Reggelenként, miután letöröltem a csipát a szememről, mindig leülők és olvasgatok, gondolkodom (ekkor szoktam a blog bejegyzéseket is írni). Ilyenkor a gyerekek még alszanak. De aztán…ébrednek és jönnek és hallom a hátam mögül, hogy „Apa!”, vagy két kicsi kéz átkarol (persze olyan is van, hogy fél órát kell udvarolni, hogy kimásszanak az ágyukból.)
DE…amikor jönnek, és ott vannak…hirtelen megfordulok, megállok abban amit csinálok, felveszem őket és játszok velük egy kicsit. Muszáj…hogy utasíthatná ezt el Apa?
Aztán mikor visszatérek, hogy folytassam ott, ahol abbahagytam, jön a megvilágosodás, „Ugyanúgy, ahogy én sem voltam túl elfoglalt a gyermekeimre, Isten sem elfoglalt számomra! Rendelkezésemre áll!”
Ha leállsz egy kicsit és elgondolkozol rajta, akkor…elszáll az agyad…ISTENNEK, az UNIVERZUM TEREMTŐJÉNEK van ideje rám.
ÉS…nem kell egy emailt küldenem, hogy berakjon az időbeosztásába.
Miért van időm Flórára és Fruzsira? Egyszerű – mert a gyermekeim!
Istennek van ideje a gyermekeire! Sőt, az Ő szemei rajtunk vannak még akkor is, amikor a miénk nincs Őrajta.
Istennek van ideje a gyermekeire! Mikor az Ő gyermekei FUTNAK Őhozzá…akkor hiszem, hogy azzal megtiszteljük Őt.
Istennek van ideje a gyermekeire! Nincs olyan szükség vagy fájdalom, amivel zavarnánk Őt!
Istennek van ideje a gyermekeire! MINDIG! Ő SOSEM túl elfoglalt! Ámulatos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése