Nem Vagyok Felelős

Emlékszem volt már olyan beszélgetésem srácokkal, akik éppen fájdalmas időkön mentek keresztül…és nagyon összetörtek…és nem azért amit tettek, hanem amit az a valaki tett, akit éppen tanítványoztak. És csak mondják „Hát én csak mondtam és mondtam neki, mindent megpróbáltam, de nem vette a lapot…nem vagyok elég jó, egy bukás az egész, velem együtt!”

És ez az a pont, ahol közbe kell szólnom, hogy mások rossz döntéseiért nem vagyunk felelősek.

Ezt megtanultam, mikor a „Győztes tanfolyamot” nyomtuk ezerrel. Jöttek új emberek a gyülekezetbe, jó néhány korombeli…nagyon meg voltak érintve…hatalmas ígéretek…könnyek…és arról beszéltek, hogy milyen nagyszerű lesz majd Jézussal járni, élni az életet. És KOMOLYAN GONDOLTÁK akkor…de azon tűnődtem, hogy vajon meddig fog ez tartani?

Ha voltál már ebben a helyzetben, akkor tudod miről beszélek…egy kis idő eltelik és az egyikük elkezd újra duhajkodni, bulizni a haverjaival, egy másik megismerkedik valakivel, és elkezdenek járni, holott semmi közük nem kéne legyen egymáshoz…és ez az egész nekem fáj…és személyesen veszem – és bukásnak érzem magam olyan rossz döntések miatt, amiket mások hoztak.

(Biztos vagyok benne, hogy van egy-két szülő, aki ugyanezzel küszködik!)

Aztán hallottam ezt az állítást…nem tudom már ki mondta…egy keresztény vezető, aki azt mondta a hallgatóságának, hogy „Felelős vagyok NEKED – de nem vagyok felelős ÉRTED.”

Ez annyira felszabadító volt!!!

Vezetőként, felelősséggel tartozom AZOKNAK, akiket vezetek. Felelősséggel tartozom AZOKNAK, akiket hétről-hétre tanítok. Az Írásokat KELL tanítsam…tanulmányoznom kell…felkészülni…meg kell tegyem az én részemet. Felelős vagyok azokért a dolgokért…

…viszont…

Rájöttem, hogyha valaki hallja a tiszta tanítást és úgy dönt, hogy nem alkalmazza…azért NEM vagyok felelős.

Nem élhetem mások életét – Isten tudja, hogy mennyi bajom van azzal, hogy éljem a sajátom. A legnagyobb hiba, amit egy keresztény vezető (vagy egy szülő) elkövethet az, amikor mindent odaadnak & megtanítják azt is, hogy mi a helyes és aztán teljesen személyesen veszik, és totális bukásnak élik meg, amikor az pont az ellenkezőjét teszi annak, ami helyes.

Elmondhatjuk az embereknek, hogy mi a helyes – de helyettük nem hozhatunk döntést. És ettől, drága barátom, még nem leszel bukás – úgy hívják ezt, hogy emberi lény!

Lehet ez nem segít túl sok embernek…de nekem sokat jelentett annak idején és azóta is!