Pál, elhagyva Korinthust, ezekkel a szavakkal ment Efézus irányába, „Visszajövök, amennyiben az Isten akarata.” Ez a kifejezés, hogy „amennyiben az Isten akarata”, kikényszerít bennünket a kényelmünkből. Pál még több üldöztetés és szenvedés felé tartott. Nem sokkal ezután, annak tudatában ment Jeruzsálembe, hogy le fogják tartóztatni, aztán pedig kivégzik. Miért? Mert ez volt Isten akarata, melyet Isten tudatott Pállal, és nem születhetett más döntés, csak az örömteli engedelmesség. Milyen gyakran tervezünk és vásárlunk úgy, hogy teljes tudatában vagyunk annak, Isten velünk van?
Tudni akarjuk Isten akaratát az életünkre? Tényleg tudni akarjuk? Tényleg? Mi van, ha kényelmetlen lesz, vagy még rosszabb? Mi van akkor, ha Isten azt akarja, hogy elhagyjam azt a várost, ahol eddig éltem? Vagy akár az országomat? Úgy könnyű döntéseket hozni, hogy a kényelmemen alapulnak a cél helyett. Istennek terve van veled. Készen állsz az engedelmességre, mindegy mennyibe kerül?
1. Mit tanított neked ez az írásrész Istenről? Hogyan alkalmaznád az életedre?
2. Mi az a következő lépés, amit Jézus kér tőled? Van valami nagy döntés, ami miatt mostanában imádkozol? Készen állsz, hogy engedelmeskedj?
3. Úgy tűnik, hogy Pált lassítják a nehézségek? Minek az eredménye ez? Pozitív gondolkodás, vagy valami több? Igaz az, hogy sosem volt elkeseredve, elbátortalanodva?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése