Vannak időszakok, mikor legszívesebben feladnánk. Mikor az az érzés támad bennünk, hogy az imáink csak a plafonig mennek, küszködünk. Ígéreteket teszünk, hogy jobbak leszünk, jobban csináljuk majd a dolgokat, többet imádkozunk vagy megpróbálunk keményebben odatenni magunkat annak a reményében, hogy kitaláljunk a mocsárból, amibe szép lassan süllyedünk! És mikor a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem működnek a dolgok, Isten emlékeztet minket az igazságra...hogy szeret, és soha, de soha nem hagy el! Ez Jézus üzenete: hogy mikor még bűnösök voltunk, Ő már akkor jött, hogy megmentsen. Semmi olyat nem tudunk tenni, ami elválasztana minket az Ő szeretetétől.
Pál küszködött a könnyeivel, elképesztő ellenállással, magánnyal, kimerültséggel, de soha nem adta fel az elhívását, Jézus követését. De ezt nem egyedül csinálta. Szolgálata során, mindig hívők közössége vette körül. Némelyik bátorította és segítette őt, némelyik lehangolta, DE SOSEM ADTA FEL!
Kérdések:
1. Mit tanít ez a rész számodra Istenről? Hogyan alkalmazhatnád az életedre?
2. Pál bizonysága a 18-35. versekben hogyan bátorít téged a hited megosztásában? Az ő elbátortalanodása visszatartott téged attól, hogy beszélj valakinek Jézusról?
3. Pál a 24. versben azt mondja, hogy az élete semmit nem ér, hacsak be nem fejezi azt a küldetést, amit Isten adott neki. El tudod mondani ezt te is? Mi a te elhívásod, amit Istentől kaptál? Hogyan tudsz ma engedelmeskedni Isten hívásának?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése