2010. július 31., szombat

Legény-, és lánybúcsú

Nagyon buli volt az este! Hampel Gabi és Molnár Zsuzsi augusztus 7-én összeházasodnak és ma este megleptük őket. Egyik sem tudott arról, hogy búcsúztatót szerveztünk nekik. Nüncsiékhez hozta Gábor Zsuzsit esküvői megbeszélésre és minden lány ott várta őt. Igazi meglepi volt! De Hampinak még csak most kezdődött a móka.

Lent vártuk a kapualjban, mivel a lánybúcsún nem maradhatott. Ahogy kilépett a kapun elkaptuk. Norbi, Dávid és én. Norbi és Dávid fején harisnya volt. Én lefogtam, Norbi párnahuzatot húzott Hampi fejére, Dávid elkapta a lábát és már vittük is a kocsiba. Bedobtuk a hátsó ülésre és csikorgó kerekekkel elillantunk. Két hét múlva lesz a temetése...:) Nemnemnem!

Nagyon poén volt. Elmentünk utána játszani a Feeling Centerbe. Nagy falra kivetíthető virtuális játékokkal játszottunk. Kardoztunk egymással, íjaztunk, pingpongoztunk. Aztán mentünk kajálni, beszélgetni. Ilyenkor a házasok jó tanácsokat adnak a házasodni készülő "fiatalembernek". Mindig nagy áldás ez a rész! És most is az volt. Nem fogjuk elfelejteni ezt az estét!

Ezen az estén jött néhány gondolat, amit meg fogok veletek osztani a következő napokban. Az én jó tanácsaimból jött az ötlet.

Itt a magja:

A házasság Istentől kapott ajándék és arra használja, hogy a jellemünket formálja. A jellemformálódáshoz viszont jó döntések kellenek. A jó döntésekhez válaszok, a válaszokhoz jó kérdések. Szóval, az utóbbi időben (1 évben), többet tanultam a házasságról, mint az előtte lévő 10 évben. HÚÚÚ, már 11 éve házasok vagyunk! Virág egy hős!
A jó kérdésekről az jutott eszembe, hogy van néhány nagyon fontos kérdés, amit fel kell tegyünk a házaspárunknak. Házaspárunknak, nem annak, akivel együtt jársz. OK?
Két bejegyzés lesz majd arról, hogy mit kérdezzenek meg a férjek a feleségüktől, és mit a feleségek a férjüktől. NAGYON HASZNOS LESZ!!!

ÉS HA KOMOLYAN VESZED ŐKET, AKKOR TELJESEN MEGVÁLTOZTATJA MAJD A HÁZASSÁGOD (JÓ IRÁNYBAN)!

Jó éjt!

2010. július 30., péntek

Mezőberényben voltunk!

Hihetetlen utunk és alkalmunk volt Mezőberényben! Köszönöm a csapatnak, hogy együtt mehettünk! Évi, Edit, Liza, Nüncsi, Norbi, Glória, Edina, MICSODA CSAPAT! Micsoda vendéglátás! Köszönjük Makra család, jó volt nálatok!
Nagyon jó volt a beszélgetés.

2010. július 29., csütörtök

A KÁROLI család egy napja

Reggel
Apa: Ébredj fiam és kelj fel a te nyoszolyádról. Óh te rest, meddig fekszel? Mikor kelsz fel a te álmodból? Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefogás, hogy pihenjek; így jő el, mint az útonjáró, a te elkésésed, és a te igazolatlan órád, mint pajzsos férfiú!

Fiú: Hallottam szavad, atyám, és megfélemlék. Vajon tűzfolyam lövellt-é ki a hegyek ormán? Vagy az ég dörög nyári zápor idején? Ó nem, csak atyám ébreszt engem hangos fennszóval.

Apa: Hamar kelj föl tehát és mosódjál meg a fürdőszobában, minek előtte anyád is használná azt, és őt kivárván, elkésésed oly bizonyos lenne, mint ahogyan hajnal követi a sötét éjszakát.

Fiú: Szavaid lelkem mélyébe hatottak atyám, ímé engedelmeskedem, bármely szenvedés hatja is át amaz én földi sátorházamat.

Apa: Helyesen szóltál fiam. Csakhogy a miképpen ajkad kötelezte magát, azonképpen cselekedjék a te tested is, nehogy mellébeszélvén megcsaljad magad.

Délben
Anya: Az ebédidő ímé elközelgetett, eredj el hát fiam hamar, és mosódj meg a te kezed tisztátalanságából, mert boldog a férfiú, aki tiszta kezeket emelhet magasba, valamint a leveseskanálhoz.

Fiú: Felelj nekem anyám igaz beszéddel: mi lészen nékünk ételünk?

Anya: Ímé tökfőzeléket készítettem az én uramnak, és az én uram szemtelen fiának. Életerő az a te izmaidnak és növényi rostok a te beleidnek.

Fiú: Avagy van-é értelme kezeimet fáradságosan megtisztítani, amikor ez hitvány eledelt utálja az én lelkem? Amint az eb visszatér az ő okádására, úgy kell majd nekem is visszatérnem, hogy feltakarítsam, amit kivetett a számon az én bensőm.

Anya: Jól figyelmezz most rám, te megszégyenítő gyermek, hogy rosszul ne menjen sorod. Mert valamint megtörli a szolgálólány a portól a dédpapa képmását, úgy töröllek én képen tégedet tüstént, ha felkelvén el nem végzed nagy sietséggel, amit parancsolék néked.

Fiú: Bizony mondom néked, anyám, sok szenvedés által kell nékünk bejutnunk a mennyek országába, hol nem lészen többé sem jaj, sem könny, sem kézmosás, sem tökfőzeléknek szüntelen fogyasztása.

Délután
Apa: Eredj el, fiam, a te íróasztalodhoz, és szánd oda a te tested és a te lelked amaz te leckéid elvégezésének. Mert tanulás által öregbedik a tudás, és a tankönyv szorgalmas olvasása gyümölcsöz kiváló érdemjegyet.

Fiú: Ímé, atyám, a lélek kész, de a test erőtelen. Sőt annak felette a lélek sem kész, de a test mindazonáltal valójában erőtelen. Az imént gyengeségének lelke vett vala erőt rajtam. Így szóla nékem az én lelkem: heveredj le a te nyoszolyádra, és mérd meg a te lázadat, ha nem vírusos influenza tört-é ki rajtad.

Apa: Fiam, figyelmezz az én szavamra, mert élet lesz az tenéked és egész testednek egészség. Mert én eltökélém magamban, hogy ha a tanulásnak te hirtelenjében hozzá nem látol, bizony nem vonom meg tőled a vesszőt, sőt bővölködendesz majd a te tomporodat érő sűrű csapásokban. Avagy kínoz-e még téged a láz, és terheli-é erőtlenség a te tagjaidat?

Fiú: Ó nem, atyám, úgy érzem, mintha elhagyna engem a láz, és ímé feloldattam az én erőtlenségemből. Lészen annakokáért tanulás és sírás és fogaknak csikorgatása.

Este

Fiú: Ímé szorgalmatosan tudakozódtam a TV műsorban, és megtaláltam azt, amit az én szívem keresett. Kapcsoljuk hát be az készüléket hamar, hogy ne késedelmeskedjünk ama felettébb kívánatos programot megtekinteni.

Apa: Felelj hát nékem fiam, avagy miféle műsor légyen az, melyet megtekinteni te oly igen kívánkozol?

Fiú: Ó Atyám, amaz műsor tartalma előttem nem ismeretes, olvasám azonban címét, mely azon nyomban vágyat ébreszte az én szívemben.

Apa: Mi légyen tehát amaz kívánatos film címe?

Fiú: A texasi láncfűrészes gyilkos visszatér.

Apa: Halld tehát szavam ó gyermekem: bizony mondom néked ég és föld elmúlnak, de úgy idő el nem fog múlni, hogy mi amaz műsort megtekintenénk, ha mindjárt a készüléket kell is szétvernem a favágó fejszével. Mert könnyebb a tevének a tű fokán átbújni, mint amaz műsornak megjelenni a mi készülékünk képernyőjén. Az idő immár későre jár, térj meg hát hamar a te ágyasházadba, és szenderülj álomba. Ímé én emlékszem, mely fáradtság járta át tagjaid csak kevés időnek előtte, midőn a tanulásnak ideje eljőve.

Fiú: Avagy nincsen-é megírva, hogy az Úr a mi Istenünk késedelmes a haragra és nagy kegyelmű? Miképpen lehet hát, hogy az én atyám nem fárad bele az én szüntelen való egzezcíroztatásomba? Imé az én napjaim nagyobb része nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. Bizony megemésztetem a te haragod által, és a te búsulásod által megromlom. Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmességed szerint való bosszú-állásodat? És nekem soha nem adtál egy kecske fiat, hogy az én barátaimmal vigadjak!

Apa: Fiam te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd. Vigadnod és örülnöd kellene tehát, hogy fedél van a te fejed fölött, bővölködsz ennivalóban, és lyuk találtatik a te tomporodon. Ímé a kecskehús pedig drága és nehéz beszerezni. De halld hát szavam, eljön még az idő, és az holnap délután lesz, hogy felkelvén elmegyünk a gyülekezet sportnapjára, és lészen ping-pongozás és röplabdázás és sípcsontoknak hangos csattogása.

Légy hát követője azoknak, akik hit és hosszútűrés által öröklik a kedvükre eltöltött szabadidőt.

2010. július 28., szerda

Gondolatok a tanítványságról

Jézus, mielőtt a mennybe ment volna azt mondta, hogy menjünk és tegyünk tanítványokká embereket. Ezt hívjuk mi keresztények a NAGY KÜLDETÉSNEK. Elég egyszerű nem? De hogy néz ki a tanítványozás?

Szerintem sokan beleestek abba a hibába, amibe én is kereszténységem elején. Azt hittem, hogy tanítványt képezni azt jelenti, hogy szárnyaim alá veszek valakit és megtanítom neki, hogy hogyan gondolkozzon és cselekedjen úgy, ahogy én vagy a gyülekezetem.

Aztán, miután szembesültem ennek defektjeivel (saját magammal), Jézus megmutatta, hogy a világnak nincs szüksége még egy olyan emberre, mint én-olyan emberekre van szüksége, mint Ő. Rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Gondom volt az önzéssel. Bántó dolgokat mondtam embereknek. Vezetés közben nem kevésszer állati mérges lettem. És persze ezek még mindig előfordulnak. Érted, hogy miről beszélek? Miért akarna bárki is olyan lenni, mint én? Igazából nem változtattam meg senkinek sem az életét.

De akkor is van egy feladatunk Istentől, hogy menjünk és tegyünk tanítvánnyá embereket. Ez NEM azt jelenti, hogy megtanítom nekik, hogyan legyenek olyanok, mint mi, HANEM megtanítom nekik, hogy kicsoda Jézus, és kihívom őket abban, hogy egy mély szeretet kapcsolatuk legyen Ővele.

Gyakran megkérdezem az embereket, hogy "Mi az, ami számodra generálja a szeretetet Ővele? Olvasni a Bibliát, énekelni, imádkozni, táncolni az Úr előtt? Bármi is az, csináld sokat!" Ez azért kiverte néhányaknál a biztosítékot, mert azt hitték tanítványozni azt jelenti, hogy megtanítok másokat, hogyan kövessék a sok-sok szabályt, amit egy jó kereszténynek követnie kell ("Ne igyál, ne dohányozz, és ne randizz olyan lánnyal, aki ezeket teszi!"). És persze még egy csomó szellemi tedd és ne tedd listát teljesítenie kell-olvasd ezt, tanuld meg azt, menj ide, mond azt... azt hiszem érted mire gondolok. ÉS, mindezek után azt gondoljuk, hogy, ha valaki elér egy bizonyos szintű ismeretet és a megfelelő szavakat mondja a megfelelő időben, AKKOR (és csakis akkor) elmondhatja magáról, hogy tanítvány.

De ez annyira messze áll az igazságtól!!!

Ha ezek a kritériumok a tanítványsághoz, akkor az eredeti vagy első tanítványok nem igazán feleltek meg azoknak. Péter általában a rossz dolgokat mondta ki a legrosszabb időzítéssel (néha még vad is volt). Máté a vámszedő a földkerekség legnagyobb szemétládájának számított, hiszen a saját népét sarcolta. Jakab és János önmaguk körül forogtak. Tamás nem is hitte el, hogy az Úr Jézus feltámadt. De mégis volt EGY közös bennük-és ez nem az, hogy ugyanúgy néztek ki és ugyanúgy szóltak és tettek-egy szenvedéllyel teli szeretet Jézusért. Ettől lesz valaki tanítvány.

Még egyszer. Szerintem sokkal sikeresebbek lennénk a tanítványozásban, ha felhagynánk azzal a próbálkozásunkkal, hogy megtanítsuk az embereket hogyan kell tenni a kereszténységet. Ehelyett tanítanunk kell őket, hogy kicsoda Jézus Krisztus és kihívni őket abban, hogy őrülten és szenvedélyesen szeressék Őt. Ez az én véleményem arról, hogy mit jelent tanítvánnyá tenni embereket.

2010. július 27., kedd

Nagyon hálás vagyok!

Most jöttünk haza Flórával (nagyobbik lányommal). Pásztor Csaba és Zsófi kislányára, Lidára vigyáztunk, míg ők elmentek randizni. Kávéztak, beszélgettek kettesben két órát valahol a városban. Virágnak otthon kellett maradnia Fruzsival, mert 40 fokos láza volt. Hála Istennek, mire hazajöttünk már lement a láza. Holnap reggel megyünk orvoshoz.

Két dolog jutott eszembe:

#1-Mennyire fontos harcolnunk azért (főleg nekünk férfiaknak, férjeknek), hogy legyen egy randi esténk a feleségünkkel (nem a haveroddal, kollégáddal). Legalább egyszer hetente. Tudom mi jár most a fejedben: "Mikor?" "Nincs időnk!" "Három gyerekem van, hogy oldjam meg?" Figyelj! Nem véletlen írtam, hogy harcolnunk kell. Minden és mindenki más harcol az időnkért és a figyelmünkért. Miért engednéd, hogy azok győzzenek, és elraboljanak azoktól, akiknek a legnagyobb szükségük van Rád? Fogok még erről írni bővebben. Az biztos, hogy a fontossági sorrendedet az időbeosztásod megmutatja. Ki vagy mi fér bele? Ki vagy mi nem fér bele?

#2-Micsoda ajándék a gyülekezet az életünkben! Ők a családunk. Számíthatunk egymásra. Két kezemen meg tudom számolni (és ez jót jelent), hogy hányan vannak, akikre rábízhatjuk a gyerekeket, amikor randizni akarunk menni. Mert ugye nekünk messze laknak a nagyszülők (Budapest és Székesfehérvár). Csak egy telefonhívás és rendelkezésre állnak. Vannak köztük egyedülállók, tinik, nyugdíjasok, házaspárok. Melengeti a szívem, amikor rájuk gondolok! Köszönjük! És köszönjük Istennek! Ez mind az Ő ötlete volt és tartja életben az egészet.

Egyébként lesz egy Házas Kurzusunk szeptemberben. Majd írok többet erről is. Bárki jöhet! Mindegy, hogy hívő vaqy nem hívő. Hasznos lesz bárki számára!!! Egy feltétele van a jelenlétnek: házas legyél és a pároddal gyere!

Jó éjt!

2010. július 26., hétfő

Lassíts le!

Mindig problémáim vannak a pihenéssel. Habár imádok pihenni. Még lefekvés előtt is kávézom, hátha lesz valami dolgom és el ne aludjak közben. A nyugalom, lelassulni, mindig is nagy dolog lesz számomra. Ha belegondolok nem is olyan egyszerű pihenni és lelassulni, hiszen van munkám, aztán szolgálatom a gyülekezetben, heti 2-3-szor tanítok, és ott a családom, egy feleség és két gyermek (3 és 6 évesek, képzelheted a nyugalmat=mikor alszanak).

Két és fél három éve rájöttem, hogy többet kell pihenjek! Pörögtem vagy 4 évig (amikor gyülekezeti irodában dolgozol, akkor nem kell túl sok idő, hogy úgy tele rakd az időbeosztásod, hogy bele rokkanj). Ha van egy látásod és újabb területeket fedezel fel, akkor ott te vagy a legizgatottabb és te vagyaz, aki fáradhatatlanul csinálod a dolgokat (a munka legnagyobb részét), főleg, ha még csak formálódik a csapatod. Annyira büszke voltam magamra! És azt gondoltam, hogy Isten is büszke rám.

Aztán rájöttem, hogy mennyire nem isten szerint való voltam, mert nem pihentem.

Néhány dolog szíven ütött.

#1 – Amikor arról tanítottam, hogy hogyan ne fáradj ki a szolgálatban, a tízparancsolatot néztem meg, hogy mit mond Isten a nyugalomról. Miért kell pihenni. És most nem arról a nyugalomról szeretnék írni, amit Krisztusban találtunk meg, hanem arról, hogy miért fontos a pihenés. A legtöbb parancsolat nagyon rövid és tömör. Például: "Ne ölj!" vagy "Ne paráználkodj!" vagy "Ne lopj" stb. De ha közelebbről megnézed, látni fogod, hogy a legtöbb figyelmet és a legnagyobb részletességet az a parancsolat kapta, ami a nyugalomról szól. Ezek szerint Isten elég komolyan gondolhatja ezt nem?

Mindig ezt mondtam magamnak: "Az ördög sem vesz ki szabad napot! Így hát nekem se kell..." Aztán rájöttem arra, hogy nem engedhetem meg, hogy az ördög legyen a példa a számomra! Ha egyre inkább Krisztus képére akarok formálódni, akkor követnem kell az Ő parancsolatait és követnem kell az Ő vezetését. És itt jön a második pont.

#2 – Jézus pihent! Jézus a halála előtti utolsó hetében minden nap csinált valamit egy napot kivéve, a szombatot. Ha Isten Fiának volt ideje pihenni az utolsó hetében, akkor nekünk is meg kell találjuk rá az időt.

Itt van egy ismerős történet, ahol Jézus a hajóban van és alszik (Mt 8:23-27; Mk 4:35-41; Lk 8:22-25). Hirtelen nagy vihar támad és a tanítványok teljesen berezelnek-miközben Jézus még mindig alszik. Sok magyarázatot olvastam arról, hogy miért-és a legtöbb nevetséges (mert találgatás). Komolyan, emberek megpróbálják túlszellemiesíteni az egyszerű dolgokat, köztük ezt az írásrészt is. Hallottam: “Jézus azért aludt, mert tudta, hogy Isten az irányítása alatt tart mindent. Mert tudta, hogy Isten mindenható." És ez igaz, Jézus tudta. De kérlek olvasd el a viharos történet előtti részeket, és valami fantasztikus dologra fogsz rájönni-Jézus keményen dolgozott, szolgált másokat, démonokat űzött ki, plusz még bajlódott a vallásos idiótákkal is. Úgyhogy mindezek után félre húzódott és aludt. Miért? MERT FÁRADT VOLT! Mit tett amikor fáradt volt? Megpihent. Ugyanúgy ahogy Isten is a 7-dik napon a teremtéskor. Isten megmutatta, Jézus megmutatta... és mi követhetjük Őt ebben.

Tudom, hogy pihenni, megnyugodni, lelassítani nehéz, főleg nekem. DE, ha Jézushoz hasonlatosak akarunk lenni, akkor pihennünk kell és lassítanunk.

Itt vagyok!

Szóval Isten hozott a világomban...

Sose gondoltam volna, hogy egy nap majd BLOGolok. Mikor először hallottam a blogról, azt hittem valami háziállat vagy bőrbetegség. "Hé, láttad már a blogomat?" De aztán rájöttem, hogy ez egy hihetetlen eszköz lehet arra, hogy kommunikáljam a gondolataimat, érzéseimet, tapasztalataimat. Úgyhogy szól ez azoknak, akik egy kicsit is érdeklődnek a kósza gondolataim iránt.

Köszönöm a látogatásod, és jöjj vissza bátran, és sűrűn. Szeretnék írni látásról, vezetőségről, kreatív dolgokról és minden egyébről, ami eszembe jut (biztos lesz benne kaja is)!
Alig várom már, hogy mi történik majd ezen a blogon keresztül!

Legyünk radikálisak! Vagy másképp: Evezzünk a mélyre! Lukács 5:4

Megszületett



Hahó,


Elindult! Zak 4:10 Nem csúfoltatik meg a kicsiny kezdet.


Azt szeretném, hogy ez a blog Jézus Krisztust emelje fel, mutassa be, tegye híressé mindazok számára, akik ismerik vagy nem ismerik Őt személyesen.


Szeretném azokat a gondolataimat megosztani Veletek, amiket Isten helyez a szívemre a napok és események forgatagában.

Isten áldjon!