2012. május 2., szerda

Apcsel 8: MENJ!


Néha-néha találkozunk olyanokkal, akik hihetetlen szenvedélyesek az evangéliumért…és azon tűnődünk, hogy vajon mitől mások ők. Találgatunk…vajon azért, mert megkapták az evangelizálás ajándékát, vagy csodálatos sztorijuk van a megtérésükről? De valójában, a lelkesedésük onnan fakad, hogy van egy mély megértésük arról, hogy mit is tett értük valójában Jézus. Ez az ismeret formálta át a viselkedésüket. Az Apcselben lévő gyülekezet elképesztő üldöztetésen ment keresztül. Az életük forgott veszélyben, ha Jézusról beszéltek, mégis „a tanítványok pedig Jeruzsálemből minden irányba elmentek, és mindenkinek hirdették az örömhírt.” Jézus él; Ő az egyetlen út Istenhez. Még a halál sem riasztotta el őket attól, hogy megosszák ezt az üzenetet az egész világgal.

Ahhoz, hogy a szemeinkkel lássuk az evangélium terjedését és az életek átformálódását, többet kell tennünk, mint imádkozni. MENNÜNK KELL! Apcsel 8-ban Fülöp annyira lelkes volt, hogy az etióp szekere mellett szaladt arra várva, hogy lehetőséget kapjon az örömhír megosztására. Ha nem futsz az evangéliummal, akkor itt az ideje, hogy újra értékeld azt, hogy mit tett érted Jézus. Az egyetlen értelmes válasz mindarra, amit Jézus tett értünk, hogy megindulunk!

1.Mit tanított neked ez a rész Istenről? Hogyan alkalmazhatnád az életedre?
2. Hogyan változtatott meg téged az evangélium? Hogyan változtatta meg azt, amit és amiről beszélsz?
3. Lehetséges az, hogy valaki ismeri Jézust, de nincsen vágya arra, hogy megossza másokkal? Miért vagy miért nem?

1 megjegyzés:

  1. A Kincs amit találtam, amiből a békességem fakad, az Mindenkié! Nem is tudom magamban tartani az örömhírt, meg nem is akarom, mert közel az ötvenhez döbbentem rá, hogy már reggel mehettem volna a szőlőbe, nemcsak napnyugta előtt! Ez volt a legfájdalmasabb döbbenet számomra Jézus mellett döntésem után.(Oké, mindenki ugyanannyi "bért" kap, de ez az akkor még nem vigasztalt.) Pár hete egy őszinte kedves ismerősömmel beszélgettünk és bevallotta milyennek látja a hívőket és mit nem szeret bennünk, meg a különböző valláshoz tartozókban. Azt mondta, úgy érzi, hogy feljebb valónak érezzük magunkat, azok felett állóknak, akik nem hisznek Istenben. Nem győztem megnyugtatni, de nagyon elgondolkodtatott, viszont megértettem őt, mert első megtérésem előtt én is igyekeztem elhatárolódni a buzgó hívőktől. Majd elmondtam neki, hogy Jézus őt is nagyon szereti, a tanítványok vetélkedését hoztam fel példának, meg szó nincs lenézésről, de látszott rajta, hogy idegesíti, úgyhogy témát váltottunk - van egy Ige, ami kezdetektől fogva engem elkísér Mt 7,6 "Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!" - így hát megkérdeztem, hogy amikor őt nagy öröm éri, azt szeretné-e minél több emberrel megosztani, persze, hogy igen volt a válasza.

    Később megosztottam a fészen: "Engem nem érdekel, mit gondolnak rólam az emberek, nem nekik akarok megfelelni!
    Nekem az a legfontosabb, mit gondol rólam Isten!
    egyetértesz?" A kedves ismerősöm, aki azelőtt soha nem szólt hozzá, most azt válaszolt: "Nekem az a fontos, hogy el tudjak számolni önmagamnak a tetteimmel!"

    Hálás vagyok, hogy ilyen barátaim vannak, akiken keresztül tanít engem az Úr! Bocsánat a hosszú hozzászólásért. Szeretettel: Saci

    VálaszTörlés