Egy kis beszámoló
Ez mindig annyira bátorító esemény. Isten ilyenkor akkora lendületet ad, hogy folytassuk, ne álljunk meg, ne álljunk le, van értelme! És olyan nagy bátorítás ez a gyülekezet számára is! Csak örvendezünk azóta is.
A bemerítkezők pedig "lebegnek"! Isten törődő karja tartja őket!
Van egy táblánk, amire felírtunk neveket filccel. Júniusban tanítottam az egyik istentiszteleten arról, hogy mit jelent bizonyságot tenni a környezetünkben lévőknek, család, munkatárs, barát, szomszéd...András hogyan mutatta be Jézusnak Pétert. Az üzenet végén megkértem a gyülekezetet, hogy a táblára írják fel azokat a személyeket, akiket szeretnének látni a gyülekezetben és szeretnék, hogy újjászülessenek.
Az 50-55 ember legalább 500 nevet felírt rá. Elképesztő volt és megható! Mindannyian a szívünkön éreztük ezeknek az embereknek a terhét...imádkozunk értük és egymásért, hogy adjon az Úr bátorságot az örömhír megosztására, kezdeményezésre.
Most a bemerítkezésen az egyik hölgy így kezdte a bizonyságát: "KÖSZÖNÖM, HOGY FELKERÜLHETTEM A TÁBLÁRA!" HÁT AZT HITTEM OTT BŐGÖM EL MAGAM!!! Micsoda visszajelzés az Úrtól, hogy csak így tovább...és micsoda LÁTÁSA lett egy új hívőnek arra, hogy ő is elhozza az ismerőseit.
6 bemerítkezőnk volt és 14 vendég, akiknek a szeme nem maradt szárazon! Jó Isten munkájában lenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése