„Mindent Bele!” Mit Is Jelent Ez? – Apcsel 21

Pál nem szórakozott. Komolyan vette a Krisztus iránti elkötelezettségét. Annyira, hogy bátran engedelmeskedett egy olyan következő lépésben, ami bebörtönzéssel és komoly nehézségekkel járt. Hívő társai figyelmeztetése ellenére sem lehetett eltántorítani attól, hogy megtegye az Isten által adott következő lépést. Miért volt ez? Mert Pál személyesen találkozott Jézussal, ami bizonyítékul szolgált számára azzal kapcsolatosan, hogy Isten teljesen megbízható. Isten előre látása tökéletes, tervei nem cél nélküliek. Isten útjai nagyon ritkán könnyűek, mert a könnyű dolgok sosem eredményeznek szellemi növekedést. Ha volt bárhol a Bibliában egy definíció a „Mindent Bele!” kifejezésre, akkor a 13. vers biztosan az „…hiszen felkészültem rá, hogy megkötöznek, vagy akár meg is ölnek Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” Pál eltökéltségét az ő bátor hite erősítette. Félelem és önérdek, szóba se jöhettek.

1. Mit tanít neked ez a rész Istenről? Hogyan alkalmaznád?

2. Mi az, ami igazán visszatart attól a bátorságos hittől és engedelmességtől, amit Pál fantasztikusan bemutatott?

3. Történt már olyan veled, hogy befolyásos emberek le akartak beszélni arról, amit úgy éreztél, Isten akarata, hogy megtedd. Ha volt, hogyan döntötted el, hogy mit tegyél? Honnan tudhatjuk, hogy Isten mit akar velünk?

Apcsel 17: Komoly Együttlét Istennel

Pál odaállt egy csoport elé és bátran hirdette az igazságot. És nem bizonytalanságot, hanem erős magabiztosságot sugároznak a szavai! Miért volt képes ilyen tekintéllyel szólni? Mert közeli, meghitt kapcsolata volt Jézussal. Időt töltött Isten Igéjének tanulmányozásával és megtanulta, a szívébe rejtette azt. Elképesztő szellemi átalakulást tapasztalt Pál a megtérésekor. A szíve teljesen átformálódott. Pál tekintéllyel bíró tanítása az Istennel együtt töltött időből született.

Milyen idők ezek? Nemcsak a tevegélessel töltött ideje a sátorkészítési melóira, vagy a heti istentisztelet ideje, hanem rendszeres időtöltés. Ha Pál ma itt lenne velünk, akkor tuti, hogy napfelkelte előtt kelne, keresne egy csendes helyet, ahol senki nem zavarja, hogy időt tölthessen Istennel. A zavaró tényezők kiküszöbölése a kütyümentes környezetet jelenti: laptop, okostelefon, nyitott facebook, nyitott email fiók, skype, stb.

Lehet meghoztad a döntésed, hogy követed Jézust, de még nem lépted meg a következő lépést, a rendszeres Biblia olvasást és persze azt, hogy bármit hajlandó vagy megtenni, azmi szükséges azért, hogy még jobban megismerd Őt. Apcsel 17:27-ben azt mondja a Biblia, hogy Isten nincs távol egyikőnktől sem. EZ FANTASZTIKUSAN JÓ HÍR!

1. Mit tanított ez a rész számodra Istenről? Hogyan alkalmaznád?
2. Hogyan munkálkodott Isten a jóra a nehézségeidben? Milyen reménységet ad ezz neked a jövőt illetően?
3. Pál nagyon mérges lett, látva a bálvány szobrokat Athénban. Mi az, ami igazán összetöri a szíved? Mit tehetsz felőle?

Kiöntöttem A Kávét

Rám löttyent a kávé a múltkor, mikor kijöttem egy ügyfelemtől. A bejáratnál van egy kávé automata és távozásként gondoltam veszek egy kávét az útra. Nincs fedele semmi. Aztán persze mindjárt a sarkon túl már ott is volt a gatyámon, meg a műszerfalon. Egy pillanatra kiakadtam teljesen! NAGYON!

NA MOST – ezen a ponton volt néhány választási lehetőségem…

#1 Választás – Mondhattam volna temérdek nagyon csúnya szót, kihasználva, hogy Isten úgyis megbocsát és megért, ha elveszítem a türelmem. EZEK UTÁN…nyugodtan ideges lehetnék egész nap és MEG LENNE AZ INDOKOM (két korty fekete lötty), hogy miért. VAGY…

#2 Választás – Röhöghetek az egészen és minden mehetne tovább normálisan…SŐT…meg is állhatok egy pillanatra, hogy hálát adjak Istennek, hogy van pénzem egy kávéra…és hálát adhatnék Istennek, hogy van egy autó a fenekem alatt.

A #2-t választottam…ÉS nem azért, mert annyira jó vagyok, mert régen leginkább az #1-t választottam…de amikor ilyen voltam, akkor érdekes módon senki nem akart velem lenni.

Hallottam valahol ezt a mondást, amit azóta nagyon szeretek – Isten dönti el, hogy min megyünk keresztül – mi döntjük el, hogy hogyan megyünk keresztül rajta. A hozzáállásunk egy döntés. Ebben a pillanatban a hozzáállásod – a te döntésed volt – senki nem erőltette rád – nem azért van, mert „bal lábbal keltél fel” – és nem is azért mert gyermekkorodban mindig szorosan rakták rád a pelenkát…te választottad, a te döntésed.

Ezért mondja Pál Filippi 2:5-ben, hogy a hozzáállásunk legyen olyan, mint Jézusé.

Fordítás – NE ENGEDD, hogy kicsi, jelentéktelen dolgok elrontsák a napod!!! Tehát…kilöttyent a kávé…kaptál egy csekket a rendőr bácsitól…nem találtál rucit a turkálóban. Ezek elég indokot adnak arra, hogy az életed nyomorult legyen és nemcsak a tiéd, hanem a körülötted lévőké is?

Legközelebb, mikor a dühbe gurulás veszélye fenyeget, mert a úgy tűnik, hogy a körülményeid megfojtanak – ÁLLJ MEG, gondolkodj egy picit…és keress legalább 3 dolgot, amiért hálás lehetsz Istennek. Ezt kell tegyem, mert a megfelelő nézőpontot kapom általa – ahelyett, hogy a problémámra fókuszálnék, megnövelem a figyelmemet azokra a dolgokra, amikkel Isten megáldott engem.

Úgyhogy…legközelebb is veszek ott kávét…ÉS megpróbálok óvatosabb lenni…de ha megint kilöttyintem, akkor megint csak a pozitív hozzáállást fogom választani és hálás leszek…bevallom, nem is olyan könnyű…de szerintem ez az a hozzáállás, ami Jézusnak is lett volna.

Kifogyott A Benzin

Micsoda öröm volt, mikor vezethettem a szép nagy Ford Mondeomat 2007-ben. Lementünk vele Szegedre egy szerdai istentiszteletre, Buday Baluval és Barcsa Gabival. Aztán mikor hazafelé jöttünk a sztrádán (M5), már majdnem Pesten voltunk, amikor elkezdett rángatni az autó. Nem értettem, de rájöttem, hogy a benzin fogyott ki, amin persze csodálkoztam, mert kicsivel volt a negyed jelzés alatt. Hát igen…megtanultam, hogy mikor kell időben tankolni…nem ismertem még az autót, úgyhogy teljesen félre vezetett a műszerfalon lévő jelző. Hát így jártunk!

Jó tanács: ha már az üres jel közelében van, akkor menj és tankolj! Ne várj!

Tudom, tudom, hallottam már annyit „Azt hittem több van a tankban,” vagy „hát ilyenkor még vagy 50 kilométert el lehet vele menni.” Mennek ezek a kifogások kézről-kézre, szájról-szájra, de mégis nap, mint nap kifogy embereknek a benzinje, mert nem figyelnek oda a figyelmeztető jelzésre.

Ugyanez történhet szellemileg is!

Az egyik legnagyobb félelmem pásztorként, hogy azoknak, akikkel együtt szolgálok, ki ne fogyjon az üzemanyagjuk. Lehet, hogy számodra ennek semmi értelme. Felteszed a kérdést, hogy „valaki, aki a gyülekezetben szolgál, hívőkkel van együtt, hogyan fogyhat ki az üzemanyagjuk?” A válaszom erre, „Ugyanúgy, ahogy az embereknek kifogy az üzemanyagjuk az autójukból – azt hiszik rendben vannak és figyelmen kívül hagyják a figyelmeztető jelzést ÉS a nyilvánvaló helyet, ami kifejezetten arra van tervezve és felszerelve, hogy újra tankoljon.”

Én tudom milyen szellemileg üresnek lenni és közben várják, hogy vezessek – őszintén, ez az egyik legrosszabb érzés a világon. ÉS ÉN NEM AKAROM EZT SEM MAGAMNAK, SEM AZOKNAK, AKIKKEL SZOLGÁLOK!

A szolgálat munkával jár – SOK munkával…és nagyon kemény munkával. Emlékszem egy Bill Hybels mondatra valamelyik könyvéből. Ezt akkor írta, amikor elkezdték a gyülekezet alapítást és hihetetlen gyorsasággal szolgáltak. A mondat: „Az a sebesség, ahogy Isten munkáját végeztem elpusztította Isten munkáját bennem.”

BUMM!!!

Krisztus követőiként a felelősség a MIÉNK, hogy újra töltsük a tankunkat. Hihetetlenül idegesítő, amikor egy keresztény, miután elhagyta a gyülekezetét azt mondja róla, hogy „Nem voltam ott táplálva…” Fantasztikus hírem van számodra – nem a gyülekezet dolga, hogy téged etessen!!! Hadd magyarázzam el…

Mikor gyerekek voltunk, picik, a szüleink etettek. Aztán elértünk egy olyan kort, ahol már magunk ettünk. Ha valakit etetni kell, akkor az azt kommunikálja, hogy ő egy csecsemő és még nem érett egyáltalán.

Mi vagyunk a felelősek, hogy szellemi eledelt tápláljunk a lelkünkbe, hogy legyen elég szellemi táplálékunk azoknak, akik tényleg éhezői Isten örömhírének. Íme néhány kérdés, melyeket feltehetsz magadnak, hogy kiderítsd, hogy állsz üzemanyaggal…

#1 – Mikor volt utoljára, hogy tisztán hallottad Istent, ahogy beszél hozzád? És most nem Sinkovits Imre dörmögő hangjára gondolok…(Ha sokáig kell ezen gondolkodnod…közel állsz az üreshez.)

#2 – Mikor volt utoljára, hogy olvasva az Írást megláttál valami abszolút friss és új dolgot…pedig már annyiszor olvastad azt a részt előtte? (Én például fordítást váltottam, az Egyszerű fordítású Újszövetséget és forradalmasította a Biblia olvasásomat…egy újabb szintre jutottam Istennel!!!)

#3 – Mikor hívtam meg egy teljesen idegent a gyülibe?

#4 – Az elmém és szám robotpilótára ugrik a dicsőítés alatt…vagy valósan és tudatosan éneklem azokat a szavakat?

#5 – Mikor gondoltam utoljára arra, hogy Isten milyen messzire vitt már engem? (Olvasd el 1 Korinthus 1:26-29; én ott vagyok ezekben a versekben személyesen!!!)

#6 – Akik a legközelebb állnak hozzám, Jézust látják bennem? (Más szóval – a gyerekeidnek más családban kell példát keresnie ahhoz, hogy egy isten szerint való apát vagy anyát találjon…vagy két olyan szülőt, akik TÉNYLEG szeretik egymást?)

#7 – KÖTELESSÉGBŐL szolgálok (mert így illik, így szoktuk), vagy TÚLCSORDULÁSBÓL? Tettem én már kötelességből…nem lett semmi gyümölcse.

Hadd hívjalak ki arra, amit Mária tett Lukács 10:38-39-ben! Tölts egy kis időt Jézus lábainál és HALLGASS! Megígérhetem, az üzemanyagtartályod töltődni fog…

Légy Nagyon Óvatos!

Napom nagy részét autóban töltöm, mert a kenyeremet területi képviselőként keresem (kereskedelem). Vezetés közben rengeteg furcsa dolgot látok. Nem olyan régen láttam valamit, amit még soha azelőtt. A sofőr TÉVÉT NÉZETT vezetés közben! Lehet ez már normális, és ez a jövő…de valami furcsa oknál fogva el kezdtem rosszul érezni magam, mivel én voltam a legközelebb hozzá az autómmal…és nem lassan mentünk.

Láttál már hasonlót? Hallottam olyanról, hogy valaki teljesen átöltözött vezetés közben. (Kérlek ezt ne csináljátok – el tudod képzelni azt a szitut, hogy esetleg magyarázkodnod kell a rendőrnek, mert összetőrtél valakit, „Tudja biztos úr – azért voltam meztelenül az autóban…) Aztán ott vannak a drága hölgyek, akik az egész smink repertoárt vezetés közben adják elő!!! És persze a mobilozók, akik két kézzel telefonálnak (NEM A KORMÁNYT FOGJÁK), ÉS mennek le az útról VAGY 20 km/h sebességgel haladnak, mert nem tudnak feljebb váltani!!!

Bizony bizony – mondhatjuk, hogy az ok, amiért olyan sok baleset van az utakon egyszerű…az emberek nem óvatosak. Vezetnünk kellene, de ehelyett TV-t nézünk, sminkelünk, telefonálunk, és átöltözünk!

Örültségnek hangzik, de mindez igaz a Krisztussal való járásunkra. Mózes 5-dik könyvében Mózes folyamatosan emlékezteti az Izraelitákat, hogy miket tett Isten…de azután azt is mondja, hogy „LEGYENEK ÓVATOSAK…”

Komolyan mondom, olvasd végig Mózes 5-dik könyvét és meglátod, hogy sok helyen mondja nekik Isten, hogy legyenek óvatosak, miközben követik az Úr útját…legyenek óvatosak, hogy ne kövessenek hamis isteneket…újra és újra.

Ez az üzenet még ma is aktuális. Ha esetleg még nem vetted volna észre – nem egy erkölcsileg semleges kultúrában élünk. Nap mint nap olyan döntéseket kell hozzunk, melyek hatással lehetnek a Krisztussal való járásunkra…úgyhogy óvatosnak kell lennünk.

Egyedülállók – LEGYETEK ÓVATOSAK mikor együttjárásról van szó. Hányan követtetek el komoly hibákat ezen a területen, mikor azt mondtátok „Hát, nem isten szerint való – de meg tudom változtatni,” és akkor úgy csináltatok, mintha ti lennétek a Szent Szellem…és pillanatok alatt egy olyan kapcsolat csapdájában éreztétek magatokat, amit nem Isten szándékolt neked. LEGYETEK ÓVATOSAK...egy isten szerint való férfinek és nőnek mindig van lehetősége a döntésre, nem kell beletörődjön!!!

Az anyagi döntésekben – LEGYÜNK ÓVATOSAK! Hányan ugrottunk már bele elhamarkodottan olyan vásárlásokba, amikre nem is volt szükség…és meg voltunk győződve arról, hogy a részleteket fizetve nem lesz gond. Úgyhogy most az a pénz amit keresünk nem hozzánk jön, hanem a bankba…jól KITALÁLTÁK a módját annak, hogy tegyék egyre nagyobbá a bankot és egyre kisebbé az otthonainkat.

Mikor a házasságodról van szó – LÉGY ÓVATOS! Sosem lesz olyan, hogy csak úgy az öledbe pottyan egy kis extra idő, hogy együtt légy a házastársaddal. Az egyik legfontosabb dolog, amit felfedeztem, hogy Virág szeretet nyelve a minőségi idő, ami igazából, mint férjnek hízelgő…mert ez azt jelenti, hogy körülöttem és velem AKAR lenni…ezért őriznem és védenem kell ezt az együtt töltött időt…ÓVATOSNAK kell lennem, mert az időbeosztásom hamar megtelik. A „megcsalást” kell válasszam, megcsalni másokat vagy lehetőségeket…de sohasem a feleségemet.

Az elmúlt héten egy hihetetlen leckét tanultam…abban a témában, hogy kire hallgatsz – ÓVATOSNAK KELL LENNED. Vannak néhányan az életedben (remélhetőleg), akik szeretik Jézust és téged…na ők azok, akikre a legtöbbször hallgatnod kell. Nem hagyhatod, hogy olyanok beszólásai és véleményei uralják a gondolataid és tetteid, akik alig ismernek téged.

Általánosságban – ÓVATOSNAK kell lennünk. Elképesztő, hogy hány rossz döntést megelőzhettünk volna, ha egy kicsit óvatosabbak lettünk volna…ha egy kicsit lelassítottam volna, hogy elgondolkozzak a helyzeten.

A Biblia Néha Nagyon Nehéznek Tűnik

Felkeltettem a figyelmed?

Jakab levele egy nagyon kihívó rész önmagában…de mégis van két vers az első fejezetben, ami zavar – úgy értem TÉNYLEG zavar…könnyű megjegyezni…de elképesztően nehéz alkalmazni…ezek azok…

„Tanuljátok meg, szeretett testvéreim: mindenki készségesen hallgassa meg a másikat, de jól gondolja meg, mit beszél, és ne legyen hirtelen haragú. Mert az ember haragja nem vezet az Isten szerint való igaz élethez.” Jakab 1:19-20

Hát nem utálatos? És nem kell a „Hogy mondhat ilyet?” duma…senki, úgy értem aki elolvassa, azok közül SENKI sem tör ki hallelujázva, hogy „igen Uram – akarom, akarom, most rögtön alkalmazni akarom!” Ne érts félre…szerintem egy hatalmas gondolat…teljes mértékben egyetértek…de ellene megy mindennek, ami bennem van – ami egy emberi lényben van. Nézzük csak végig!

„Mindenki készségesen…HALLGASSON!” MI VAN? Lehet ott ülsz egy meetingen és annyira nehéz úgy hallgatni valakit, hogy közben TUDOD, nincs igaza…érzed, hogy kezd felmenni a pumpa…elkezd remegni a szád széle…most már MUSZÁJ mondanod valamit és mondod is – és meg sem engeded neki, hogy befejezze a gondolat menetét. És azonnal érzed a megkönnyebbülést…mígnem a másik személy rádnéz (azzal a tekintettel, ami tagadhatatlanul azt komunikálja feléd, hogy nem vagy normális) és azt mondja, „Éppen ide akartam kilyukadni, csak félbe szakítottál.”

(Arra is rájöttem, hogy sokszor leálltam a másik személy hallgatásával és már készítettem az érvelésem ellene – szóval, ha nem is szakítottam félbe…megtettem azt az agyamban)

Ez különösképpen kihívó a házas férfiaknak. Hallottam egyszer „a nők érzékelők, a férfiak megoldók.” A nők az érzelmeiket akarják kifejezni…csak betekintést akarnak adni a férfinak, hogy éppen hogyan éreznek belűl – a férfi, aki NEM szereti a vers ezen részét, pedig meg akarja oldani a problémáját…úgyhogy a történet felénél már félbeszakítja kedvesét és gyorsan lenyom egy listát, hogy mit kéne tegyen, hogy a világ sokkal jobb legyen körülötte – de amit igazán szeretett volna, annyi, hogy meghallgassa…mert a választ már ő is kitalálta.

„Jól gondolja meg mit BESZÉL.” MI VAN? Ez kemény…és szoros összefüggésben van a készséges hallgatással…sokszor gyorsak akarunk lenni a beszéddel, mert azt hisszük, hogy meg van a válasz. Engem „zavarba hoznak” (zavarnak) a gyorsan közbeszólók. És előbb vagy utóbb minden vezetőnek túl kell tennie magát ezen.

„Ne legyen…HIRTELEN HARAGÚ” MI VAN? Én nem lassú akarok lenni a haraggal…hanem gyors. Mikor valaki elém vág a úton…én ott mérges akarok lenni! Nem érdekel, hogy lehet nem is látott. Nem érdekel, hogy lehet siettek nagyon valahová. Nem érdekel, hogy talán 5 gyerek is ült a kocsiban és haza akartak érni amilyen gyorsan csak tudtak. Én mérges akarok lenni!!!

De az Írás azt mondja, hogy ne legyünk hirtelen haragúak…nem azt mondja, hogy a harag rossz…hanem annak egy folyamatnak kell lennie és figyelembe kell vegyen sok sok részletet.

Meg kellett tanuljam, hogy a jogtalan harag sohasem vezet minket az igazságra.

Ezek a gondolatok csak némi betekintést adnak a világomba.

Küzdök Azzal, Hogy Lecsendesedjek

Bűnvallás következik…muszáj – úgy hallottam, hogy ez jó.

Valahol a Bibliában, ok, Zsoltárok 46:11 az a vers, amit a vezető típusok, mint például én is nap hosszat szeretjük idézni, DE komoly gondom van azzal, hogy alkalmazzam. Tudod, „Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”

Mi van? Viccel Isten? Csendesedjek el? A mai világban? Annak idején, amikor írták, biztos, hogy működött…de azok az emberek nem ugyanazzal szembesülnek, mint a mai emberek, nem? Komolyan…az időbeosztásunk feszes, tartanunk kell magunkat ahhoz. A gyerek balettra jár vagy foci edzésre, szolgálatok, és még szolgálatok, találkozók vannak a munkahelyen, találkozók a munka után, találkozók arról, hogy miért van olyan sok találkozóm. Azoknak a régieknek biztos nem olyan volt az életstílusuk nem?

Hát, aha, attól tartok igen. De Isten Igéje lerombol minden határt. Beleértve az időt is – ami azt jelenti, hogy ha valami igaz volt pár ezer éve…akkor az igaz és működő ma is.

„Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”

De csak nem látom, hogy én ezt meg tudnám tenni! Könnyű memorizálni, de nehéz alkalmazni. Szerintem ez az egyik oka annak, hogy sokunk össze-vissza mászkálva azon tűnődik, hogy miért nem látjuk az Urat, miért nem halljuk Jézus hangját. Egyszerű – sokunk túl nagy sietségben és elfoglaltságban van. Most letesztelheted magad, hogy te ezek közé tartozol. (Egyébként – én akkorát DŐLTEM ezen a teszten, mint az ól ajtó!!!)

Mikor a rendőr lámpához érsz…és két autó áll előtted, mind a két sávban egy-egy…amögé az autó mögé húzódsz, amelyikről azt gondolod, hogy gyorsabb lesz? És így érvelsz, „Bemegyek mögé, és amikor lehagyom a másik autót, akkor sávot váltok és leelőzöm azt is, amelyik előttem van.” Na, hogy állsz ezzel?

„Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”

És mi van ezzel – ott vagy a Lidlben…két pénztár van megnyitva és egyforma hosszúak. Elkezded felmérni a kasszás nénit, hogy milyen gyorsan végzi a dolgát? Mielőtt döntést hozol, hogy melyik sorba állj, megnézed, hogy az előtted állóknak mennyi cucc van a kocsijában? Miután döntöttél, azt nézed, hogy a másik sor hogy halad…csak azért, hogy lásd, hogy hamarabb kijuthattál volna, ha a másikat választod? Hát igen – ebben sem teremnek babérjaim.

„Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”

Mi van akkor, amikor reggel munkába mész, vagy éppen jössz már hazafelé? Végig pásztázod a telefonod, hogy kit hívhatnál fel csak úgy? Felhívod őket, hogy CSAK beszélj, minden apropó nélkül…de egyébként ha lenne valami tenni valód és választani kéne az ember és a tennivaló között, akkor nem azt a személyt választanád? (Felhívod, mert most éppen nincs fontosabb dolgod?)

Mindnyájan bűnösek vagyunk – a fény sebességével próbálunk menni – és kiégünk.

„Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”

Az én problémám, hogy utálok csendben lenni, nyugizni! Semmi poén nincs benne – semmi sietség – senkit nem jutalmaztak még meg azért, mert ő a „legcsendesebb, legnyugisabb” ember…a mi társadalmunk nem tartja nagyra a csendes embereket – de Isten igen. Miért? Hiszem, hogy ezekben a csendes időkben tud a legmélyebben kommunikálni velünk…és én akarom ezt.

Ezért a nagyja rajtam múlik. El kell tervezzem, hogy legyen csendes időm – és nem rohanni ezerrel. Keményen fogok ezért küzdeni…a munkámat elvégzem a tőlem telhető legjobban – de hazafelé kikapcsolom a telefonom, kikapcsolom a rádiót, zenét, üzenetet – ez egy ÓRIÁSI lépés nekem. Mi újság veled? Sietős…vagy gyakorolni akarod a csendesség művészetét?

„Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”

Ajjaj, Az Én Hibám!

Eszembe jutott az egyik bemerítkezésünk! Hát nem semmi volt! A bemerítkezés is, de az előkészület is. Vettünk egy 3 méter átmérőjű felfújható peremű kerti medencét. Hetven centi magas, tökéletes a bemerítkezésre…az is. Azóta is abban csináljuk a bemerítkezéseket. De ez az alkalom különleges volt…a felkészülésben.

Bemerítkezéseinket mindig úgy csináltuk, hogy a színpad előtti két szék sort kivettük és odaraktuk a medencét. Így az istentisztelet keretein belül csináltuk, mikor még az egész gyülekezet együtt volt. Ahhoz, hogy minden rendben legyen, már egy nappal előtte el kellett kezdeni megtölteni a medencét, mivel a csapról, slaggal töltöttük (második emelet, kicsi a nyomás). Előtte már kétszer csináltam, úgyhogy rutinból elindítottam a folyamatot és magára hagytam a medencét úgy 4-5 órára. Gondoltam majd visszamegyek és elzárom a csapot. Nem is folytatom a történetet, mert már úgyis tudjátok…csak húzom, mint a rétes tésztát!

Ok…hívnak Zsoltiék, hogy a víz már az utcán hömpölyög, úgyhogy jó lenne ha bemennék és segítenék nekik takarítani!!!!! Az ütő megállt bennem…nem hittem el, hogy ilyen béna Béla voltam…kiderült, hogy az oldalán egy dugót nem raktam a helyére, így a víz egy része egyenesen a terembe ment…aztán a folyosóra…aztán az éppen felújítás alatt lévő irodába alattunk…aztán szépen tovább a lépcsőn ki az udvarra…ÉGTEM RENDESEN! Be kellett valljam, hogy „IGEN, EZ AZ ÉN HIBÁM VOLT!"

A leckét megtanultam – nem hagytuk abba a bemerítéseket – de már nem a teremben csináljuk, hanem kint az udvaron. Takaríthattunk jó sokat!

És sorolhatnám, hogy mennyi és mennyi hülyeséget csináltam már…és megígérhetem – amíg itt vagyok a csapatban – addig tuti, hogy időről-időre fogok még rossz döntéseket hozni – úgy hívjuk ezeket, hogy hibák, tévedések.

Tévedések történnek – mindenki hibázik – ez egy nagyon egyszerű és feltűnő ismertető jele az emberi fajnak. ÉS szervezetek is elkövetnek hibákat – a kormány (nyugi-nyugi, ne izgulj fel), üzletek, a gyülekezet (komolyan – szerinted a keresztes hadjárat jó ötlet volt?) Egyébként meg lehet, hogy te, aki olvasol azért nem jársz már közénk, mert tanúja voltál a hibáinknak.

Mikor a hibákról tanítok, mindig megemlítem a következő dolgokat – és persze ez most egy rövidített változat lesz.

#1 – Ha Nem Hibázol, Az Azt Jelenti, Hogy Nem Is Próbálkozol!

Elmondhatom, hogy a hibáink a Biblia Szólban olyan emberektől jön, akik szeretik Jézust, szeretik a gyülekezetet, szeretik az embereket – és tényleg azt próbálják tenni, amit helyesnek gondolnak. A próbálkozásainkban igenis van úgy, hogy néha leejtjük a labdát. Akárhogy is, ez teljesen rendben van – az egyház nagyon sokáig a biztosra játszott a történelem folyamán, itt az idő tenni a dolgokat.

#2 – Ne Próbáld A Hibáidat Rejtegetni!

Ha hibázol, ismerd el. Nem igazán divatos ez az egyházban, inkább „imádkozunk érte” és azt várjuk, hogy Isten majd mindent rendbe rak. (Nem úgy tűnik neked is, hogy sokszor túlságosan elszellemiesítjük a dolgokat?) De a legjobb, amit tehetsz amikor hibázol, hogy elismered!

#3 – Ne Félj A Következményektől!

Ha hibázol, akkor számíthatsz arra, hogy az elismerési rátád csökkenni fog a közvélemény kutatásokban. De a mi dolgunk nem az emberek imádata (hogy vajon tetszik e mindenkinek a döntésem) – hanem Jézus imádata – hogy azt tegyük, ami helyes és ne azt, ami a legegyszerűbb…és mindeközben bízunk Isten telj hatalmában, hogy Ő uralja a helyzetet.

#4 – Azok A Rossz Hibák, Amikből Nem Tanulunk

Jaj, eleget beszéltem már, igaz?

Alig várom, hogy láthassam mit hoz a következő öt év a szolgálatban, a gyülekezet életében, mi lesz, mi fog történni. Isten annyira megáld bennünket…és továbbra is a kiválóságra fogunk törekedni mindenben, amit csinálunk – hogy kreatívak legyünk – közvetlenek – és hogy kompromisszumok nélkül tanítsuk Isten igazságát. De még így is, nem vagyunk tökéletesek – és hibákat fogunk elkövetni – de ez még mindig jobb, mint az, hogy a biztosra játszunk!

Döntések, Döntések, Döntések

Mindannyian küszködünk a döntéshozatallal, nem? Mindannyian jó döntéseket akarunk hozni, nem? Senki sem úgy ébredt ma reggel, hogy „Drága Uram, ma hülye akarok lenni.” Nem tudom te hogy vagy vele, de nem kell ezért az Úrhoz imádkoznom segítségért – magamtól is elég hülye vagyok!!!

Szóval, hogyan hozunk jó döntéseket, olyanokat, amik nem okoznak fájdalmat és csalódást? Hadd mondjam el neked azt, amit én teszek…néhány kérdés, amit felteszek…talán majd segít, de lehet nem – de azért megéri elsütni őket.

#1 – Mit Mond A Biblia Arról A Bizonyos Helyzetről?

Sokan sokfélét gondolnak a Bibliáról – az én nézetem az, hogy teljesen az ihletett és tévedhetetlen szava Istennek. Isten használati utasítása (és szerelmes levele) az ember számára…és SOHA nem hoztam még rossz döntést az életemben, amikor a tanácsát követtem.

Például, ha azon ügyködsz, hogy együtt élj valakivel a házasság előtt és azon tűnődsz, hogy ez a helyes választás-e…a Biblia azt mondja „nem”, mert tartózkodnunk kell a szexuális erkölcstelenségtől.

Ha meg akarsz venni valamit…és nem tudod finanszírozni önmagadtól…a Biblia azt mondja, hogy nem kéne többet költenünk, mint amennyit keresünk.

Ha követed az Írást, akkor nem lesze összezavarodva!

#2 – Mit Tenne________________Ebben A Helyzetben?

Én mindig próbálom magam olyanokkal körülvenni, akik okosabbak nálam. (Egyébként egyáltalán nem nehéz ilyenekkel találkozni!) Mikor belefutok egy olyan helyzetbe, ami túl van az én bölcsességemen és tapasztalatomon…akkor megkérdezem őket, hogy ők mit tennének.

Például, mikor az anyagiakról van szó, akkor van egy-két olyan ember, akik nagyon bölcsek az anyagiak területén, akik hihetetlen bölcs döntéseket hoztak ezen a területen és NINCSENEK a fejük tetejéig eladósodva, megkérdezem őket. Megtanultam, hogy gyakran Isten más embereket használ arra, hogy hihetetlen mennyiségű bölcsességet adjon nekünk. Ugyanitt azt is megemlíteném, hogy Isten mentsen attól, hogy olyasvalakitől kérj tanácsot az anyagiak területén (vagy akármiben), akinek nincs kontrolja afelett (nem az Úr uralkodik azon a területen), mégha tekintélyes ember is.

Ha vezetőségről van szó…van néhány ember az életemben, akikhez mehetek döntésekkor, csak azért, hogy leellenőzizzem, vajon együtt gondolkodom e Isten Igéjével.

ÉS, amikor életbevágó döntés előtt állok…SOHA nem hozok egyedül döntést. Mindig megkérdezek valakit, aki bölcsebb nálam…ezzel rengeteg dologtól megvédem magam (és mindenkit magam körül), amik rosszul sülhettek volna el.

#3 – Ez A Döntés Mindenkit Boldoggá Tesz?

Valamit megtanultam…pásztorok ÚTÁLNAK csalódást okozni embereknek…és ez szerintem rengeteg gyülekezetet és szolgálatot lesöpört már az asztalról.

De tudnod kell – bármilyen döntéssel is küszködsz…nem tudsz mindenkit boldoggá tenni. Itt leteszem neked a nagy esküt, hogy valaki tuti, hogy mérges lesz rád. DE, ne aggódj emiatt…Példabeszédek könyve azt mondja, hogy az emberektől való rettegés csapdába ejt (29:25). Az egyik imám mindig az, hogy az Úr mutassa meg azt, ami helyes és adjon rá bátorságot, hogy meg is tegyem azt…még akkor is, amikor nehéz dologról van szó.

#4 – Miután Meghoztam A Döntést, Szembe Tudok Nézni Azokkal, Akik A Legjobban Szeretnek?

Azt a betyár mindenit! Ez kihívó. Ez aztán igazán és mélyen személyes. Döntéshozóként rájöttem, hogy Virág szemébe kell nézzek és választ kell adjak a döntéseimet illetően…és mindig úgy akarok a családom szemébe is nézni, hogy tiszta a lelkiismeretem, és meg vagyok győződve arról, hogy a legjobb döntést hoztam rájuk nézve is.

Ugyanez igaz a gyülekezetet illetően. A vezetőségben fel kell tegyük a kérdést, „Ha meghozzuk ezt a döntést – ki kapja a dicsőséget?” Azt akarom, hogy Isten kapja a dicsőséget az egészért…és úgy akarunk a csapat és a gyülekezet szemébe nézni, hogy a döntésünk azon alapult, mi a legjobb a gyülekezetnek és nem néhány embernek.

Ezek olyan dolgok, amik segítenek nekem…és azt is megígérhetem neked, hogy nem mindent csinálok jól és helyesen…de amikor tatom magam ehhez a listához…hát…akkor jól csinálom a dolgokat.

Isten Áldjon!

Nagyon hálás vagyok!

Most jöttünk haza Flórával (nagyobbik lányommal). Pásztor Csaba és Zsófi kislányára, Lidára vigyáztunk, míg ők elmentek randizni. Kávéztak, beszélgettek kettesben két órát valahol a városban. Virágnak otthon kellett maradnia Fruzsival, mert 40 fokos láza volt. Hála Istennek, mire hazajöttünk már lement a láza. Holnap reggel megyünk orvoshoz.

Két dolog jutott eszembe:

#1-Mennyire fontos harcolnunk azért (főleg nekünk férfiaknak, férjeknek), hogy legyen egy randi esténk a feleségünkkel (nem a haveroddal, kollégáddal). Legalább egyszer hetente. Tudom mi jár most a fejedben: "Mikor?" "Nincs időnk!" "Három gyerekem van, hogy oldjam meg?" Figyelj! Nem véletlen írtam, hogy harcolnunk kell. Minden és mindenki más harcol az időnkért és a figyelmünkért. Miért engednéd, hogy azok győzzenek, és elraboljanak azoktól, akiknek a legnagyobb szükségük van Rád? Fogok még erről írni bővebben. Az biztos, hogy a fontossági sorrendedet az időbeosztásod megmutatja. Ki vagy mi fér bele? Ki vagy mi nem fér bele?

#2-Micsoda ajándék a gyülekezet az életünkben! Ők a családunk. Számíthatunk egymásra. Két kezemen meg tudom számolni (és ez jót jelent), hogy hányan vannak, akikre rábízhatjuk a gyerekeket, amikor randizni akarunk menni. Mert ugye nekünk messze laknak a nagyszülők (Budapest és Székesfehérvár). Csak egy telefonhívás és rendelkezésre állnak. Vannak köztük egyedülállók, tinik, nyugdíjasok, házaspárok. Melengeti a szívem, amikor rájuk gondolok! Köszönjük! És köszönjük Istennek! Ez mind az Ő ötlete volt és tartja életben az egészet.

Egyébként lesz egy Házas Kurzusunk szeptemberben. Majd írok többet erről is. Bárki jöhet! Mindegy, hogy hívő vaqy nem hívő. Hasznos lesz bárki számára!!! Egy feltétele van a jelenlétnek: házas legyél és a pároddal gyere!

Jó éjt!

Lassíts le!

Mindig problémáim vannak a pihenéssel. Habár imádok pihenni. Még lefekvés előtt is kávézom, hátha lesz valami dolgom és el ne aludjak közben. A nyugalom, lelassulni, mindig is nagy dolog lesz számomra. Ha belegondolok nem is olyan egyszerű pihenni és lelassulni, hiszen van munkám, aztán szolgálatom a gyülekezetben, heti 2-3-szor tanítok, és ott a családom, egy feleség és két gyermek (3 és 6 évesek, képzelheted a nyugalmat=mikor alszanak).

Két és fél három éve rájöttem, hogy többet kell pihenjek! Pörögtem vagy 4 évig (amikor gyülekezeti irodában dolgozol, akkor nem kell túl sok idő, hogy úgy tele rakd az időbeosztásod, hogy bele rokkanj). Ha van egy látásod és újabb területeket fedezel fel, akkor ott te vagy a legizgatottabb és te vagyaz, aki fáradhatatlanul csinálod a dolgokat (a munka legnagyobb részét), főleg, ha még csak formálódik a csapatod. Annyira büszke voltam magamra! És azt gondoltam, hogy Isten is büszke rám.

Aztán rájöttem, hogy mennyire nem isten szerint való voltam, mert nem pihentem.

Néhány dolog szíven ütött.

#1 – Amikor arról tanítottam, hogy hogyan ne fáradj ki a szolgálatban, a tízparancsolatot néztem meg, hogy mit mond Isten a nyugalomról. Miért kell pihenni. És most nem arról a nyugalomról szeretnék írni, amit Krisztusban találtunk meg, hanem arról, hogy miért fontos a pihenés. A legtöbb parancsolat nagyon rövid és tömör. Például: "Ne ölj!" vagy "Ne paráználkodj!" vagy "Ne lopj" stb. De ha közelebbről megnézed, látni fogod, hogy a legtöbb figyelmet és a legnagyobb részletességet az a parancsolat kapta, ami a nyugalomról szól. Ezek szerint Isten elég komolyan gondolhatja ezt nem?

Mindig ezt mondtam magamnak: "Az ördög sem vesz ki szabad napot! Így hát nekem se kell..." Aztán rájöttem arra, hogy nem engedhetem meg, hogy az ördög legyen a példa a számomra! Ha egyre inkább Krisztus képére akarok formálódni, akkor követnem kell az Ő parancsolatait és követnem kell az Ő vezetését. És itt jön a második pont.

#2 – Jézus pihent! Jézus a halála előtti utolsó hetében minden nap csinált valamit egy napot kivéve, a szombatot. Ha Isten Fiának volt ideje pihenni az utolsó hetében, akkor nekünk is meg kell találjuk rá az időt.

Itt van egy ismerős történet, ahol Jézus a hajóban van és alszik (Mt 8:23-27; Mk 4:35-41; Lk 8:22-25). Hirtelen nagy vihar támad és a tanítványok teljesen berezelnek-miközben Jézus még mindig alszik. Sok magyarázatot olvastam arról, hogy miért-és a legtöbb nevetséges (mert találgatás). Komolyan, emberek megpróbálják túlszellemiesíteni az egyszerű dolgokat, köztük ezt az írásrészt is. Hallottam: “Jézus azért aludt, mert tudta, hogy Isten az irányítása alatt tart mindent. Mert tudta, hogy Isten mindenható." És ez igaz, Jézus tudta. De kérlek olvasd el a viharos történet előtti részeket, és valami fantasztikus dologra fogsz rájönni-Jézus keményen dolgozott, szolgált másokat, démonokat űzött ki, plusz még bajlódott a vallásos idiótákkal is. Úgyhogy mindezek után félre húzódott és aludt. Miért? MERT FÁRADT VOLT! Mit tett amikor fáradt volt? Megpihent. Ugyanúgy ahogy Isten is a 7-dik napon a teremtéskor. Isten megmutatta, Jézus megmutatta... és mi követhetjük Őt ebben.

Tudom, hogy pihenni, megnyugodni, lelassítani nehéz, főleg nekem. DE, ha Jézushoz hasonlatosak akarunk lenni, akkor pihennünk kell és lassítanunk.