2012. október 4., csütörtök

Szellemi Fegyelmezettség

Még egy hatalmas előnye a házicsoportnak a megnövekedett szellemi fegyelmezettség. Miért? Mert a házicsoport fogja a jó szándékainkat és berakja a naptárjainkba.

Minden gyülekezet tele van olyan emberekkel, akik úgy érzik, többet kéne Bibliát olvasni, imádkozni, közösségben lenni, és természetesen szolgálni a szükségben lévők felé. De az elfoglaltság, a halogatás és az elkötelezettség hiánya mind összeesküdnek az ellen, hogy mindezek megvalósuljanak.

A házicsoportok szépen fogják ezeket a fontos, bár nem sürgős szellemi tevékenységeket, és sürgős állapotba helyezik azzal, hogy az alkalom részévé válnak.

Például…nem kellene külön, rendszeres imaórákat tartani, ha a házicsoport alkalom végén ott lenne egy 20 perces közös imádság. Az kevés? Hát igen, ha valaki egybefüggően 5-15 percet akar imádkozni, akkor tényleg kevés. De a véleményem erről az, hogy az ilyen tesó vagy egyedül imádkozzon otthon és akkor még több ideje lesz, vagy vegyen valakit maga mellé, aki ugyanilyen beállítottságú és csinálják ketten. Számomra, mikor emberek 10-15 percig imádkoznak egy ima-összejövetelen, az EMBERKÍNZÁS, ezért nincs is kedvem menni („húúúúú, hogy mondhat ilyet egy pásztor!!!” Sajnálom…). Érzéseim ilyenkor a következők: unalom, idegeskedés, csalódottság. Mi az ismertető jele az ilyen imaközösségnek? Egy idő után kihullanak az emberek, megunják, lendületüket veszítik. Egy másik tünet, mikor gyakran elhangzik a sor végén imádkozók részéről a következő mondat: „Oh Uram, nincs már mit imádkoznom…jaj mit mondhatnék még…már mindent elimádkoztak a testvérek…” ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!

Na jó elég a kirohanásból, nyomok 10 fekvőtámaszt, és lenyugszom…

Ha a rendszeres imát a házicsoportra koncentrálnánk, akkor hetente több helyen és több alkalommal is lenne ima-összejövetel! Nem beszélve arról, hogy sokkal meghittebb, személyesebb lenne az imaközösség, ahol egymásért is tudnak imádkozni az emberek. Ez hatékonyabb bármilyen közös nagy helyen megszervezett hagyományos ima-összejövetelnél.

ÉS…ha azt mondanánk, hogy nem lesz rendszeres heti ima-összejövetel, hanem ezentúl a házicsoport ráerősít arra, hogy minden alkalommal 20 percet imádkozzanak, akkor a rendszeres, közösen imádkozók száma, a mi esetünkben Szegeden, megnövekedne 600-700 %-al.

Ugyanez a helyzet a bibliatanulmányozással is. Mivel tudják, hogy az istentisztelet témájával megyünk, sokkal inkább megnyitják a Bibliájukat és készülnek az alkalmakra a hétvégi üzenet kapcsán, mint egyébként.

És még sorolhatnám a dolgokat…szolgálati lehetőségek kifelé, egymás felé, közösség, Úrvacsora…mindezek átkerülnek a „kéne csinálnom”-ból a „de hát csináljuk” kategóriába egyszerűen úgy, hogy benne vannak a házicsoport alkalmak időbeosztásában.

Hát ennyi mára…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése