Rám löttyent a kávé a múltkor, mikor kijöttem egy ügyfelemtől. A bejáratnál van egy kávé automata és távozásként gondoltam veszek egy kávét az útra. Nincs fedele semmi. Aztán persze mindjárt a sarkon túl már ott is volt a gatyámon, meg a műszerfalon. Egy pillanatra kiakadtam teljesen! NAGYON!
NA MOST – ezen a ponton volt néhány választási lehetőségem…
#1 Választás – Mondhattam volna temérdek nagyon csúnya szót, kihasználva, hogy Isten úgyis megbocsát és megért, ha elveszítem a türelmem. EZEK UTÁN…nyugodtan ideges lehetnék egész nap és MEG LENNE AZ INDOKOM (két korty fekete lötty), hogy miért. VAGY…
#2 Választás – Röhöghetek az egészen és minden mehetne tovább normálisan…SŐT…meg is állhatok egy pillanatra, hogy hálát adjak Istennek, hogy van pénzem egy kávéra…és hálát adhatnék Istennek, hogy van egy autó a fenekem alatt.
A #2-t választottam…ÉS nem azért, mert annyira jó vagyok, mert régen leginkább az #1-t választottam…de amikor ilyen voltam, akkor érdekes módon senki nem akart velem lenni.
Hallottam valahol ezt a mondást, amit azóta nagyon szeretek – Isten dönti el, hogy min megyünk keresztül – mi döntjük el, hogy hogyan megyünk keresztül rajta. A hozzáállásunk egy döntés. Ebben a pillanatban a hozzáállásod – a te döntésed volt – senki nem erőltette rád – nem azért van, mert „bal lábbal keltél fel” – és nem is azért mert gyermekkorodban mindig szorosan rakták rád a pelenkát…te választottad, a te döntésed.
Ezért mondja Pál Filippi 2:5-ben, hogy a hozzáállásunk legyen olyan, mint Jézusé.
Fordítás – NE ENGEDD, hogy kicsi, jelentéktelen dolgok elrontsák a napod!!! Tehát…kilöttyent a kávé…kaptál egy csekket a rendőr bácsitól…nem találtál rucit a turkálóban. Ezek elég indokot adnak arra, hogy az életed nyomorult legyen és nemcsak a tiéd, hanem a körülötted lévőké is?
Legközelebb, mikor a dühbe gurulás veszélye fenyeget, mert a úgy tűnik, hogy a körülményeid megfojtanak – ÁLLJ MEG, gondolkodj egy picit…és keress legalább 3 dolgot, amiért hálás lehetsz Istennek. Ezt kell tegyem, mert a megfelelő nézőpontot kapom általa – ahelyett, hogy a problémámra fókuszálnék, megnövelem a figyelmemet azokra a dolgokra, amikkel Isten megáldott engem.
Úgyhogy…legközelebb is veszek ott kávét…ÉS megpróbálok óvatosabb lenni…de ha megint kilöttyintem, akkor megint csak a pozitív hozzáállást fogom választani és hálás leszek…bevallom, nem is olyan könnyű…de szerintem ez az a hozzáállás, ami Jézusnak is lett volna.
Botár Balázs vagyok, a HÍD Közösség lelkipásztora. Ha olvasóm leszel, akkor tudd, hogy egy őrült bejegyzéseit olvasod!:) 2Kor 5:13 "Ha úgy tűnik, hogy elment az eszünk, Istenért van így, ha bölcsek vagyunk, az meg értetek van." Ilyen vagyok, őrült Istenért és bölcs Érted, aki olvasod. Ilyen lesz ez a blog is. Remélem élvezed majd a gondolatokat látásról, vezetőségről, kreativitásról, és bármiről, amiről érdemes írni. Ja, és bátran fűzz hozzá megjegyzéseket.
Címkék
Biblia
(28)
Egyedülállók
(10)
Gyerekek
(3)
Gyereknevelés
(2)
Gyülekezet Alapítás
(10)
Gyülekezeti Dolgok
(44)
Házasság
(16)
Házicsoport
(10)
Hírek
(34)
Humor
(1)
Kapcsolatok
(20)
kommunikáció
(3)
Kreativitás
(16)
Látás
(45)
Önvezetés
(11)
Pénz
(7)
Start
(1)
Személyes
(20)
Tanítványság
(101)
Tanítványság; Látás
(1)
Üzenet
(32)
Vezetőség
(81)
zene
(4)
2010. december 17., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Áldott szavak amik elhagyták billentyűzeted,kedves Balázs.Isten nagyon szeret Téged.
VálaszTörlésSzeretettel: Bogdánné Szabol Eszter Mikéről.
Köszönöm hogy olvashatom bölcs írásaidat!Áldott és Boldog ünnepeket kívánok sok szeretettel Erzsi
VálaszTörlésNAGYON JÓ ,NAGYON JÓ :):):) SZUPER :):)
VálaszTörlésKEGYELEMBEN ÉS SZERETETBEN GAZDAG , ÁLDOTT BÉKÉS KARÁCSONYT KÍVÁNOK. Gyurci