2013. április 28., vasárnap

Egy Jobb Tanítványság 2. rész



Folytassuk csak a témánkat…hadd szóljon...

4. Azt hisszük, hogy a növekedés erőfeszítés nélkül is megtörténik.

Sokan nyugszanak abban a tévhitben, hogy Isten megmentette őket, és most már csak gyülekezetbe kell járni, akár egy héten többször is, és még talán, esetleg, távol tartani magukat az igazán nagy bűnöktől. Egyáltalán nem szándékoznak előrébb lépni a szellemi növekedésükben. És szomorúan mondom, hogy sokat nem is teszünk annak érdekében, hogy ez megváltozzon.
Ehelyett, meg kell értsük, az Írások azt tanítják, hogy hívőként egyikünk sem élhet passzív szemlélőként, sőt „Isten iránti teljes tisztelettel, sőt istenfélelemmel tegyétek teljessé és vigyétek véghez mindazt, ami az üdvösségetekből következik!” (Filippi 2:) A tanítványság minden egyes hívő tudatos erőfeszítéséből fakad. Igen! Erőfeszítés. A növekedés érdekében lépéseket kell tenni, és ez abszolút kegyelmi gondolkodás.
Nem azt mondja ez a rész, hogy tedd teljessé és vidd véghez az üdvösséged. Ez képtelenség! Embernek lehetetlen! Kegyelemből, hit által van az üdvösség. Mégis, hívőként erőfeszítés kell a növekedéshez – de ezzel nem az Istennel való kapcsolatot érdemled ki. HANEM a megfelelő helyre kerülsz ahhoz, hogy Isten növekedést tudjon számodra adni. Ahogy mondta valaki: „A kegyelem ellentéte nem az erőfeszítés; hanem az érdem.”

Leírok egy példát…itt van ez a vers János 8:32…a híres „megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket”. Hmmmm, igaz? „Ámen, Uram!” Jól van, nyugi, hűtsd le magad! Ebből kiindulva, „csak hallgasd az igazságot, annyiszor ahányszor csak istentisztelet van a gyülekezetedben, plusz járjál bibliatanulmányokra, meg minden…hiszen ha hallod a minél több igazságot, akkor az majd elvégzi.” ÁMEN? Hallgass minél több igazságot! ÁMEN? DEHOGY ÁMEN!!!!!!

Képzeljétek „egészen véletlenül” elolvastam az előtte lévő verset is! Egy világ omlott össze bennem! János 8:31-32 „Azután Jézus azokhoz fordult, akik hittek benne: „Ha ragaszkodtok a tanításomhoz, engedelmeskedtek a szavamnak, és annak megfelelően éltek, akkor valóban a tanítványaim vagytok. Akkor majd megismeritek az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.” Érzitek a különbséget? Amiről Jézus itt beszél, hogy engedelmesek legyünk annak, amit mondott, lépjük meg a következő lépést, alkalmazzuk, amit hallottunk. Ez a tanítvány élete! Aztán, ezzel a tevékeny és erőfeszítésekkel teli élettel ismerjük meg az igazságot. Tehát nem a hallással ismerem meg, hanem, hogy teszem. És csak ekkor jön a szabadítás!

Ezek után csodálkozunk, hogy emberek járnak rendszeresen az istentiszteletre és mégsem élnek meg szabadulást, győzelmet? Én nem csodálkozom!

Pont ezért szüntettük meg a hétközi istentiszteletünket. Hogy mindenkinek legyen kapacitása arra, hogy heti rendszerességgel tudjon HáziCsoportba jönni, ahol az istentiszteleten elhangzott üzenet a témánk. Gyorsan összefoglaljuk, aztán beszélgetünk róla. A két fő kérdésünk mindig ez: mit szólt hozzád Isten és mit kezdesz vele, mi a következő lépésed azzal kapcsolatban?

A növekedés erőfeszítés a hívőnek, de erőfeszítés a közösség vezetőségének is, hogy elősegítsék, és ne akadályozzák a szellemi növekedést azzal, ahogy csinálják a gyülekezetet. Ti hogy álltok ezzel?

5. Nem segítünk az embereknek a gyakorlati lépésekben!

Ahhoz, hogy egy gyülekezet felhasználói kultúráját megváltoztassuk, tudatos tanítványozói terv és stratégia kell. Mi inkább tudatosak vagyunk a prédikálásunk felől; akkor miért nem vagyunk tudatosak a tanítványság stratégia felől?
Ehelyett, nem kell elnézést kérned afelől, hogy bátorítsd az embereket, hogy (1) alapozódjanak meg a hitükben, (2) töltsenek személyes időt Isten Igéjében, és (3) találkozzanak kis csoportokban, mindegy, hogy az bibliatanulmány, vagy házi csoport, szolgáló csoport, vagy bármi más. Adjuk meg a lépéseket és az embereket is, akikkel együtt megtehetik a lépéseket! Tudod mi az amit keresnek az emberek, mire vágynak? Jelentőségteljes kapcsolatokra, ahol megoszthatják egymással az életüket…és nem csak egy tanítványsági órára, kurzusra, iskolára. 

Na ennyi...

1 megjegyzés:

  1. Megerősítés nekem ez a bejegyzés! Igazából beszélgetek emberekkel és felismerem egy-egy beszélgetésbe sokszor magam! A legtöbbször van egy "DE"... Ez a "DE" az a pont, ahol a másik nem képes tovább lépni! Azt gondoltam, hogy egy-egy igaz bizonyság az életemből, majd milyen nagy szabadítás lesz másoknak, ami lehet, hogy igaz, de elsősorban nekem szabadulás! Hálás vagyok Istennek, és aztán a pásztoraimnak, embereknek, hogy van erőm dolgokat megtenni és kimondani! Hiszem, hogy Isten mindig tovább visz, ha figyelünk hallgatunk rá és engedelmeskedünk neki! És igen, szeretik az emberek, ha együtt teszek velük dolgokat és együtt megyünk előre, persze van, akivel soha nem fogok tudni tenni egy lépést sem, de ez is csak az én szívemet formálja! Isten jobban tudja, mikor és mire van szükségünk! Köszi P.Balu! :)

    VálaszTörlés