2011. március 28., hétfő

Hogyan Bánjunk Kritikusainkkal – 5 Kérdés, Amit Felteszek

Minden vezető és pásztor szembe néz ezzel a problémával. És fel is merül mindig a kérdés, hogy „Hogyan bánjak el vele?”

Hadd mondjam el, hogy nem vagyok a mestere ennek a területnek…még én is tanulom; de ahhoz, hogy egy pásztor vagy vezető jól végezze be a futását, meg kell tanulnia hogyan bánjon el ezzel a dologgal. Jézusnak sikerült, Pálnak is…nekünk is sikerülni fog. Első számú oka, hogy egy pásztor elhagyja a szolgálatot, az ELBÁTORTALANODÁS…úgyhogy itt van néhány kérdés, amit felteszek, mikor az utamba száll a kritika…

#1 – Mennyire Ismer Engem Az Illető?

Vezetőként az egyik, amit meg kell tanulnunk, hogy azért mert valaki meg tud írni egy emailt, vagy blogja van…még nem azt jelenti, hogy hogy profi abban. (Igen, magamat is ebbe a kategóriába sorolom.)

Én még csak egy-két finomat kaptam…egyelőre!

Kedves vezető, meg kell értsd, hogy KI az, aki kritizál. Sokszor emberek átgondolás nélkül cselekszenek (én is) és egy sor, egy mondat alapján vonnak le következtetéseket, vagy az alapján amit vagy ahogy mondtál egy üzenetben…persze kiragadva a szövegkörnyezetből.

És…hogy őszinte legyek, ŐK azok, akikre egyáltalán nem hallgatok. Mindegy kik ők. Nem tehetem! Mert nincs rá időm.

DE…hallgatok azokra, akik a legközelebb állnak hozzám. Eléggé nyíltan kommunikálunk a vezetőségben itt Szegeden…és mikor magunk között voltunk, voltam már bátorítva és intve is. Kellenek köréd olyan emberek, akik el merik mondani az igazságot vagy a dolog egyáltalán nem működik.

ÉS…hallgatok olyanokra is a gyülekezetben, akik ugyanúgy, mint mi nyakig vannak a szolgálatban…a véleményük számít! De akik nem ismernek engem – nincs időm arra, hogy azon győzködjem őket, hogy rendes ember vagyok…ha megtenném, akkor meg egy arrogáns fickónak titulálnának, akinek jobban meg kéne aláznia magát.

#2 – Milyen Hozzáállással Kritizál Az A Személy?

Ez csak zárójeles…ha valaki negatívan és kárhoztatóan jön oda hozzám…le van írva dolog. A Biblia azt mondja, hogy elhívásunk van arra, hogy az igazságot szóljuk…de arra is elhívásunk van, hogy ezt szeretetben tegyük.

#3 – Az Amit Ez A Személy Mond, Keresztül Ment Az Ige Szűrőjén?

BUMM…ezt megtanultam. Mikor valaki odajön hozzám, hogy „én ezt gondolom” és „én azt gondolom,” de nem tudja az Írással alátámasztani…nem akarok mit kezdeni vele.

Hadd mondjam így – az Írás SZÖVEGKÖRNYEZETTEL. Arra jöttem rá, hogy vannak jó néhányan, akik azt mondatnak a Bibliával, amit akarnak. Félre idézik Isten Igéjét.

De az Írás a szövegkörnyezetében…arra hallgatok. Volt ilyen már jó párszor. Szembesítve voltam az Írással egy olyan hozzáállással, ami nem volt elítélő, kárhoztató…és az Ige is ott volt a megfelelő szövegkörnyezetében…és beláttam, hogy nincs igazam.

#4 – Személyes A Kritika, Vagy Valaki Más Is Mondja Ugyanazt?

Pásztorok, vezetők…az igazság az…kaphatunk egy csomó SMS-t, emailt, és dicséretet, hogy milyen csodálatos volt az üzenet…és aztán egy azt mondja, hogy szörnyű prédikátorok vagyunk…és figyelmen kívül hagyjuk a százat és arra az egy negatív hangra fókuszálunk!

Mindannyian ezt tesszük – és én vagyok ebben a legrosszabb!!!

VAGY – beugrunk ennek a szövegnek: „Beszéltem egy csomó emberrel…és mind azt mondják, hogy…” vagy „egy csomó ember panaszkodott már erre…” és aztán jön az ő személyes listájával, problémáival és azt mondogatja, hogy mindenki más is ugyanazt mondja, mint ő. Ami az esetek legnagyobb részében nem igaz. SŐT, arra is rájöttem, hogy ezek az emberek nem igazán beszélgetnek a többiekkel. Tényleg!

És…ha mindig ugyanaz a személy mondja, hogy „mindenki azt mondja,” de ő az egyetlen, aki elmeri mondani…akkor kérdezd meg, hogy ki az a „mindenki” – ez majd befogja a száját!

#5 – Megéri Az Időt?

Sokszor belementem a kritika elleni harcba, és meg is vagyok kísértve…de nem tehetem többé, és te sem.

Van jó néhány dolog, ami megéri az idejét…és említek is dolgokat a blogban, amikről azt gondolom, hogy szükséges és megéri az időt.

DE…arra is rájöttem, hogy a kritikák java részével nem éri meg foglalkozni. Úgysem fogom azt a személyt jobb belátásra bírni…és a „barátságos vitatkozás” nem jöhet szóba…úgyhogy tovább kell lépni.

Nem tudom, hogy ez segít-e – de nekem segített. Pásztorok, vezetők mindig is lesznek fájdalmak a szolgálatban. Hadd használjak egy sport analógiát. Mindig az a sportoló kapja a legtöbb fájdalmat, aki a legjobban nyomul, mert játszik teljes erőbedobással és az ellenfél pedig egy idő után bármi áron, de meg akarja állítani.

Nekünk vezetőknek, pásztoroknak mindig így kell játszanunk, teljes erőbedobással…és fájdalmas is…de ez is része annak, hogy jól fejezzük be a futásunkat…mert a végére úgyis minden a javunkra lesz.

Isten áldjon…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése