A valaha létező legjobb gyerekprogram! Mit szóltok ehhez? Csak gondold végig. Próbálunk egészen kicsi koruktól kezdve programokat csinálni a gyülekezetben. Baba-mama szoba játékszőnyeggel, bölcsi, Gyüliovi, Vasiisi, Kamaszklub, Ifi, fiatal felnőttek, aztán új házasok stb. És gyerekük lesz, majd kezdődik elölről. Az érdekes és kérdéseket felvető dolog benne ez: Miért marad abba az ifi korosztály után a változatos, sokszínű, élvezetes, kreatív bibliatanulmány, és szellemi megtapasztalás és marad az egysíkú, sokszor egyhangú istentisztelet?
Aztán azon is gondolkodtam, hogy biztos az a legnagyobb ajándék a gyerekeknek, hogy szuper programot és foglalkozást biztosítunk nekik? VAGY adunk valami sokkal egyszerűbb és mélyebbre hatóbbat…KRISZTUSBAN NÖVEKVŐ APUT ÉS ANYUT.
Azt már sokan kimutatták, hogy az ifjú családot alapító felnőttek, akár tetszett nekik, akár nem, de a szüleiket utánozták. Ahogy látod pásztorként, szolgálóként őket felnövekedni a gyülekezetben, és látod, hogyan befolyásolja a gyerekszolgálat az életét, aztán „hirtelen” felnő, eltűnik a befolyásod és előjön az, amit, és ahogy a szüleiktől kaptak. Ugyanazok a viselkedésformák: ahogy végzik a szülői teendőiket, ahogy bánnak a házastársukkal, nem beszélve a felnőttkori kereszténységükről, amit szintén a szüleikről mintáznak.
Itt jön a nagy kérdés! Mi történne, ha a gyülekezetünk gyermekei azt látnák, hogy a szüleik…
- …rendszeresen kinyitják a Bibliájukat, hogy felkészüljenek a házicsoport alkalomra?
- …átmennek valakinek a házába, hogy még többet tanuljanak?
- …imádkoznak más felnőttekért, családokért, barátokért?
- …szolgálják a közösségüket?
Valószínűleg úgy raktározódnának el ezek a dolgok, hogy a keresztény felnőttek ezt csinálják, és mikor ők is felnőttek lesznek, ugyanezt teszik majd. Hosszútávon én még nem látom ennek a gyümölcsét, de mi lehet a legnagyobb ajándék számukra, ha nem a KRISZTUSBAN NÖVEKVŐ APU ÉS ANYU?
Hát ennyi…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése