Megbocsátás - Az Nem Semmi!!!

Ez a szó érzelmeket kavar fel mindannyiunkban…nem?

Emlékszem, az általános iskolában az egyik évfolyam társam szidta az anyukámat…én meg odamentem hozzá, hogy mi van és kapásból orrba vágott úgy, hogy eleredt az orrom vére. Mindezek után a tornatanár valahogy úgy értelmezte a történteket, hogy azért verte be a kölyök az orrom, mert én szidtam az anyját…na ezt add össze. Onnantól kezdve szinte havonta felhozta ezt a dolgot velem kapcsolatosan, mindegy hogy kettesben voltunk, vagy az osztályban, vagy a folyosón, vagy más tanárok előtt.

Akárhányszor láttam a gyereket, vagy a tornatanárt (elég sűrűn) nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy legszívesebben betörném mindkettő orrát! Bosszút álltam többször is a gondolataimban. De jó is volt az a pillanat, mikor elkaptam…

Tehát onnantól kezdve álmodoztam, hogy hogyan bánthatnám ezeket a borzasztó embereket, akik bántottak engem, ráadásul igazságtalanul. Hiszen fizetniük kell azért, amit tettek…utáltam őket, mert fájdalmat okoztak…TARTOZTAK nekem!!!

Aztán középiskolába mentem…és azóta nem is láttam ezt a kölyköt, a tanár pedig meghalt 1-2 évre rá (elesett a lépcsőn és beverte a fejét). Ha visszagondolok a szitunkra, ma már csak nevetek rajta…annyira hajtott a bosszúvágy…bántani akartam, mert bántott…és pont emiatt, egy csomó időt elvesztegettem.

Mizujs veled? Neked is van egy ilyen iskolatársad, torna tanárod? Akik fájdalmat okoztak, bántottak, sőt, ráadásul igazságtalanul…és másra sem tudsz gondolni, csak arra, hogy bántsd őket, visszaadd? Komolyan kérdezem…van olyan ember az életedben, akit térden csúszva szeretnél látni és könyörög a bocsánatodért…te meg közben röhögsz rajta? Van olyan, akit szeretnéd, hogy szenvedjen?

Ha van…akkor beteg vagy. ÉS…ha kereszténynek tartod magad, akkor ez az a hozzáállás, amit nem engedhetünk meg magunknak. A legijesztőbb rész a Bibliában Máté 6:14-15, és ne feledd, ezt JÉZUS mondta, nem én!!! (Két másik igerész, amit elolvashatsz ezzel kapcsolatosan 1János 2:9-11 és Efézus 4:25-32.)

Ezt tesszük – az elménkben beszélgetünk ezekkel az emberekkel – és ott mi győzünk, ők meg veszítenek és aztán jól érezzük magunkat…erről szól a Krisztussal való járás?

A megbocsátásra vagyunk elhívva!!! És ismerem a reakciót „De Balázs – nem érdemlik meg, hogy megbocsássak.” DE te sem!!! Nem ÉRDEMELHETJÜK KI Isten megbocsátását…nekünk adta…úgy hívják ezt, hogy kegyelem…és ahogy gyorsak vagyunk a kegyelem elfogadásában – ugyanúgy gyorsaknak kell lennünk a tovább adásában is.

Tudom, hogy nagyon nehéz ez néhányotoknak. Nagyon durva dolgokon mentél át, ahol valaki KOMOLY fájdalmat okozott neked lelkileg és akár testileg is…de nem élheted úgy az életed, hogy ragaszkodsz ehhez a keserűséghez és haraghoz…megöli az örömöd. Haragudni valakire, gyűlölni valakit, és arra vágyni, hogy bántsam őt olyan, mintha mérget vennék be és azt várnám, hogy az majd megöli a másik személyt!!!

Hogyan engeded el a haragot? Mindennapi döntés! Vannak a múltamban emberek, akiknek meg kellett bocsátanom…és az ellenség gyakran felhozza a képüket az gondolataimban – így vannak olyan pillanatok, mikor hangosan ki kell mondjam, hogy „Ez a személy nem tartozik nekem semmivel…már megbocsátottam neki.”

Amíg úgy érzed, hogy valaki tartozik neked valamivel, mert régen fájdalmat okozott – addig mindig is csalódott és nyomorult leszel a Krisztussal valójárásodban…de ugyanúgy, ahogy Jézus azt mondta János 19:30-ban, hogy „Elvégeztetett!” nekünk is követnünk kell a példáját azzal, hogy ugyanezt mondjuk azoknak, akik bántottak minket – „Elvégeztetett, nem tartozol nekem többé semmivel…elengedtem minden dolgodért a tartozást.”

Van bárki, akinek meg kellene bocsáss?