Az Élet Nem Is Olyan Rossz

Voltál már úgy a városban, hogy sietned kell, és akármelyik útvonalat választod, mindegyik be van dugulva! Iszonyat, az ember kiakad, ideges lesz…az óráját nézi folyamatosan…és egyre rosszabb…nem beszélve a vezetni nem tudó autósok tömkelegéről! Szóval…volt miért bőven panaszkodni…de aztán beugrott a következő szó:

BUDAPEST!

Voltál már a budapesti forgalomban? Te jó ég!!! Durvák az autósok, és mindannyian kint vannak a forgalomban, ha kell, ha nem…

Ez jutott eszembe itt a szegedi forgalomban, hogy lehetnék Budapesten is, beszorulva a dugóba…ott aztán tényleg 3 km/h sebességgel haladhatnék fél órán keresztül...bizony, a dolgok sokkal rosszabbak is lehetnének, mint most.

Hát nem esünk ebbe bele mi is sokszor?

Panaszkodunk, hogy „túl meleg van” vagy „túl hideg van” valahol – mikor igazából fogalmunk sincs, hogy milyen a túl meleg és a túl hideg, mert légkondival és fűtő berendezésekkel nőttünk fel.

Panaszkodunk, hogy a kaja nem úgy főtt meg, ahogy szerettük volna – észre sem vesszük közben, hogy ami miatt lázadozunk, azt valaki egy láda kincsnél is drágábbnak értékelné.

Panaszkodunk, hogy nincs mit felvennünk – mikor a valóság az, hogy a ruhásszekrényünk tele van ruhával.

Panaszkodunk, hogy milyen sokat kell várni az orvosnál – mikor világszerte halnak meg emberek, mert hazájuk nem gondoskodik az alapvető egészségügyi ellátásról…ha „csak” annyi lenne nekik, mint amennyi nekünk van, akkor ők hajlandóak lennének napokat sorban állni…panaszkodás nélkül.

Panaszkodunk a nem működő mobiltelefonunk miatt…a számítógépünk túl lassú…néhány csatornánk nem HD-ban jön…panaszkodunk, panaszkodunk, panaszkodunk…(többesszám első személyben beszélek!).

A kérdésem ma csak ennyi hozzátok – mikor mondtátok legutoljára Istennek azt, hogy „köszönöm”? Panaszkodás helyett – csak adj hálát Istennek! Komolyan – ha egy kicsit nyújtani akarod ma magad – vegyél elő egy cetlit és írd le, hogy mik azok a dolgok, amiket teljesen természetesnek veszel, hogy megvan – a kanapéd, az autód, a finom puha meleg paplan az ágyadon…és KÖSZÖND MEG őket Istennek. Másként fogod látni az életed, mint azelőtt – biztos lehetsz benne, én már kipróbáltam – nagyon jó!

Mindent egybevetve – az élet nem is olyan rossz, mint ahogy gyakran lefestjük! Mikor nagyon magad alatt vagy – mikor elszabadul a pokol – mikor az élet nem lehet ennél rosszabb – csak gondolj erre…azt hiszed, hogy az életed most nagyon gáz, de valahol a világban ott van valaki, aki nagyon szívesen helyet cserélne veled.

Igen, néha leér a sárhányónk – próbák – nehézségek – küszködés – de nem olyan rossz az élet. Úgyhogy…csak hajrá, vedd elő azt a cetlit, meg egy tollat és írj egy listát…aztán mond azt, hogy köszönöm!!! Ígérem, hogy a napod sokkal jobb lesz…és talán még a mosoly is vissza fog jönni az orcádra, amit lehet, hogy már régen láttak a veled együtt vagy körülötted élők!