Na, Még Utoljára…Ezt Is Megváltoztatja A Házicsoport

A valaha létező legjobb gyerekprogram! Mit szóltok ehhez? Csak gondold végig. Próbálunk egészen kicsi koruktól kezdve programokat csinálni a gyülekezetben. Baba-mama szoba játékszőnyeggel, bölcsi, Gyüliovi, Vasiisi, Kamaszklub, Ifi, fiatal felnőttek, aztán új házasok stb. És gyerekük lesz, majd kezdődik elölről. Az érdekes és kérdéseket felvető dolog benne ez: Miért marad abba az ifi korosztály után a változatos, sokszínű, élvezetes, kreatív bibliatanulmány, és szellemi megtapasztalás és marad az egysíkú, sokszor egyhangú istentisztelet?

Aztán azon is gondolkodtam, hogy biztos az a legnagyobb ajándék a gyerekeknek, hogy szuper programot és foglalkozást biztosítunk nekik? VAGY adunk valami sokkal egyszerűbb és mélyebbre hatóbbat…KRISZTUSBAN NÖVEKVŐ APUT ÉS ANYUT.

Azt már sokan kimutatták, hogy az ifjú családot alapító felnőttek, akár tetszett nekik, akár nem, de a szüleiket utánozták. Ahogy látod pásztorként, szolgálóként őket felnövekedni a gyülekezetben, és látod, hogyan befolyásolja a gyerekszolgálat az életét, aztán „hirtelen” felnő, eltűnik a befolyásod és előjön az, amit, és ahogy a szüleiktől kaptak. Ugyanazok a viselkedésformák: ahogy végzik a szülői teendőiket, ahogy bánnak a házastársukkal, nem beszélve a felnőttkori kereszténységükről, amit szintén a szüleikről mintáznak.

Itt jön a nagy kérdés! Mi történne, ha a gyülekezetünk gyermekei azt látnák, hogy a szüleik…
-    …rendszeresen kinyitják a Bibliájukat, hogy felkészüljenek a házicsoport alkalomra?
-    …átmennek valakinek a házába, hogy még többet tanuljanak?
-    …imádkoznak más felnőttekért, családokért, barátokért?
-    …szolgálják a közösségüket?

Valószínűleg úgy raktározódnának el ezek a dolgok, hogy a keresztény felnőttek ezt csinálják, és mikor ők is felnőttek lesznek, ugyanezt teszik majd. Hosszútávon én még nem látom ennek a gyümölcsét, de mi lehet a legnagyobb ajándék számukra, ha nem a KRISZTUSBAN NÖVEKVŐ APU ÉS ANYU?

Hát ennyi…

Apcsel 18: Isten Akarata

Pál, elhagyva Korinthust, ezekkel a szavakkal ment Efézus irányába, „Visszajövök, amennyiben az Isten akarata.” Ez a kifejezés, hogy „amennyiben az Isten akarata”, kikényszerít bennünket a kényelmünkből. Pál még több üldöztetés és szenvedés felé tartott. Nem sokkal ezután, annak tudatában ment Jeruzsálembe, hogy le fogják tartóztatni, aztán pedig kivégzik. Miért? Mert ez volt Isten akarata, melyet Isten tudatott Pállal, és nem születhetett más döntés, csak az örömteli engedelmesség. Milyen gyakran tervezünk és vásárlunk úgy, hogy teljes tudatában vagyunk annak, Isten velünk van?

Tudni akarjuk Isten akaratát az életünkre? Tényleg tudni akarjuk? Tényleg? Mi van, ha kényelmetlen lesz, vagy még rosszabb? Mi van akkor, ha Isten azt akarja, hogy elhagyjam azt a várost, ahol eddig éltem? Vagy akár az országomat? Úgy könnyű döntéseket hozni, hogy a kényelmemen alapulnak a cél helyett.  Istennek terve van veled. Készen állsz az engedelmességre, mindegy mennyibe kerül?

1. Mit tanított neked ez az írásrész Istenről? Hogyan alkalmaznád az életedre?
2. Mi az a következő lépés, amit Jézus kér tőled? Van valami nagy döntés, ami miatt mostanában imádkozol? Készen állsz, hogy engedelmeskedj?
3. Úgy tűnik, hogy Pált lassítják a nehézségek? Minek az eredménye ez? Pozitív gondolkodás, vagy valami több? Igaz az, hogy sosem volt elkeseredve, elbátortalanodva?

Szellemi Fegyelmezettség

Még egy hatalmas előnye a házicsoportnak a megnövekedett szellemi fegyelmezettség. Miért? Mert a házicsoport fogja a jó szándékainkat és berakja a naptárjainkba.

Minden gyülekezet tele van olyan emberekkel, akik úgy érzik, többet kéne Bibliát olvasni, imádkozni, közösségben lenni, és természetesen szolgálni a szükségben lévők felé. De az elfoglaltság, a halogatás és az elkötelezettség hiánya mind összeesküdnek az ellen, hogy mindezek megvalósuljanak.

A házicsoportok szépen fogják ezeket a fontos, bár nem sürgős szellemi tevékenységeket, és sürgős állapotba helyezik azzal, hogy az alkalom részévé válnak.

Például…nem kellene külön, rendszeres imaórákat tartani, ha a házicsoport alkalom végén ott lenne egy 20 perces közös imádság. Az kevés? Hát igen, ha valaki egybefüggően 5-15 percet akar imádkozni, akkor tényleg kevés. De a véleményem erről az, hogy az ilyen tesó vagy egyedül imádkozzon otthon és akkor még több ideje lesz, vagy vegyen valakit maga mellé, aki ugyanilyen beállítottságú és csinálják ketten. Számomra, mikor emberek 10-15 percig imádkoznak egy ima-összejövetelen, az EMBERKÍNZÁS, ezért nincs is kedvem menni („húúúúú, hogy mondhat ilyet egy pásztor!!!” Sajnálom…). Érzéseim ilyenkor a következők: unalom, idegeskedés, csalódottság. Mi az ismertető jele az ilyen imaközösségnek? Egy idő után kihullanak az emberek, megunják, lendületüket veszítik. Egy másik tünet, mikor gyakran elhangzik a sor végén imádkozók részéről a következő mondat: „Oh Uram, nincs már mit imádkoznom…jaj mit mondhatnék még…már mindent elimádkoztak a testvérek…” ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!

Na jó elég a kirohanásból, nyomok 10 fekvőtámaszt, és lenyugszom…

Ha a rendszeres imát a házicsoportra koncentrálnánk, akkor hetente több helyen és több alkalommal is lenne ima-összejövetel! Nem beszélve arról, hogy sokkal meghittebb, személyesebb lenne az imaközösség, ahol egymásért is tudnak imádkozni az emberek. Ez hatékonyabb bármilyen közös nagy helyen megszervezett hagyományos ima-összejövetelnél.

ÉS…ha azt mondanánk, hogy nem lesz rendszeres heti ima-összejövetel, hanem ezentúl a házicsoport ráerősít arra, hogy minden alkalommal 20 percet imádkozzanak, akkor a rendszeres, közösen imádkozók száma, a mi esetünkben Szegeden, megnövekedne 600-700 %-al.

Ugyanez a helyzet a bibliatanulmányozással is. Mivel tudják, hogy az istentisztelet témájával megyünk, sokkal inkább megnyitják a Bibliájukat és készülnek az alkalmakra a hétvégi üzenet kapcsán, mint egyébként.

És még sorolhatnám a dolgokat…szolgálati lehetőségek kifelé, egymás felé, közösség, Úrvacsora…mindezek átkerülnek a „kéne csinálnom”-ból a „de hát csináljuk” kategóriába egyszerűen úgy, hogy benne vannak a házicsoport alkalmak időbeosztásában.

Hát ennyi mára…

Apcsel 17: Komoly Együttlét Istennel

Pál odaállt egy csoport elé és bátran hirdette az igazságot. És nem bizonytalanságot, hanem erős magabiztosságot sugároznak a szavai! Miért volt képes ilyen tekintéllyel szólni? Mert közeli, meghitt kapcsolata volt Jézussal. Időt töltött Isten Igéjének tanulmányozásával és megtanulta, a szívébe rejtette azt. Elképesztő szellemi átalakulást tapasztalt Pál a megtérésekor. A szíve teljesen átformálódott. Pál tekintéllyel bíró tanítása az Istennel együtt töltött időből született.

Milyen idők ezek? Nemcsak a tevegélessel töltött ideje a sátorkészítési melóira, vagy a heti istentisztelet ideje, hanem rendszeres időtöltés. Ha Pál ma itt lenne velünk, akkor tuti, hogy napfelkelte előtt kelne, keresne egy csendes helyet, ahol senki nem zavarja, hogy időt tölthessen Istennel. A zavaró tényezők kiküszöbölése a kütyümentes környezetet jelenti: laptop, okostelefon, nyitott facebook, nyitott email fiók, skype, stb.

Lehet meghoztad a döntésed, hogy követed Jézust, de még nem lépted meg a következő lépést, a rendszeres Biblia olvasást és persze azt, hogy bármit hajlandó vagy megtenni, azmi szükséges azért, hogy még jobban megismerd Őt. Apcsel 17:27-ben azt mondja a Biblia, hogy Isten nincs távol egyikőnktől sem. EZ FANTASZTIKUSAN JÓ HÍR!

1. Mit tanított ez a rész számodra Istenről? Hogyan alkalmaznád?
2. Hogyan munkálkodott Isten a jóra a nehézségeidben? Milyen reménységet ad ezz neked a jövőt illetően?
3. Pál nagyon mérges lett, látva a bálvány szobrokat Athénban. Mi az, ami igazán összetöri a szíved? Mit tehetsz felőle?