2011. június 7., kedd

"Nem Is Értem, Hogy Tudja Valaki Hangos Gitárral És Dobbal Istent Imádni?"

„Nem akarok maradi lenni…de, egyszerűen nem értem, hogyan lehet ezzel a basszus, gitár és dob vezérelt HANGOS zenével igazán Istent imádni?” És még ezt is hozzáteszi: „Elfelejtettük hogyan kell himnuszokkal imádni Istent – vissza kéne hozni őket – NA AZ igazi imádat…nem ezek a modern dicsérő strófák, melyeket csomószor ismételgetnek!”

Mikor ilyeneket olvasok, vagy hallok, szükségem van néhány nap rehabilitációra, lecsendesülésre…van néhány gondolatom ezekre a véleményekre…

#1 – Valóban csak egy bizonyos stílus létezik és mindenkinek abban a stílusban kellene imádnia?


Mikor hallom, vagy olvasom a véleményeket imádatról, hangosításról, magamban üvöltöm a választ: „Ki a fityfirittyes pityi-palkónak képzeled magad, hogy megparancsold nekem, hogyan imádjam és dicsérjem Istent?” Igenis megmozdított belül…Isten szeretete és jelenléte könnyeket hozott a szemembe…nem lehet ezt szavakkal leírni…és bizony, a hangerő magas volt és a basszus dübörgött!

A különböző zenei stílusok különböző embereket érnek el, és érintenek meg – és mind szükséges! Csak azért, mert egy zenei stílus nem illik bele a kultúránkba (amiben nevelkedtem, amihez szoktattak és amiről tanítottak, hogy az a jó) és módszereinkbe, még nem jelenti azt, hogy az rossz!

#2 – Hogy csinálta a korai egyház, mikor még nem voltak himnuszok?

Most komolyan, ha a himnuszok az egyetlen igaz imádat – akkor hogyan imádtak a kereszténység első 1500 évében? Úgy értem, nem volt énekes könyvük, ahonnan fellapozhattak volna több száz éneket, hogy elénekelhessék az első, második, harmadik versszakot!

#3 – Az akkora baj, hogy egy dal ismétli önmagát?


A Jelenések könyvét olvasva azt látom, hogy az angyalok eléggé belemerülnek az éneklésbe, „Szent, szent, szent.” Megakadhatott a lemez, vagy elfelejtették a szöveget? A 136. zsoltár írójának valami baja lehetett, mert túl sokszor írta, hogy „Örökké tart szeretete!” Azok számára, akiket zavar az ismételgetés, van egy házi feladatom. Majd a mennyben, mikor találkoznak a Szent Szellem által inspirált íróval, mondják el neki, hogy ez azért már túl érzelmi volt!

#4 – Az akkora baj, hogy hangos a zene?

A Bibliában sok helyen (Ószövetségben) láthatjuk, hogy az ünneplések messze hallhatóak voltak! Aztán azt is olvashatjuk, ahogy Dávid (aki mellesleg Isten szíve szerint való férfiú volt) azt mondja a zsoltárokban, hogy imádjuk Istent dobokkal, cintányérokkal, kürtzengéssel (mindegyik nagyon hangos!) Jelenések 7:9-10-ben azt írja, hogy az éneklés a mennyben hangos lesz!

Itt az idő, hogy a gyülekezet NE úgy nézzen ki, mint egy temetkezési szalon, hanem úgy, ahol az alapján ünnepelnek és cselekszenek, hogy A SÍR ÜRES!

#5 – Az újítás ezek szerint csak egy generációnak volt megengedett?

Ahogy ezeket a véleményeket hallgatom csak az egészen friss egyháztörténelemre gondolok. Az 1970-es és a korai ’80-as években az egyik legnagyobb újítás (amit egy növekvő gyülekezet tehetett) az volt, hogy zenekaruk lett. ÉS néhány gyülekezetben – EZ CSATA VOLT! Komolyan – szakadások lettek ezen oknál fogva – és jó néhányan totálisan megsértődtek azon, hogy más az orgonán vagy zongorán kívül (melyek közül egyik sem szerepel semmilyen biblikus felsorolásban) más hangszer is használatba került.

Ezek a srácok megharcolták a csatáikat – kiálltak az „újításért,” és mégis most ők azok, akik a leginkább ellenállnak ennek! Talán ez is nehezítő körülmény abban, hogy elérjük a következő nemzedéket…

Csak menjünk vissza egy kicsit jobban az egyháztörténelemben – mikor elkezdték bevezetni az istentiszteleteken a zongorát vagy orgonát, „világinak” és „bűnösnek” tartották, ma meg már teljesen elfogadott. Még egyszer mondom, emberek megharcoltak ezért – volt egy nap mikor ezek a hangszerek újak és újító eszközök voltak.

Figyelj, sok a himnuszok közül kocsma dal volt, de a szövegét újra írták, hogy Krisztus központú szövege legyen és az Istentől távol lévők felé szolgáljon. A „Keresztények” akkoriban kiakadtak azon, ahogy emberek megpróbálták elérni „azokat a pogányokat.” MANAPSÁG ez már teljesen elfogadott!

Szóval…akik hajdanán megharcolták ezeket a csatákat, karöltve segíteniük kellene azokat, akik egy frissebb felfogásban gondolkodnak Jézus Krisztus örömhíre hordozásának hogyanában…semmiképen ne utasítsák el őket.

Ez lenne az én két fillérem…

Ja, hadd ajánljak egy extra szuper könyvet a témában. Bolyki László: Milyen Zenét Szeret Isten? Fantasztikus könyv, többször is elolvastam már. Ajánlom mindenkinek!!!

4 megjegyzés:

  1. Érdekes gondolatok. Milyen szabály szerint kell szólnia a zenének? Mik a megengedett hangszerek, melyek a tiltott hangszínek? Mekkora lehet a leggyorsabb ritmus... Ezek mind nagyon fontos dolgok! Az, hogy közben Isten elvész a sorok között az lényegtelen. Csak az áhitatos zene a lényeg.... :) Szerintem a farizeusok is pontosan így látták a dolgokat.... Hiszem, hogy Isten mindnyájunkra egyenként figyel, hisz számontartja a hajunk szálát és a könnyeinket meg a szenvedéseinket is. Ő a legjobbat akarja adni, mint szerető Isten. Akkor pont az lenne a legnagyobb gond, hogy nem orgonát használunk a zenéléhez és hogy gyorsabb a ritmusa mint a Rocn'N Roll-nak? Hiszem, hogy a dicsőités a fontos, a Isten megdicsőülése, hogy minden emberhez eljusson az igéje.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó a bejegyzés, és örülök, ha sokakhoz eljut az üzenete :) (A Bolyki Laci könyvével együtt :) Én olyasmi kijelentéseket is hallottam, ami arra utalt (ha jól értelmeztem), hogy vannak bizonyos dalok, amikhez köti az illető a megtérését...ezt nem ítélem el, de mégis furcsállom. Ugyanis ezek szerint ez egyrészt azt jelenti, hogy volt egy inspirációja ami segített a megtérésében, ugyanakkor furcsa, és veszélyes lehet, mert ha egy dal hatására tér meg, akkor minden más istenélményt és ahhoz hasonló dolgokat is zenéhez és dalhoz fog kötni...és nem ahhoz, h mennyire "kiéhezett" Jézusra, Istenre. És úgy láttam néhol, hogy ezért (is) vannak viták egy - főleg hagyományos - gyülekezetben, hogy milyen zene jó és milyen nem. Ez mind a mai napig vita tárgyát képezi, mert egy gyüliben van 1-2 tábor, ahol az idősebbek a komolyzenéből táplálkozó himnuszokat, a fiatalok a ritmikusabb és dögösebb zenét preferálják. De ez ízlés és pofon kérdése, amelyben - úgy láttam néhány helyen - úgy kötöttek kompromisszumot, hogy teret engedtek mindkét stílusnak, és ez jó így.

    VálaszTörlés