A Második Hat Hónap
1. „Az új barátaim annyira jók, mint a régi barátaim voltak?” Ebben az időszakban már nem is a mennyiség, hanem a minőség számít. Az új hívők egyre inkább kényelmetlenül fogják érezni magukat a régi szokásaikban, a viselkedésükben, esetleg még a régi barátokkal is. Ez rendben is van. De tudat alatt felbecsüli majd az új kapcsolatai értékét is a gyülekezetben.
2. „A csoport amibe tartozom megelégíti a szükségeimet?” Mindegy, hogy milyen házicsoportba került (lásd az első hat hónapot), az biztos, hogy a második fél évben felteszik majd a kérdést, hogy megérte-e az időt, kellemetlenséget, ezt az új társasági kényelmetlenséget elviselni, elhordozni azért, amit kapott belőle ebben az új felállásban.
3. „Az én közreműködésem, hozzájárulásom fontos?” A kérdés itt már nem az, hogy bevontak-e, hanem „a jelentősége az én részemnek.” Csak jól elfoglaljuk magunkat vagy tényleg az Isten királyságáért mozgolódunk. „Én tényleg szerettem volna emberi életeket megváltoztatni és ebben segíteni.” Mondta az egyikük. „De minden amire kértek, az csak annyi volt, hogy az egyik különleges alkalomra pakoljam ki a székeket.” Emberek olyasmivel akarnak foglalkozni, ami tényleg számít. És sok új látogatónak az a reménye, hogy ezt majd megtalálja a gyülekezetben, a gyülekezeten keresztül. Kevesebb, mint egy év kell ahhoz, hogy ezt eldöntsék.
Mit tapasztalnak meg az emberek a gyülekezetedben az első kritikus évükben? Megtalálják az elfogadást, közösséget és jelentőséget? Mit tudnál tenni értük, ha odamennének hozzád ezekkel a kérdésekkel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése