Apcsel 2-ben a korai gyülekezet úgy kezdődött, hogy a hívők összegyűltek imádkozásra, hogy keressék Őt, hogy bölcsességet kérjenek Istentől. Néhány fejezettel később szintén összejöttek imádkozásra és a hely szó szerint bele remegett Isten hatalma miatt. Apcsel 13-ban az antiókiai gyülekezet szintén összejön imádkozásra és böjtre, hogy megtudják mi a következő lépésük az Úrral, és erre válaszként kiválasztották és kiküldték Barnabást és Sault misszióba. Az ima ereje félreérthetetlen a Gyülekezet életében.
Te miért imádkozol? Nem az adj-egy-rövid-gondolatot-azt-jól-van féle imát. És nem is az „imcsizek érted” félét, amit facebookon szokás nyomatni, persze jó szándékkal, de megfeledkezve az ígéretünkről. Mi az amiért kétségbeesett vagy? Mi az, amit könyörögve kérsz és tudod, hogy nem fog megtörténni, hacsak Isten valami természetfelettit nem tesz? A jó hír az, hogy nem kell tökéletesnek lenned az imában, csak kitartónak.
1. Mit tanított ez az írásrész Istenről? Hogyan alkalmaznád az életedre?
2. Saul és Barnabás azonnal engedelmeskedett, mikor megtudták, hogy mit kell tenniük. Van bármi, amit Isten kért tőled, de te halogatod az engedelmességet? Miért?
3. Hogyan tette lehetővé az Gyülekezet üldöztetése azt, hogy még több embert elértek az evangéliummal?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése