Eszembe jutott az egyik bemerítkezésünk! Hát nem semmi volt! A bemerítkezés is, de az előkészület is. Vettünk egy 3 méter átmérőjű felfújható peremű kerti medencét. Hetven centi magas, tökéletes a bemerítkezésre…az is. Azóta is abban csináljuk a bemerítkezéseket. De ez az alkalom különleges volt…a felkészülésben.
Bemerítkezéseinket mindig úgy csináltuk, hogy a színpad előtti két szék sort kivettük és odaraktuk a medencét. Így az istentisztelet keretein belül csináltuk, mikor még az egész gyülekezet együtt volt. Ahhoz, hogy minden rendben legyen, már egy nappal előtte el kellett kezdeni megtölteni a medencét, mivel a csapról, slaggal töltöttük (második emelet, kicsi a nyomás). Előtte már kétszer csináltam, úgyhogy rutinból elindítottam a folyamatot és magára hagytam a medencét úgy 4-5 órára. Gondoltam majd visszamegyek és elzárom a csapot. Nem is folytatom a történetet, mert már úgyis tudjátok…csak húzom, mint a rétes tésztát!
Ok…hívnak Zsoltiék, hogy a víz már az utcán hömpölyög, úgyhogy jó lenne ha bemennék és segítenék nekik takarítani!!!!! Az ütő megállt bennem…nem hittem el, hogy ilyen béna Béla voltam…kiderült, hogy az oldalán egy dugót nem raktam a helyére, így a víz egy része egyenesen a terembe ment…aztán a folyosóra…aztán az éppen felújítás alatt lévő irodába alattunk…aztán szépen tovább a lépcsőn ki az udvarra…ÉGTEM RENDESEN! Be kellett valljam, hogy „IGEN, EZ AZ ÉN HIBÁM VOLT!"
A leckét megtanultam – nem hagytuk abba a bemerítéseket – de már nem a teremben csináljuk, hanem kint az udvaron. Takaríthattunk jó sokat!
És sorolhatnám, hogy mennyi és mennyi hülyeséget csináltam már…és megígérhetem – amíg itt vagyok a csapatban – addig tuti, hogy időről-időre fogok még rossz döntéseket hozni – úgy hívjuk ezeket, hogy hibák, tévedések.
Tévedések történnek – mindenki hibázik – ez egy nagyon egyszerű és feltűnő ismertető jele az emberi fajnak. ÉS szervezetek is elkövetnek hibákat – a kormány (nyugi-nyugi, ne izgulj fel), üzletek, a gyülekezet (komolyan – szerinted a keresztes hadjárat jó ötlet volt?) Egyébként meg lehet, hogy te, aki olvasol azért nem jársz már közénk, mert tanúja voltál a hibáinknak.
Mikor a hibákról tanítok, mindig megemlítem a következő dolgokat – és persze ez most egy rövidített változat lesz.
#1 – Ha Nem Hibázol, Az Azt Jelenti, Hogy Nem Is Próbálkozol!
Elmondhatom, hogy a hibáink a Biblia Szólban olyan emberektől jön, akik szeretik Jézust, szeretik a gyülekezetet, szeretik az embereket – és tényleg azt próbálják tenni, amit helyesnek gondolnak. A próbálkozásainkban igenis van úgy, hogy néha leejtjük a labdát. Akárhogy is, ez teljesen rendben van – az egyház nagyon sokáig a biztosra játszott a történelem folyamán, itt az idő tenni a dolgokat.
#2 – Ne Próbáld A Hibáidat Rejtegetni!
Ha hibázol, ismerd el. Nem igazán divatos ez az egyházban, inkább „imádkozunk érte” és azt várjuk, hogy Isten majd mindent rendbe rak. (Nem úgy tűnik neked is, hogy sokszor túlságosan elszellemiesítjük a dolgokat?) De a legjobb, amit tehetsz amikor hibázol, hogy elismered!
#3 – Ne Félj A Következményektől!
Ha hibázol, akkor számíthatsz arra, hogy az elismerési rátád csökkenni fog a közvélemény kutatásokban. De a mi dolgunk nem az emberek imádata (hogy vajon tetszik e mindenkinek a döntésem) – hanem Jézus imádata – hogy azt tegyük, ami helyes és ne azt, ami a legegyszerűbb…és mindeközben bízunk Isten telj hatalmában, hogy Ő uralja a helyzetet.
#4 – Azok A Rossz Hibák, Amikből Nem Tanulunk
Jaj, eleget beszéltem már, igaz?
Alig várom, hogy láthassam mit hoz a következő öt év a szolgálatban, a gyülekezet életében, mi lesz, mi fog történni. Isten annyira megáld bennünket…és továbbra is a kiválóságra fogunk törekedni mindenben, amit csinálunk – hogy kreatívak legyünk – közvetlenek – és hogy kompromisszumok nélkül tanítsuk Isten igazságát. De még így is, nem vagyunk tökéletesek – és hibákat fogunk elkövetni – de ez még mindig jobb, mint az, hogy a biztosra játszunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése