#1 – Kiégés
Hallottam, amikor valaki azt mondta, hogy „Inkább kiégek, mint berozsdásodom.” Hát…mind a kettő rossz, mert EGYIK SEM azt mutatja, hogy a futásunkat jól végeztük. Túl sok ember hajtja magát az őrületbe, amikor szolgálatról van szó. Nem kapcsolnak ki egyáltalán, nem töltődnek fel, nem csinálnak semmit, ami frissítő és kikapcsolódó…ez mindig rosszhoz vezet! (És kérlek ne gyere nekem azzal, hogy a szolgálat neked a kikapcsolódás…most a teljes idejű szolgálókhoz beszélek.)
Azt vettem észre a kereszténységünkben, hogy könnyen úgy gondolkodunk, ELFOGLALTSÁG=ISTEN SZERINT VALÓSÁG. Akárhogyis, a gyakran visszatérő igazság, ami szembeszáll ezzel az elképzeléssel, az Isten szava Zsoltárok 46:10-ben: „Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!”…nem azt mondja „légy elfoglalt!”
Ha nem tartunk időnként szünetet, teszünk dolgokat csak a „buli miatt”, akkor a kiégés nem „ha” kérdése lesz, hanem csak idő kérdése!
#2 – Valóságtól Elrugaszkodott Várakozások
Túl sokan hiszik azt, hogy a szolgálat=könnyű…annak ellenére, hogy a Bibliájukban lapró-lapra arról olvashatnak, hogy bárki, aki odaadta az életét az Úrnak a szolgálatra, annak nehéz dolga lett! Jézus a „Koponyák hegyére” ment, hogy keresztre feszítsék…miért gondolnánk, hogy minket majd a „Matrac hegyére” fog vezetni?
Mikor Isten nyakába varrjuk a mi terveinket és elképzeléseinket és elutasítjuk azt, hogy megadjuk magunkat az Ő tervének…és a dolgok nem a terveink szerint mennek…akkor az oda vezet, hogy emberek „feladják”, mert „Isten nem valósította meg.”
#3 – Kritika
A kritika fáj…mindig is fájni fog…és ha lesz olyan nap, amikor már nem fog fájni, akkor az azt jelenti, hogy valami meghalt benned. ÉS…mindig személyes (főleg, amikor valaki úgy kezdi, hogy „Ne vedd személyesen…de…”).
Nem hagyhatod, hogy a kritizálóid diktálják, hogy hogyan gondolkodj és tégy dolgokat! Ha a szolgálatod folyamatosan a kritizálóknak válaszol, akkor nem Krisztusnak fog válaszolni. Neked csak azoknak kell válaszolnod, akiket Isten rakott köréd, hogy megvédjenek – de az nem kritika, hanem inkább kiigazítás, kijavítás lesz. SZÓVAL, nem engedhetjük meg, hogy akik a legkevésbé ismernek, kontrolláljanak a leginkább – PUNKTUM!
#4 – Elbátortalanodás
Eddig akárkivel beszéltem vezetők közül, mindegyiknek volt része elbátortalanodásban. A szolgálatod, prédikációd után, az ellenség ott lesz a sarkadban és vádolni fog, mondván: „Szánalmas munkát végeztél, és senki nem fog visszajönni jövő héten, mert mindenkit elijesztettél!”
Ezért fontos vezetőként olyan helyre menni, ahová Dávid ment 1Sám 30:1-6…nagyon elkeserítő helyzetben volt és mégis kapott erőt az Úrtól. Én például (egy a néhány közül) úgy helyezem magam bátorító környezetbe, hogy olyan elmentett e-maileket és leveleket olvasgatok, amik bátorítóak voltak, bátorítottak a szolgálatomban. Ezek segítenek Isten Igéjére összpontosítani, hogy Ő mit gondol rólam.
#5 – A Figyelem És Fókusz Elterelődése Isten Hatalmáról
Ha azt hisszük, hogy CSAK rajtunk múlik, hogy emberek jöjjenek a gyülekezetbe, megtérjenek, hogy visszajöjjenek hétről-hétre, és nem azt, hogy csatornák vagyunk, akiken keresztül Isten ugyanezeket akarja kimunkálni…akkor végünk van! Mert…abba a csapdába esünk, ahol azon fáradozunk, hogy hétről-hétre felülmúljuk önmagunkat, minden üzenetet, minden dalszolgálatot, minden tanítást…és az ima/az Úr keresése csak egy téma lesz, amiről beszélünk, de nem tesszük. Isten szabadít…Isten megvált…Isten von embereket…és teszi ezt rajtunk keresztül. Nem rajtunk múlik…inkább arról szól, hogy hagyjuk e, hogy rajtunk keresztül véghez vigye azt, amit Ő AKAR!
Lássuk be…még az orr fújáshoz sincs elég erőnk! Szükségünk van Őrá…Ő a kulcsfigura!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése