Apám! Rengeteg van!
Felmerül emberekben a kérdés, főleg velünk pásztorokkal kapcsolatosan, hogy van-e valami, amivel küszködünk, melyekkel nehézségeink vannak. Mert ugye az üzenetek alkalmazásában beszélünk bűnökről, engedetlenségekről, nehézségekről, kihívásokról, gyengeségekről. És gyakran úgy tűnhet, hogy mi pásztorok szuperhősök vagyunk, akik már megharcoltuk a magunkét és mindenben győztünk, és nekünk már semmi nem köp bele a levesünkbe. Úgyhogy pont ezért sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon a pásztor mivel küzdhet, mik azok a dolgok, amiket nem csinál túl jól? (Megértem, mindenki normálisnak akarja magát érezni!)
Itt van egy lista, amikkel én küzdök…
#1 – Elszakadni A Technológiától
Egy pásztor egyszer ezt mondta, „Ha én lennék sátán, akkor feltalálnék egy olyan kütyüt, ami a kezedben elfér és nem engedi, hogy az időbeosztásodtól eltérj, plusz biztosít afelől, hogy MINDIG elérhető légy!” Ezek az okos telefonok. Hála Istennek nekem még nincs olyanom, de így küzdök ezzel a problémával, mikor fent vagyok a neten. Könnyen függője lesz az ember ezeknek a dolgoknak.
Bizony, ha nem vigyázok, lerongyolom a laptopom és az asztali számítógépem…miközben ott van a ledögösebb, legfantasztikusabb, az álmaim asszonya mellettem, és a két legcsodálatosabb leányzó a földkerekségen – és képes vagyok figyelmen kívül hagyni őket „csak” azért, hogy „kapcsolatban legyek”!
Egyre jobb vagyok már ebben…de ez szerintem mindig kísértés lesz.
#2 – Kikapcsolni Az Agyalásom!
Mindig jár az agyam – ami nem túl só dolog, mikor csak azért kelsz fel éjjel, hogy pisilni menj! Komolyan…csak beugrik egy gondolat és a szívem elkezdi lüktetni azt, jön az adrenalin fröccs és vagy egy órát vergődök az ágyban dühöngve, hogy miért nem tudok elaludni! Most már elővigyázatos vagyok…mélyen alszom, tehát nem ébredek fel, csak ha szólít a kötelesség…ezért lefekvés előtt el kell intézni a dolgokat…talán, tovább már nem részletezem. (Szerintem, pásztorok, néhányan együtt tudtok érezni velem, nagyon jól tudjátok miről beszélek!)
Még nem jöttem rá a dolgokra…de zavar. Szó szerint azon kapom magam, hogy valamin gondolkodom a dolgaimmal kapcsolatosan, miközben ott ül mellettem Virág (a fantasztikus feleségem) és valami nagyon fontosat mond nekem! AHHHHHH! Tényleg keresem az Urat, hogy megmutassa, hogyan nyugtathatom a gondolataimat.
#3 – Csendes Idők
A csend HANGOS! És én szörnyű vagyok ebben Zsoltárok 46:11! Miért? Nagyon zajos kultúrában élünk. Komolyan, a zaj választható, akárhol is vagyunk. Ha az autóba ülök, bekapcsolhatom a rádiót – és egy rakat csatorna van, amin szörfölhetsz, amíg csak bent ülsz az autóban…VAGY…csak fogom a telefonom és véletlenszerűen elkezdek telefonálgatni… nem másért, csakhogy ne öljön meg a csend.
SZÓVAL…már egy ideje elkezdtem leszoktatni magam ezek gyakorlásáról. Nagyon nehéz volt, mert tudtommal a legtöbb ember utálja a csendet. DE, egy kis idő elteltével fantasztikus volt!
Itt is szeretnék növekedni – mert úgy tűnik, hogy amikor a legcsendesebb vagyok, akkor az Úr a leghangosabb és vágyom arra, hogy halljam az ő HANGJÁT. (Olvasd el 1Királyok 19:9-13-ig.)
#4 – Emlékezni, Hogy Milyen Jó Az Úr!
Néha egyszerűen csak hitetlen vagyok! Komolyan, vannak napok, mikor azon tűnődöm, hogy „Mi a franc ez, mibe kevertem magam?” Küzdök a személyes bizonytalanságaimmal, kétségeimmel…elhiszem az ellenség által súgott hazugságokat, hogy Isten egy jót fog majd röhögni ezen a bénán (rajtam) egy nap (a sok hülyeség miatt, amibe hitben belementem)…azon gondolkodom, hogy Isten a rossz személyt választotta arra a munkára, amit csinálok…
ÉS…ezek azok az idők és pillanatok, amikor Isten arra emlékeztet, hogy mennyire hűséges. Mindig visszavisz arra a pontra, ahonnan elindult velem, ahol megtalált engem. Visszavisz azokra a helyekre ahol szolgáltam, ahol komoly leckéket tanultam meg. Visszavisz azokhoz a napokhoz, ahol szinte kajára sem volt pénzünk!
Azért mert nem vagyunk rajta a missziós listán, attól még azok vagyunk. Ki lettünk küldve a Budapesti gyülekezetből, családként Szegedre költöztünk, munkát kerestünk (most már teljes időben szolgálunk), és éljük a misszionárius életet..igaz nem határon túl, hanem itt Magyarországon (aminek "talán" az az előnye, hogy olyan emberek vesznek körül bárhová is megyek, akik beszélik az anyanyelvem). Egy új életet kezdtünk itt Szegeden! És Ő megtartott mindvégig…három és fél éve már!
Visszavisz és emlékeztet arra, hogy „Én még mindig Isten vagyok, Én hoztalak el idáig és ha közel maradsz Hozzám és engedelmeskedsz a vezetésemnek – akkor nincs határa annak, amit tenni tudok és fogok rajtad keresztül!”
Szóval, ez néhány dolog, amikkel küzdök…remélem segít neked…és, ha eszedbe jut – akkor mondj el egy imát értem ezekért a dolgokért és a családomért – tudod ez SOKAT jelentene!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése