2012. június 26., kedd

A HáziCsoport Annyi Mindent Megváltoztat A Gyülekezetben 1. rész


Az első dolog, amit megfigyeltem, a kereszténység egyik legnagyobb tévedésével kapcsolatos, mely szó szerint megbénítja a gyülekezeteinket: ez a Szent Ember mítosza.

Mi is ez? Egy olyan elképzelés, miszerint a klérusnak, vagy pásztoroknak sokkal közvetlenebb a kapcsolata Istennel. Ez a tévhit megbénítja a gyülekezeteinket, mert túlterhelt pásztorokat és kihasználatlan ajándékokkal bíró testvéreket hoz létre. Sajnos egyenlővé teszi a vezetőségi ajándékot a szuper szellemiséggel.

Elmondom, milyen hatással volt rám. Ha a gyülekezetben valakinek szüksége volt imára, látogatásra a kórházban, vagy tanácsra, akkor nem mehetett más, csak egy pásztor (hát így nem csoda, hogy sok pásztor felszentelésére kényszerül egy gyülekezet, mert hogy lehet ezt bírni?) De folytatom…ha valaki „más” tette meg az előbbi szolgálatokat, az ő imája nem volt olyan "hatékony", az ő tanácsa nem annyira "hasznos". És hiába mentek a kórházba meglátogatni (például barátok a gyülekezetből, szinte minden nap), ha a pásztor nem ment, akkor ez volt a válasz „Senki sem látogatott meg a gyülekezetből!”

Mindemellett hiszünk minden keresztény hívő papságában, miszerint minden egyes újjászületett kereszténynek egyformán közvetlen kapcsolata van Istennel (erről szólt a kettéhasadt kárpit vagy mi! Itt ért véget az a korszak, ahol csak egy szent ember mehetett Isten jelenlétébe.) Mégis sajnos ott van e tévhit a közösségeinkben...megfogalmazva, vagy tudat alatt.

A házi csoportok alávágnak ennek a káros jelenségnek. Igen, az önbizalom hiányos vezetőknek ez nem jó hír…mert a nélkülözhetetlenségükből merítik önképüket, értéküket ("mi lesz velem?")...de ha a gabona mag nem hal meg… Egy házi csoport rendszerben képtelenség, hogy csak a pásztor végezze a pásztori tevékenységeket, funkciókat, hiszen képtelenek mindenhol ott lenni. Az is nonszensz, hogy csak annyi házi csoport lehet, ahány pásztor van, mert akkor ugyanott vagyunk, ahonnan indultunk...

Ebből fakadóan, a házi csoport vezetők előrébb lépnek és kénytelenek szellemi vezetőként szolgálni, amit eddig könnyedén ráhagytak a pásztorra.
 
De ez nemcsak azon változtat, ahogy a házi csoport vezető látja magát és feladatát, hanem megváltoztatja a gyülekezet fizimiskáját is. Mikor az emberek rájönnek arra, hogy Isten kenete és szellemi hatalma, ereje nemcsak a pásztoron lehet, akkor sokkal kevesebbet fognak nyavalyogni, mikor nem ér rá minden problémájukra.

Folyt.köv.

5 megjegyzés:

  1. Szuper!! De jó mindezeket együtt átélni a gyülekezetünkben!! Dávid

    VálaszTörlés
  2. Nagyon igaz a cikk.

    Azért ennek a tévhitnek nagyon sokszor pont a lelkészek a táplálói, ők is elhiszik ezt és "fürdenek" a népszerűségben és a "nélkülözhetetlenségben...ja és nem engednek ki szinte semmit sem a kezük közül.

    Szóval itt is kettőn áll a vásár.

    Nagy kérdés szerintem, hogy hogyan lehet változtatni ezen a kialakult helyzeten? A gyülekezet felelőssége vagy a vezetésé?

    VálaszTörlés
  3. Abszolút a vezetőség felelőssége!!! Csak ők tudnak ezen változtatni...vezetésre van szükség és lesz követés... A Szent Ember szindróma is vezetés,de nyomorúságba, kiskorúságba viszi a gyülekezetet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És egy gyülekezet mit tehet ilyen helyzetben?

      Törlés