Ahogy olvastam ma a Bibliám, eszembe jutott egy sok-sok évvel ezelőtti beszélgetés valakivel. Vezető volt az illető és zokon vette, hogy nem kap tekintélyt a pásztorától és ezért nincs olyan tekintélye és szolgálata az emberek felé, mint amire bátorítva van. A „nem kap tekintélyt” alatt azt értette, hogy a gyülekezet pásztora nem kéri fel őt, hogy bevezetőket mondjon, bizonyos rendszerességgel. És ezért nem tud személyesen az emberek felé szolgálni. Azt gondolta, hogy azzal lesz tekintélye az emberek szemében, hogy ő a pulpitusról szolgál feléjük.
Ez nagyon furcsa volt nekem, mert engem még annyiszor sem kért meg a pásztor, és mégis volt tekintélyem, tiszteletet és szeretetet kaptam a gyülekezeti tagoktól.
Most mikor ezeket a verseket olvastam, Isten újra megerősített. Íme a versek: 1Tessz 5:12-13 „Arra kérünk titeket testvéreim, hogy becsüljétek meg, és tiszteljétek azokat, akik az Úrban a vezetőitek! Ők sokat dolgoznak értetek, tanítanak és tanácsolnak benneteket! Kérlek, hogy ezért a munkájukért becsüljétek meg és nagyon szeressétek őket!” Kihívta a mocskos frátert bennem!!! Azt mondja az olvasóknak, hogy tiszteljék a vezetőket és nagy becsben tartsák őket. Találkoztam már olyan vezetővel, aki erre a versre hivatkozva követelte meg a tiszteletet…és ettől úgy érzem magam, hogy legszívesebben felpofoznám az ilyet!!! (Bocsi, csak őszinte voltam!)
Másként látom ezeket a verseket…nem úgy értelmezem, hogy ez az embereknek szól, hanem saját magamra alkalmazom! Ha vezetőként nagyra becsülnek és tisztelnek…akkor azért a munkáért és szolgálatért tegyék ezt, amit végzek köztük…az kényszerítse ki belőlük…és NE a pozíció, amit betöltök. MUSZÁJ, hogy Jézus legyen a középpontban…Őt és az Ő útjait kell keressem. És úgy kell vezessek, ahogy Ő módja, hogy vezessek – aminek nem rólam kell szólnia. Azt kell keressem, hogy az Ő szavát prédikáljam és kétségbeesetten kell azért imádkozzak, hogy az elveszettek megtaláltassanak és a megtaláltak pedig felnőtté váljanak Krisztusban!!
Úgyhogy évekkel ezelőtt ezzel bátorítottam ezt a testvért, hogy én egyáltalán nem szolgálok a pulpitusról, mégis van tisztelet és nagyra becsülés az emberek részéről az irányomba. Miért, mert fogtam a részem és szolgáltam a gyülekezetet. És ők erre válaszoltak. „Ezért a munkájukért becsüljétek meg őket…”
Nem tudom, hogy van-e értelme számotokra, de ez jutott most eszembe, hogy megosszam ezt veletek.
Ez ügyben is teljesen egyetértek.
VálaszTörlésAbszolute értelmes üzenet. Egyetértek veled. Amikor valaki a pozíció alapján várja el a tiszteletet és nem a teljesítménye alapján, akkor az egy nagy nulla. (És csak őszinte írásnak van érteme)Szóval tovább a Lenini úton!
VálaszTörlésIsten áldását kívánom!
Kedves P. Balázs!
VálaszTörlésÉrdekes gonolat. Ahogy magamat ismerem, ha valalkivel találkozom, de nem a mi gyülekezetünk tagja (itt függetlenül attól, hogy GGWO vagy nem) bennem van egy automatikus elismerés, ha számomra kitudódik, hogy előljáró egy gyülekezetben. Egészséges esetben azért előljáró (vezető, vén, pásztor...), mert már letett valamit az asztalra. Talán ez egy bizalom abban, hogy máshol sem dobálóznak a tisztségekkel. (Bár erre is tudok ellenpéldát is).
Ha a saját helyi közösségemben gondolkodom, akkor a valós "teljesítmény" váltja ki bennem a tiszteletet. És ez mélyebb, mint a fenntebb írt "automatikus" tisztelet.
Ha a témár mint szolgálattevő gondolok, akkor viszont azt kell szem előtt tartanom, hogy elsősorban az Úr előtt állok. Az emberek tisztelete a szolgálatom visszatükröződése. Ha ezt megtapasztalom, az egy ajándék Istentől. De nem követelhető.
Az idézett szakasz sem azt írja: "követeljétek meg a tiszteleteteket!"
Kedves Hofi Testvérem!
Úgy gondolom, hogy az elismerés iránti vágy minden emberben kisebb nagyobb mértékben lappang, vagy kifejezésre jut.
Nem tudom, szabad-e emiatt "egy nagy nulla" bélyeget odanyomni rájuk.
Sok esetben pont az aktívan szolgálók kísértése ez a vágy. Egyébként a teljesítmény után elvárt elismerés sem a helyes út!
Máté 6:2-4
"Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;
Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván."
1. Péter 1:7
"Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor; "
Az őszinte írásodhoz hozzá tartozik a Lenini út? Mert poénnak elág gáz! :-( Tekintve Lenin ideológiáját!
Isten áldását kívánva!
Váradi Antal
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKedves Anti!
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászólásodat. Fontos, hogy egy-egy témában tisztán lássunk. Amikor megjegyzést teszünk valamihez, akkor gondolatsorokat is indíthatunk, mint most is.
Az elismerés utáni vágy az a hajtó erő, amit le sem tagadhatunk, mert ha nincs, akkor talán nincs is motiváció. Az elismerési vágyat szerintem árnyaltabban is kell nevezni, mert a barátunk, feleségünk egy-egy mosolya is elismerés, amit persze nem lehet kikényszeríteni, de jól esik és megerősít. Azaz vágyunk rá. Viszont amikor a Balázs által említett pozícióban levő ember botor módon, folyamatosan elvárja a tiszteletet, de a viselkedése, cselekedetei nem tükröznek bölcsességet és alázatot az egy művi valami vagyis nulla. Persze, abban tökéletesen igazad van, hogy "jó helyeken" nem osztogatnak pozíciókat csak úgy. Tudjuk, ez nem mindenütt van így.
A "Tovább a Lenini úton" pedig poén. Folytassuk a szolgálatot, menjünk tovább az úton, mint egy felszólítás. (mint anno, csak más a motiváció)
A szocializmus alapgondolata, ami a
Franciaországi Labdaházból indult (nem biztos), talán nem is volt annyira rossz. Minden csak annyira jó, amennyire mi emberek tesszük. Biztos ismered viccet, amikor a három plébános meséli, ki mennyit tesz el a perselypénzből... "Én feldobom, aztán amennyit az Úr elkap belőle, az az Övé..."
Kívánom, hogy mindig szeretettel cselekedjünk és Jézuson keresztül nézzünk egymásra.
Isten áldjon!