Gondolatok a tanítványságról

Jézus, mielőtt a mennybe ment volna azt mondta, hogy menjünk és tegyünk tanítványokká embereket. Ezt hívjuk mi keresztények a NAGY KÜLDETÉSNEK. Elég egyszerű nem? De hogy néz ki a tanítványozás?

Szerintem sokan beleestek abba a hibába, amibe én is kereszténységem elején. Azt hittem, hogy tanítványt képezni azt jelenti, hogy szárnyaim alá veszek valakit és megtanítom neki, hogy hogyan gondolkozzon és cselekedjen úgy, ahogy én vagy a gyülekezetem.

Aztán, miután szembesültem ennek defektjeivel (saját magammal), Jézus megmutatta, hogy a világnak nincs szüksége még egy olyan emberre, mint én-olyan emberekre van szüksége, mint Ő. Rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Gondom volt az önzéssel. Bántó dolgokat mondtam embereknek. Vezetés közben nem kevésszer állati mérges lettem. És persze ezek még mindig előfordulnak. Érted, hogy miről beszélek? Miért akarna bárki is olyan lenni, mint én? Igazából nem változtattam meg senkinek sem az életét.

De akkor is van egy feladatunk Istentől, hogy menjünk és tegyünk tanítvánnyá embereket. Ez NEM azt jelenti, hogy megtanítom nekik, hogyan legyenek olyanok, mint mi, HANEM megtanítom nekik, hogy kicsoda Jézus, és kihívom őket abban, hogy egy mély szeretet kapcsolatuk legyen Ővele.

Gyakran megkérdezem az embereket, hogy "Mi az, ami számodra generálja a szeretetet Ővele? Olvasni a Bibliát, énekelni, imádkozni, táncolni az Úr előtt? Bármi is az, csináld sokat!" Ez azért kiverte néhányaknál a biztosítékot, mert azt hitték tanítványozni azt jelenti, hogy megtanítok másokat, hogyan kövessék a sok-sok szabályt, amit egy jó kereszténynek követnie kell ("Ne igyál, ne dohányozz, és ne randizz olyan lánnyal, aki ezeket teszi!"). És persze még egy csomó szellemi tedd és ne tedd listát teljesítenie kell-olvasd ezt, tanuld meg azt, menj ide, mond azt... azt hiszem érted mire gondolok. ÉS, mindezek után azt gondoljuk, hogy, ha valaki elér egy bizonyos szintű ismeretet és a megfelelő szavakat mondja a megfelelő időben, AKKOR (és csakis akkor) elmondhatja magáról, hogy tanítvány.

De ez annyira messze áll az igazságtól!!!

Ha ezek a kritériumok a tanítványsághoz, akkor az eredeti vagy első tanítványok nem igazán feleltek meg azoknak. Péter általában a rossz dolgokat mondta ki a legrosszabb időzítéssel (néha még vad is volt). Máté a vámszedő a földkerekség legnagyobb szemétládájának számított, hiszen a saját népét sarcolta. Jakab és János önmaguk körül forogtak. Tamás nem is hitte el, hogy az Úr Jézus feltámadt. De mégis volt EGY közös bennük-és ez nem az, hogy ugyanúgy néztek ki és ugyanúgy szóltak és tettek-egy szenvedéllyel teli szeretet Jézusért. Ettől lesz valaki tanítvány.

Még egyszer. Szerintem sokkal sikeresebbek lennénk a tanítványozásban, ha felhagynánk azzal a próbálkozásunkkal, hogy megtanítsuk az embereket hogyan kell tenni a kereszténységet. Ehelyett tanítanunk kell őket, hogy kicsoda Jézus Krisztus és kihívni őket abban, hogy őrülten és szenvedélyesen szeressék Őt. Ez az én véleményem arról, hogy mit jelent tanítvánnyá tenni embereket.