Azt mondtam az előző bejegyzésben, az első részben, hogy lenyűgöznek Pál írásai Timóteushoz. Felbecsülhetetlen értékű levelek, és hihetetlen értékes tanácsok (hát igen, Isten tanácsa), amikor ma is annyira aktuálisak, mint akkor.
1 Timóteus 4:16-ban van az a vers, amiről a múltkor beszéltem…mikor Pál arról beszélt, mennyire fontos, hogy vigyázzon magára, ahogy él és a tanítására. Az előzőben az életről beszéltünk…most a tanról, tanításról.
Meg vagyok győződve arról, hogy Krisztus sosem akarta, hogy az Ő követése valami bonyolult dolog legyen. Abban látom ezt például, hogy amikor elhívta a tanítványokat, nem volt köztük egy farizeus vagy írástudó sem, hanem inkább egyszerű emberek, vámszedők és halászok.
Együtt voltak Jézussal…olyan helyzetekben is, amikről nem tesz említést egyik evangélium sem…és ezeken az embereken keresztül…akik időt töltöttek vele és nem tonnányi könyveket és lexikonokat olvastak Róla…rajtuk keresztül (kivéve Pál) kaptuk a tan nagy részét, amik nélkülözhetetlenek számunkra a hitünket illetően.
Mindig is lenyűgözött az, hogy pont akiknek fel kellett volna ismerniük a Messiást, mert mindent tudtak Róla, pont azok ölték meg Őt. Miért? Mert azzal, hogy elismerik Jézust Messiásnak, teljesen meg kellett volna változtatni a vallásos rendszerüket! Mire nem képesek emberek Isten nevében, csak hogy ne kelljen változtatni azon, amit már megszoktak és amibe befészkelték magukat (hamis biztonság).
De azok a srácok, akik Vele lógtak – ISMERTÉK Őt…és az ő írásaikat olvassuk ma!
Egyébként nem a tan miatt szokták az gyülekezeteket kritizálni, hogy hol áll tanilag (hanem a szolgálat stílusa, hogyan-ja miatt, amire nem igazán hívta fel a figyelmet Pál). Nekünk nagyon világosak a hitelveink, hogy mi merre hány méter…és ragaszkodunk is hozzájuk (dogmatikusak vagyunk). Keményvonalasok vagyunk az alábbiakat illetően…
• Jézus az egyetlen út a mennybe…üdvösség kegyelemből, hit által.
• A Biblia ISTEN SZAVA – hiszünk a szó szerinti ihletettségben Mózes 1. könyvétől egészen a térképekig!
• A Szent Szellem benne lakozik a hívőben, az újjászületése pillanatától kezdve.
• Jézus Krisztus szűztől született.
• Jézus bűntelenül élt.
• Jézus szó szerint feltámadt a halottak közül.
• A pokol egy valóságos hely.
• A gyülekezet Isten terve, hogy elérje az egész földet.
Nem másoktól szedtük ezeket a tanokat, csak hogy tartozzunk valahová…hanem lényünk mélyéről jövő meggyőződések ezek.
Őriznem kell a tant! Jakab 3:1 szerint egy nap majd ott állok Isten előtt és felelnem kell, hogy mi az, amiről beszéltem és mi az amiről nem beszéltem. Ezért vagyok annyira izgatott, mikor tanítok az Írásból, mert azt akarom, hogy megegyezzen Isten teljes tanácsával. Ezért jó, ha olyan emberek vannak körülötted, akik ISMERIK Isten Igéjét, mert élesen tudnak tartani…és így együtt, karöltve meg lehet az a bizonyosságunk, hogy tiszta tanításunk van.
NA MOST…muszáj erről is egy kicsit többet beszélnem…kikívánkozik…Pál nem azt mondja Timóteusnak, hogy vigyázzon a szolgálati stílusára…a két legfontosabb dolog az ÉLET és a TANÍTÁS. Miért nem beszélt a stílusról? Egyszerű – mert tudta, hogy különböző stílusok kellenek ahhoz, hogy különböző típusú embereket érjünk el – például…
• Péternek olyan stílusa volt, amivel könnyebben elérte a Zsidó hallgatóságot.
• Pál „világi” költőket idézgetett a Mars-hegyen Apcsel 17-ben.
• Barnabásnak is meg volt a maga stílusa.
• Priszcillának és Akvillának is más stílusa volt.
• Egy egész listát látunk 1 Korinthus 1-ben, akiknek különböző stílusuk volt…és látjuk azt is, hogy hogyan vonzott ez embereket hozzájuk…Pál meg is fedte őket, mert egy stílust követtek, ahelyett, hogy Krisztust követték volna.
Nincs egy sablon a szolgálatra. Arra vagyunk elhívva, hogy a megfeszített Jézus Krisztust prédikáljuk, aki FELTÁMADOTT…és egy nap majd visszajön. Hogy HOGYAN csináljuk ezt, az nincs meghatározva az Írásban…úgyhogy ne is küzdj és vitatkozz ilyeneken senkivel…felesleges.
Látod – Pál SOKKAL INKÁBB az Isten királyságára összpontosított, mint arra, hogy az ő stílusa lett volna az egyetlen és első számú megkérdőjelezhetetlen módszer arra, hogy elérje az embereket. Úgyhogy…testvérek, pásztorok, vezetők…nem kell, hogy ilyeneken vitatkozzunk, hogy…
• Milyen fordítású Bibliát használunk.
• Milyen stílusú a zenénk. (Ez nem tani kérdés! Ha azzá akarod tenni…akkor mutasd meg, hogy a zongora, vagy orgona hol van a Bibliában!!! Én meg mutatok egy csomó helyet neked, ahol ütős és húros hangszerek vannak, de orgonát nem említ!)
• Milyen ruhát hordanak az emberek, vagy pásztorok.
• Vagy BÁRMI, ami felekezeti címke lehet!!! „Ezek az ismertető jeleink”…mert amint ehhez a címkéhez akar egy gyülekezet vagy valaki hasonlítani, megfeledkezik arról, hogy őt vagy őket Krisztus formálja a maga képére, úgy, ahogy Ő akarja
OK…itt megállok…nehéz megállni. De a lényeg ez…
Elhívott minket, hogy vigyázzunk arra, ahogy élünk! És vigyázzunk a tanításunkra, a tisztaságára…és ami a stílust és a hogyan-t illeti, amíg nem követünk el bűnt és a gyümölcsök teremnek – HAJRÁ! HÚZZATOK BELE! CSINÁLJÁTOK, AHOGY ISTEN VEZET TITEKET!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése