2010. július 27., kedd

Nagyon hálás vagyok!

Most jöttünk haza Flórával (nagyobbik lányommal). Pásztor Csaba és Zsófi kislányára, Lidára vigyáztunk, míg ők elmentek randizni. Kávéztak, beszélgettek kettesben két órát valahol a városban. Virágnak otthon kellett maradnia Fruzsival, mert 40 fokos láza volt. Hála Istennek, mire hazajöttünk már lement a láza. Holnap reggel megyünk orvoshoz.

Két dolog jutott eszembe:

#1-Mennyire fontos harcolnunk azért (főleg nekünk férfiaknak, férjeknek), hogy legyen egy randi esténk a feleségünkkel (nem a haveroddal, kollégáddal). Legalább egyszer hetente. Tudom mi jár most a fejedben: "Mikor?" "Nincs időnk!" "Három gyerekem van, hogy oldjam meg?" Figyelj! Nem véletlen írtam, hogy harcolnunk kell. Minden és mindenki más harcol az időnkért és a figyelmünkért. Miért engednéd, hogy azok győzzenek, és elraboljanak azoktól, akiknek a legnagyobb szükségük van Rád? Fogok még erről írni bővebben. Az biztos, hogy a fontossági sorrendedet az időbeosztásod megmutatja. Ki vagy mi fér bele? Ki vagy mi nem fér bele?

#2-Micsoda ajándék a gyülekezet az életünkben! Ők a családunk. Számíthatunk egymásra. Két kezemen meg tudom számolni (és ez jót jelent), hogy hányan vannak, akikre rábízhatjuk a gyerekeket, amikor randizni akarunk menni. Mert ugye nekünk messze laknak a nagyszülők (Budapest és Székesfehérvár). Csak egy telefonhívás és rendelkezésre állnak. Vannak köztük egyedülállók, tinik, nyugdíjasok, házaspárok. Melengeti a szívem, amikor rájuk gondolok! Köszönjük! És köszönjük Istennek! Ez mind az Ő ötlete volt és tartja életben az egészet.

Egyébként lesz egy Házas Kurzusunk szeptemberben. Majd írok többet erről is. Bárki jöhet! Mindegy, hogy hívő vaqy nem hívő. Hasznos lesz bárki számára!!! Egy feltétele van a jelenlétnek: házas legyél és a pároddal gyere!

Jó éjt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése