a gyülekezetből. Az eredmény az volt, hogy 82%-a az újaknak elmegy már az első évben. Ahogy egy csecsemőnél, ugyanúgy egy frissen újjászületettnél is kritikus az első év.
Azt figyelték meg, hogy 6 hónap után vagy 1 év után megy el a nagy része. Megkérdeztek ezek közül 36-36 embert, hogy „Mi történt? Elmondanád a történetedet?” A beszélgetések után felfedeztek néhány közös dolgot, néhány olyan kérdést, amit egy újjászületett, egy a gyülekezethez frissen csatlakozott feltesz magában és választ keres rá. Íme:
Az Első Hat Hónap
1. „Tudok-e itt barátokat szerezni?”
Ez a tartozni valahová szükségből származó kérdés. Azok akik megragadnak a gyülekezetben, átlag 7 új barátot szereznek az első 6 hónapban; azok akik kiesnek, kevesebb, int kettőt. Úgyhogy az jó benyomást tud tenni egy első látogatónak, hogy „barátságos” a gyülekezet, de ma már nem ez a kérdés. A kérdés „Tudok-e barátokat szerezni?” Ezt látom igazán kulcsnak Szegeden is. Akik házicsoportba kerültek, miután elkezdtek járni a gyülekezetbe, megmaradtak. A következtetés egyszerű: Akik barátokra lelnek, azok maradnak, akik nem, azok elmennek.
2. „Be tudok illeszkedni?”
Ez az elfogadás utáni vágy kérdése. Mindenkinek vannak területek az életében, amik jobban érdeklik (érdeklődési terület). Nem kell megfigyelni a gyülekezetet ahhoz, hogy ezt észrevedd (közös érdeklődési kör, kor, nem, házassági állapot, családi állapot, szükségek, álmok). Ha ezekben egy új megtalálja a magának valót, annak sokkal nagyobb a megtartó ereje, mintha nem lenne semmi. Ezért is jó egy sokszínű, vagy sokféle házicsoport rendszer a gyülekezetben, hosszútávon.
3. „Ez a gyülekezet tényleg akar engem?”
Ez az önértékelés kérdése. Miután szívesen fogadjuk őket, és jól érzik magukat, meghívjuk-e a szolgálatba? Kapnak-e lehetőséget, hogy kiadják azt ami bennük van? Aktívan benne lehetnek-e a gyülekezeti élet folyásában? És értem itt azt is, hogy kinyilváníthatják-e véleményüket a dolgokról, meg vannak-e hallgatva, ha esetleg van véleményük? Azt figyeltem meg, hogy az új energia, ami bennük van ott is marad, mert nem engedik, figyelmen kívül hagyják az újak kreatív ötleteit.
Ha a válaszuk igen, „Igen, vannak barátaim a gyülekezetben” és „Igen, van egy csoport, ahol kényelmesen érzem magam,” és „Igen, ezek az emberek tényleg örülnek, hogy itt vagyok,” akkor az új emberek általában maradnak. Ha az első hat hónapban a válaszuk „Nem,” akkor az esetek nagy százalékában úgy döntenek, hogy van más is amit csinálhatnak és elmaradnak.
Ha a válaszuk „Igen,” akkor az újakban még mindig merülnek fel kérdések. És a maradás még mindig a levegőben mozog. De erről majd legközelebb…
Azt figyelték meg, hogy 6 hónap után vagy 1 év után megy el a nagy része. Megkérdeztek ezek közül 36-36 embert, hogy „Mi történt? Elmondanád a történetedet?” A beszélgetések után felfedeztek néhány közös dolgot, néhány olyan kérdést, amit egy újjászületett, egy a gyülekezethez frissen csatlakozott feltesz magában és választ keres rá. Íme:
Az Első Hat Hónap
1. „Tudok-e itt barátokat szerezni?”
Ez a tartozni valahová szükségből származó kérdés. Azok akik megragadnak a gyülekezetben, átlag 7 új barátot szereznek az első 6 hónapban; azok akik kiesnek, kevesebb, int kettőt. Úgyhogy az jó benyomást tud tenni egy első látogatónak, hogy „barátságos” a gyülekezet, de ma már nem ez a kérdés. A kérdés „Tudok-e barátokat szerezni?” Ezt látom igazán kulcsnak Szegeden is. Akik házicsoportba kerültek, miután elkezdtek járni a gyülekezetbe, megmaradtak. A következtetés egyszerű: Akik barátokra lelnek, azok maradnak, akik nem, azok elmennek.
2. „Be tudok illeszkedni?”
Ez az elfogadás utáni vágy kérdése. Mindenkinek vannak területek az életében, amik jobban érdeklik (érdeklődési terület). Nem kell megfigyelni a gyülekezetet ahhoz, hogy ezt észrevedd (közös érdeklődési kör, kor, nem, házassági állapot, családi állapot, szükségek, álmok). Ha ezekben egy új megtalálja a magának valót, annak sokkal nagyobb a megtartó ereje, mintha nem lenne semmi. Ezért is jó egy sokszínű, vagy sokféle házicsoport rendszer a gyülekezetben, hosszútávon.
3. „Ez a gyülekezet tényleg akar engem?”
Ez az önértékelés kérdése. Miután szívesen fogadjuk őket, és jól érzik magukat, meghívjuk-e a szolgálatba? Kapnak-e lehetőséget, hogy kiadják azt ami bennük van? Aktívan benne lehetnek-e a gyülekezeti élet folyásában? És értem itt azt is, hogy kinyilváníthatják-e véleményüket a dolgokról, meg vannak-e hallgatva, ha esetleg van véleményük? Azt figyeltem meg, hogy az új energia, ami bennük van ott is marad, mert nem engedik, figyelmen kívül hagyják az újak kreatív ötleteit.
Ha a válaszuk igen, „Igen, vannak barátaim a gyülekezetben” és „Igen, van egy csoport, ahol kényelmesen érzem magam,” és „Igen, ezek az emberek tényleg örülnek, hogy itt vagyok,” akkor az új emberek általában maradnak. Ha az első hat hónapban a válaszuk „Nem,” akkor az esetek nagy százalékában úgy döntenek, hogy van más is amit csinálhatnak és elmaradnak.
Ha a válaszuk „Igen,” akkor az újakban még mindig merülnek fel kérdések. És a maradás még mindig a levegőben mozog. De erről majd legközelebb…
2010. november 3., szerda
Vezetőségi Kérdések 2. rész
KÉRDÉS: Hogyan ismered fel Isten hangját? Honnan tudod, hogy Istentől hallasz?
1. Isten sohasem mond ellent az Igéjének.
Tehát, ha biztos akarsz lenni abban, hogy Istentől hallottál, akkor sok időt kell töltened az Igében. Olyanoknak, akik nem is olvassák Isten Igéjét és azt zengedezik, hogy Isten ezt meg azt mondta nekik, nem hiszek. Nem hiszem el nekik. Nem azt mondom, hogy Isten nem tesz ilyeneket, miért ne tehetne ilyet, persze, hiszen egy szamarat is használt az Írásban arra, hogy azon keresztül szóljon Bálámhoz. De ez nem azt jelenti, hogy ezentúl kijárok az állatkertbe, hogy megtudjam mi Isten akarata az életemben.
Benne kell légy Isten Igéjében, mert Isten Szelleme és Isten igéje mindig együtt munkálkodik. Pont ezért akaszt ki az, amikor valaki azt mondja, hogy Isten nem szól hozzá. „Milyen vastag a Bibliád? Kérlek ne mond többet, hogy Isten nem szól.” Ő mindig szól, csak mi nem hallgatunk Rá. Olvasd el János 3:16-ot 4-5-ször. Ha ezek után úgy érzed, hogy Isten nem azt kommunikálja veled, hogy mennyire szeret, akkor …nem is tudom…olvasd a Bibliád.
2. Vedd körbe magad Isten embereivel, akik szintén olvassák Isten Igéjét.
Amikor úgy érzed, hogy Isten beszélt hozzád, akkor jó és egészséges az, ha összejössz ezzel a csoporttal...ne azt csináld, hogy kijelented ott előttük ellentmondást nem tűrően, hogy: „Az Úr ezt és ezt mondta nekem, és ezt és ezt fogjuk csinálni.” Ez a Mózes stílus, de ezzel nagyon könnyen fekete lyukba tudjuk vezetni az embereket.
Inkább azt mondom: „Fiúk, úgy érzem, hogy Isten ezt és ezt akarja mondani, erre vezet…” És ezek után szeretném hallani a többieket, hogy mit mondanak mellette vagy ellene. ÉS, ha ezek közül, akiket a legjobban tisztelek és a legjobban megbízok, valamelyik azt mondja, hogy „szerintem nem a helyes úton megyünk”, akkor egy olyan helyzetbe kell tegyem magam, ahol alávetem magam azoknak, akiket Isten helyezett körém, mint vezetőség. Mondván: „Ok. Akkor imádkozzunk még felőle és majd meglátjuk.” De ilyen az esetek legnagyobb részében nem történik, csak nagyon ritka.
Ez a két legfontosabb! Isten Igéje és Isten emberei. Soha ne tedd Isten embereit Isten Igéje elé. Isten Igéje annyira hatalmas, mert egy tökéletes Istentől jön. Pont ezért, nehéz tévedni, ha Isten az Ő Igéjén keresztül beszél hozzád.
KÉRDÉS: Mit mondanál, hogy egy vezetőnek mi kell legyen az elsődleges törekvése? Mire törekedjen leginkább?
Legyen Isten Igéjében! Isten embere nem tehet más!!! Ami még nagyon fontos…hogy nem azért vagy benne az Igében, mert útmutatást keresel, hanem Őt keresed. Mert könnyen tudok neked olyan Igét adni, amitől lángra lobbansz, belelkesedsz, és még a pólódra is rászitázod, meg a bögrédre is, de az egyik hiba, amit vezetőként elkövetünk az, hogy útmutatást és nem Istent keressük. FIGYELJ…ha egy vezető csak akkor nyitja ki a Bibliáját, amikor egy üzenetre vagy bibliatanulmányra készül, akkor azt gondolom, hogy vezetőként elbukott. Mit mondott Jézus? Keresd Őt teljes szíveddel! Szerintem ez a mi felelősségünk vezetőként!
1. Isten sohasem mond ellent az Igéjének.
Tehát, ha biztos akarsz lenni abban, hogy Istentől hallottál, akkor sok időt kell töltened az Igében. Olyanoknak, akik nem is olvassák Isten Igéjét és azt zengedezik, hogy Isten ezt meg azt mondta nekik, nem hiszek. Nem hiszem el nekik. Nem azt mondom, hogy Isten nem tesz ilyeneket, miért ne tehetne ilyet, persze, hiszen egy szamarat is használt az Írásban arra, hogy azon keresztül szóljon Bálámhoz. De ez nem azt jelenti, hogy ezentúl kijárok az állatkertbe, hogy megtudjam mi Isten akarata az életemben.
Benne kell légy Isten Igéjében, mert Isten Szelleme és Isten igéje mindig együtt munkálkodik. Pont ezért akaszt ki az, amikor valaki azt mondja, hogy Isten nem szól hozzá. „Milyen vastag a Bibliád? Kérlek ne mond többet, hogy Isten nem szól.” Ő mindig szól, csak mi nem hallgatunk Rá. Olvasd el János 3:16-ot 4-5-ször. Ha ezek után úgy érzed, hogy Isten nem azt kommunikálja veled, hogy mennyire szeret, akkor …nem is tudom…olvasd a Bibliád.
2. Vedd körbe magad Isten embereivel, akik szintén olvassák Isten Igéjét.
Amikor úgy érzed, hogy Isten beszélt hozzád, akkor jó és egészséges az, ha összejössz ezzel a csoporttal...ne azt csináld, hogy kijelented ott előttük ellentmondást nem tűrően, hogy: „Az Úr ezt és ezt mondta nekem, és ezt és ezt fogjuk csinálni.” Ez a Mózes stílus, de ezzel nagyon könnyen fekete lyukba tudjuk vezetni az embereket.
Inkább azt mondom: „Fiúk, úgy érzem, hogy Isten ezt és ezt akarja mondani, erre vezet…” És ezek után szeretném hallani a többieket, hogy mit mondanak mellette vagy ellene. ÉS, ha ezek közül, akiket a legjobban tisztelek és a legjobban megbízok, valamelyik azt mondja, hogy „szerintem nem a helyes úton megyünk”, akkor egy olyan helyzetbe kell tegyem magam, ahol alávetem magam azoknak, akiket Isten helyezett körém, mint vezetőség. Mondván: „Ok. Akkor imádkozzunk még felőle és majd meglátjuk.” De ilyen az esetek legnagyobb részében nem történik, csak nagyon ritka.
Ez a két legfontosabb! Isten Igéje és Isten emberei. Soha ne tedd Isten embereit Isten Igéje elé. Isten Igéje annyira hatalmas, mert egy tökéletes Istentől jön. Pont ezért, nehéz tévedni, ha Isten az Ő Igéjén keresztül beszél hozzád.
KÉRDÉS: Mit mondanál, hogy egy vezetőnek mi kell legyen az elsődleges törekvése? Mire törekedjen leginkább?
Legyen Isten Igéjében! Isten embere nem tehet más!!! Ami még nagyon fontos…hogy nem azért vagy benne az Igében, mert útmutatást keresel, hanem Őt keresed. Mert könnyen tudok neked olyan Igét adni, amitől lángra lobbansz, belelkesedsz, és még a pólódra is rászitázod, meg a bögrédre is, de az egyik hiba, amit vezetőként elkövetünk az, hogy útmutatást és nem Istent keressük. FIGYELJ…ha egy vezető csak akkor nyitja ki a Bibliáját, amikor egy üzenetre vagy bibliatanulmányra készül, akkor azt gondolom, hogy vezetőként elbukott. Mit mondott Jézus? Keresd Őt teljes szíveddel! Szerintem ez a mi felelősségünk vezetőként!
2010. november 2., kedd
Vezetőségi Csapat Létrehozása
Nagyszerű vezetőségi csapatunk van Szegeden!!! P. Csaba nagyszerű srácokat nevelt fel az Úrban. 10 év kellett hozzá – de mit mondjak, egyszerűen fantasztikusak…és hadd írjak le néhány dolgot, ami szükséges egy jó vezetőségi csapat létrehozásához…
#1 – Ne Olyan Embereket Rakj A Csapatba, Mint Te!
Én személy szerint tisztában vagyok azzal, hogy vannak, akik nem kedvelnek engem, és hogy őszinte legyek, sokszor én is így vagyok magammal!
És ahogy körbenézek a fiúkon…hála Istennek nem azt látom, hogy bármelyikük is olyan lenne, mint én. Én nem biztos, hogy együtt tudnék szolgálni és dolgozni olyasvalakivel, mint én…és lenyűgöző, hogy ez a csapat, akikkel együtt szolgálunk Szegeden, elvisel engem! Ugyanezt gondolom az Új Kezdet csapattal és a Zeneszolgálattal kapcsolatosan is Budapesten.
Különböző vezetési stílusaink vannak. ÉS még a véleményünk sem mindig egyezik, mikor arról van szó, hogy hogyan csináljunk dolgokat…és én ezt személy szerint nagyon szeretem!
#2 – Végy Magad Mellé „Bólogató Embereket”
Felfigyeltél mi? Tök jó!
A csapatban CSAK bólogató emberek lehetnek! Sokkal könnyebbé teszi a dolgokat.
Aha…le merem fogadni, hogy azt gondolod, hogy a VEZETŐNEK BÓLOGATÓ beszélek! Bocsi…nem akartam, hogy félreértsd. Arra gondoltam, hogy ezek az emberek (férfiak és nők) „bólogassanak” Istennek…nem a vezetőnek.
Mikor csapatként összejövünk döntéseket hozni, a hozzáállásunknak olyannak kell lenni, hogy „IGEN URAM!” Biztosnak kell lenni abban, hogy ők nem az „Én” embereim, hanem Jézus Krisztuséi...és ha Isten azt mondja, hogy csináljunk valamit, akkor megcsináljuk! Ha vannak olyanok a csapatodban, akik hajlandóak lennének kompromisszumot kötni, csakhogy TE boldog légy – akkor már mától kezdve nincs helyük a csapatban! Öröm azt tudni, hogy a csapatod nem téged akar boldoggá tenni – hanem szeretik Jézust és a gyülekezetet…és „IGENT” mondanak, mikor Isten szól a szívükhöz. Hallottam magamról egyszer egy pletykát, hogy az egyik pásztornak, akivel együtt szolgáltam, én csak egy „bólogató embere” voltam…ami persze távol állt az igazságtól. Voltak dolgok, amikben nem értettünk egyet azzal a pásztorral. És beszéltünk is róla.
Egyébként ha egy vezető bólogatókkal veszi körül magát, az azt is jelenti, hogy egy diktátor típus, aki nagyon bizonytalan, de kifelé teljesen mást akar mutatni.
Amiért azt hihették, hogy „bólogató” voltam, azért lehetett, mert a találkozónkon kívül egységesek voltunk. Komolyan, nem hallhattál ilyet, hogy „Hát meghozták a döntést…pedig én próbáltam lebeszélni róla…” Nem – odakint mindannyian egy hullámhosszon voltunk miután meghoztuk a döntést…de bent…hát – ez visz minket a következő ponthoz…
#3 – Bátorítsd A Konfliktust
Szeretem a konfliktust! Szeretem, amikor két ember…vagy két csoport…akik szenvedélyesek valami felől, és hajlandóak azt a valamit megvédeni!
És volt ám nekünk is konfliktusunk a múltban, és valószínű lesz is. Csodálkoznál azon, hogy mennyire hajlandók vagyunk dolgokért szenvedélyesen harcolni, érvelni…és kimondjuk azokat a dolgokat, amiket ki kell mondjunk. NA MOST…a konfliktus sosem válik személyessé – nincsen anyázás vagy bármi ilyesmi…a lényegnél maradunk.
És…vezetőként fontos az is…ha látsz egy fintort valakinek az arcán, miközben beszélsz vagy valaki más beszél, akkor…hívd ki bátran. Minden véleményt ki kell tenni az asztalra!
#4 – HALLGASS Azokra, Akik A Legközelebb Állnak Hozzád
Vezetőként gondolom tudod, hogy MINDENKINEK megvan a véleménye arról, hogy mit kellene csinálnod…és a gyülekezeted vagy szolgálatod mit kellene csináljon.
Én hoztam egy döntést, hogy csak azokra hallgatok, akik a legközelebb állnak hozzám. Volt olyan, amikor csinálni akartam valamit és azt a visszajelzést kaptam, hogy „Balázs – szeretünk – de ez nem jó!”
Egy jó vezető jó hallgató. Ha azt veszed észre, hogy nem vagy hajlandó meghallgatni az embereket körülötted, akkor valami nincsen a helyén. Nehéz úgy döntést hozni, hogy nincs mögötted a csapat teljes támogatása.
A vezetőség egy folyamat…és mindannyian tanulunk – remélem segítségül voltak ezek a gondolatok!
#1 – Ne Olyan Embereket Rakj A Csapatba, Mint Te!
Én személy szerint tisztában vagyok azzal, hogy vannak, akik nem kedvelnek engem, és hogy őszinte legyek, sokszor én is így vagyok magammal!
És ahogy körbenézek a fiúkon…hála Istennek nem azt látom, hogy bármelyikük is olyan lenne, mint én. Én nem biztos, hogy együtt tudnék szolgálni és dolgozni olyasvalakivel, mint én…és lenyűgöző, hogy ez a csapat, akikkel együtt szolgálunk Szegeden, elvisel engem! Ugyanezt gondolom az Új Kezdet csapattal és a Zeneszolgálattal kapcsolatosan is Budapesten.
Különböző vezetési stílusaink vannak. ÉS még a véleményünk sem mindig egyezik, mikor arról van szó, hogy hogyan csináljunk dolgokat…és én ezt személy szerint nagyon szeretem!
#2 – Végy Magad Mellé „Bólogató Embereket”
Felfigyeltél mi? Tök jó!
A csapatban CSAK bólogató emberek lehetnek! Sokkal könnyebbé teszi a dolgokat.
Aha…le merem fogadni, hogy azt gondolod, hogy a VEZETŐNEK BÓLOGATÓ beszélek! Bocsi…nem akartam, hogy félreértsd. Arra gondoltam, hogy ezek az emberek (férfiak és nők) „bólogassanak” Istennek…nem a vezetőnek.
Mikor csapatként összejövünk döntéseket hozni, a hozzáállásunknak olyannak kell lenni, hogy „IGEN URAM!” Biztosnak kell lenni abban, hogy ők nem az „Én” embereim, hanem Jézus Krisztuséi...és ha Isten azt mondja, hogy csináljunk valamit, akkor megcsináljuk! Ha vannak olyanok a csapatodban, akik hajlandóak lennének kompromisszumot kötni, csakhogy TE boldog légy – akkor már mától kezdve nincs helyük a csapatban! Öröm azt tudni, hogy a csapatod nem téged akar boldoggá tenni – hanem szeretik Jézust és a gyülekezetet…és „IGENT” mondanak, mikor Isten szól a szívükhöz. Hallottam magamról egyszer egy pletykát, hogy az egyik pásztornak, akivel együtt szolgáltam, én csak egy „bólogató embere” voltam…ami persze távol állt az igazságtól. Voltak dolgok, amikben nem értettünk egyet azzal a pásztorral. És beszéltünk is róla.
Egyébként ha egy vezető bólogatókkal veszi körül magát, az azt is jelenti, hogy egy diktátor típus, aki nagyon bizonytalan, de kifelé teljesen mást akar mutatni.
Amiért azt hihették, hogy „bólogató” voltam, azért lehetett, mert a találkozónkon kívül egységesek voltunk. Komolyan, nem hallhattál ilyet, hogy „Hát meghozták a döntést…pedig én próbáltam lebeszélni róla…” Nem – odakint mindannyian egy hullámhosszon voltunk miután meghoztuk a döntést…de bent…hát – ez visz minket a következő ponthoz…
#3 – Bátorítsd A Konfliktust
Szeretem a konfliktust! Szeretem, amikor két ember…vagy két csoport…akik szenvedélyesek valami felől, és hajlandóak azt a valamit megvédeni!
És volt ám nekünk is konfliktusunk a múltban, és valószínű lesz is. Csodálkoznál azon, hogy mennyire hajlandók vagyunk dolgokért szenvedélyesen harcolni, érvelni…és kimondjuk azokat a dolgokat, amiket ki kell mondjunk. NA MOST…a konfliktus sosem válik személyessé – nincsen anyázás vagy bármi ilyesmi…a lényegnél maradunk.
És…vezetőként fontos az is…ha látsz egy fintort valakinek az arcán, miközben beszélsz vagy valaki más beszél, akkor…hívd ki bátran. Minden véleményt ki kell tenni az asztalra!
#4 – HALLGASS Azokra, Akik A Legközelebb Állnak Hozzád
Vezetőként gondolom tudod, hogy MINDENKINEK megvan a véleménye arról, hogy mit kellene csinálnod…és a gyülekezeted vagy szolgálatod mit kellene csináljon.
Én hoztam egy döntést, hogy csak azokra hallgatok, akik a legközelebb állnak hozzám. Volt olyan, amikor csinálni akartam valamit és azt a visszajelzést kaptam, hogy „Balázs – szeretünk – de ez nem jó!”
Egy jó vezető jó hallgató. Ha azt veszed észre, hogy nem vagy hajlandó meghallgatni az embereket körülötted, akkor valami nincsen a helyén. Nehéz úgy döntést hozni, hogy nincs mögötted a csapat teljes támogatása.
A vezetőség egy folyamat…és mindannyian tanulunk – remélem segítségül voltak ezek a gondolatok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)