Legyünk Újítók?

Ahogy olvasgatom a különböző blogokat és figyelemmel kísérek gyülekezeteket, sokszor felmerül az a kérdés, hogy „Kell-e újítania a gyülekezetnek? Újítóknak kell-e lennünk?” Őszintén szólva – meglep, mikor emberek ez ellen el kezdenek vitatkozni – a válaszom ABSZOLÚT IGEN!

Tudom vannak néhányan, akiknek borsózik a háta attól, hogy a gyülekezetnek újítania kéne, vagyis új és modern eszközöket, módszereket használni egy időt álló üzenet átadására. Ezek az emberek mondják azt, hogy UTÁLJÁK a gyülekezet „elvilágiasodását”, sőt ezt megbélyegzik még a laodiczeai szellemmel is. Nagyon érdekes…ezeknek az emberek viszont…

• Weboldalaik vannak, vagy bloguk (egyik sincs benne az Írásban…tehát ezek a dolgok eléggé „világivá” teszik.)
• Otthon vagy az autóikban légkondi van, sőt még a gyülekezeteikben is!
• Autóval járnak a gyülekezet és az otthonuk között (ami köztudott, hogy világi találmány.)
• Csapvizük van ÉS elektromosság az otthonaikban és a gyülekezeteikben – Pál apostolnak egyik sem volt!
• Mobil telefonjuk van (valószínűleg a legújabb) – TÉNYLEG használta volna Jézus, ha az lett volna az Ő idejében?

Látod már, hogy mire akarok kilyukadni? Szerintem embereknek nincsen gondjuk az újítással…hanem azzal, amikor az újítás a kényelmi zónájukon kívül van…NA EKKOR válik számukra rossz, csúnya és gonosz dologgá.

Olvasgatva a Bibliát rátaláltam néhány hasznos részre (Ézsaiás 42:9 és Ézsaiás 43:18-19), ahol Isten végül is azt mondja, „Újító Isten vagyok…teljesen új dolgokat fogok csinálni…ne ragadj le a múltban és ne a régi dolgokon tűnődjetek!”

ÉS, 1Móz 1:27 alapján Isten hasonlatosságára és képére lettünk teremtve – ami azt jelenti, hogy nekünk is újítóknak kell lennünk.

Személyesen azt gondolom, hogy a gyülekezetben lévő újítás hiányának fő oka a lustaság – nem akarnak az emberek dolgozni. Bizony – az újítás kemény munka – és tiszteli Istent.

Hadd kérdezzek valamit – mi lenne, ha mindennap, mikor haza jövök, azt mondanám Virágnak, „Szeretlek vala, tényleg nagyon szeretlek vala – mindig szeretlek vala – nincsen náladnál szebb számomra.” Azt gondolná, hogy milyen kedves vagyok (mikor először mondom)…de ha harmadszor és negyedszer is ugyanezt mondom szóról-szóra, akkor lehet eltűnődne azon, hogy egyáltalán komolyan gondolom-e amit mondok…és a második héten után már biztos lenne abban, hogy ez a kis versike csak formaság, amit azért hajtogatok, hogy JOBBAN ÉREZZEM MAGAM TŐLE!

Azonban…ha frissen és kreatívan fejezem ki a szeretetem Virág felé, akkor az izgalmat és izgatottságot fejez ki – nem pedig valami formaságot, egy unott partneri kapcsolatot, amit a kifejeződés abszolút nem őszinte formalitása és lustasága tart össze.

Szenvedélyesen és tisztelettel kell imádjuk az Úr Jézust…új és friss utakon járva. Nincs ellenemre az imádat tradicionális formája, amíg őszinteség van benne. De, voltam már jó néhány olyan istentiszteleten, ahol pont olyan szenvedéllyel énekelték a himnuszokat, mint amikor a (kakival) csordulásig telt pelenkáit kellett cserélnem Flórának és Fruzsinak. Teszik ezt közben azon gondolkodva, hogy „ez az egyetlen módja” az imádatnak – ami persze nem egy biblikusan megalapozott következtetés!

Ezért mondom én azt, hogy a gyülekezet kell legyen a földkerekség legkreatívabb helye…ISTEN SZENT SZELLEME bennünk él, aki eléggé turbó kreatív, és nem tud mást, csak olajat önteni a tűzre…és nem csak a gyülekezetnek kellene tanulni azoktól, akik szintén embereket érnek el (marketing), hanem annyira újítók és hatékonyak kéne legyünk, hogy ők akarjanak tanulni tőlünk.

Amiért imádkozom mostanában, hogy kreatív ötleteket és kreatív embereket adjon az Úr környezetembe. Annyi eléretlen ember van itt Szeged és a környékben, akiknek szükségük van arra az üzenetre, ami soha nem változik – de a módszerek annál inkább!!!