Csodás szabadulás volt, de semmivel sem kisebb Isten munkája ma a gyülekezetben. Minden nap lehetőséget ad a szabadulásra, egy házi csoporton, vagy egy önkéntes szolgálaton keresztül. Beviharzik a magány, a függőség, az anyagi kötelékek, rossz önképek és elutasítások börtöneibe, és megszabadítja az embereket a szeretettel, közösséggel, tanítással, melyet akkor találnak meg, amikor megteszik a következő lépésüket.
Arra vársz, hogy majd Isten „felvillanyoz” és úgy fog kiszabadítani a nehézségedből, hogy az neked semmibe sem kerül? Vagy hajlandó vagy, mint Péter, felébredni, felkelni és követni Istent, ahogy lépésről-lépésre vezet téged kifelé a börtönből?
Kérdések az elmélkedéshez:
1. Mit tanít ez a rész Istenről? Hogyan alkalmaznád az életedre?
2. Írj le egy helyzetet, ahol NAGY szükséged van Isten megjelenésére? Kérd Őt, tegye meg!
3. Péter felismerés nélkül kisétált a börtönből, de az első lépését meg kellett tennie. Mi az első lépés, amire kér téged Isten?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése