Habakuk 3:19-ben azt mondja Isten, hogy a magaslatokon enged minket járni. Ez jutott eszembe, mikor a garázsban a gyerekek babahordozójára néztem.
Az egyetlen módja, hogy akárhová is eljussanak az volt, hogy cipeltük őket, hordoztuk őket. Ha a boltba mentünk, a postaládához, orvoshoz, gyülekezetbe, bárhová. A lábaik nem voltak elég erősek ahhoz, hogy elmenjenek azokra a helyekre, ahová menniük kellett – így teljesen kiszolgáltatottak voltak Virágnak és nekem, hogy hordozzuk őket.
Ez elég jól leírja a Jézussal való kapcsolatomat is – hordoz engem!
Túl gyenge és bűnös voltam ahhoz, hogy megmentsem és megváltsam magam. A Biblia azt mondja Ézsaiás 64:5-ben, hogy a legjobb napunkon is szennyes ruhák vagyunk Isten trón termében. De Jézus lett az igazságom (2Korinthus 5:21) és hordozott ki a bűnömből, szégyenemből, bűntudatomból, egy vadonatúj életbe (2Korinthus 5:17).
Ma, ha BÁRMI jelentőségteljes dolog történik az életemben – az azért van, mert Ő hordoz engem. Képtelen vagyok szeretni a feleségem anélkül, hogy Ő hordozna engem. Képtelen vagyok arra, hogy jó apa legyek, anélkül, hogy Ő hordozna engem. Képtelen lennék prédikálni anélkül, hogy Ő hordozna engem. Képtelen lennék bármilyen szolgálatra anélkül, hogy Ő hordozna engem. Képtelen vagyok BÁRMIRE anélkül, hogy Ő hordozna engem! (János 15:5)
Igaz, időnként próbálkozom kislisszanni a kezéből, hogy a magam módján éljem az életem – de minden alkalommal csak fájdalom és bánkódás lesz az eredménye. Mégis, valami oknál fogva, még ha el is távozom – Ő mindig ott van, és arra vár, hogy visszatérjek és még tovább hordozhasson.
Annyira hálás vagyok, hogy egy olyan Istenem van, aki nem üvöltözik velem, hogy „Többet, még többet csinálj! Keményebben dolgozz!!!”, hanem egy Apuka, Aki hajlandó felemelni és hordozni – mert Nélküle haszontalan és szerencsétlen vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése