Kreativitás III. - A gyülekezetnek "szórakoztatónak" kell lennie?

Nem is olyan rég megnéztük az Avatar című filmet 3D-ben. Nagyon élveztem, nagyon jól megcsinálták! Annyira lefoglalt, hogy a 3 órás film alatt ki sem mentem WC-ni, pedig azért beszörpöltem egy vödrös üdítőt. De ahogy elnéztem senki nem mozdult 3 órán keresztül, csak bambult a szemüvegen át. Jól kitalálták és teljesen lekötött a sok kreatív elem, technológia, színek, hangeffektek, események és fordulatok a cselekményben. Amennyire egy film megelégíthet, én annyira megelégedetten jöttem el.

De most figyelj-mikor kijöttünk a teremből és kullogtunk kifelé azon a hosszú szűk folyosón, nem hallottam egy embertől sem, hogy azt mondta volna „Na jó, ennyi elég volt, soha többet nem jövök ide-olyan sok minden volt ebben a filmben…ez a film túl szórakoztató volt.” Mi lett volna, ha valakitől ezt hallottad volna? Ha ilyen lett volna, akkor lehet azt gondolnád, mint én, hogy „Na, vajon mit szívhat ez az ürge?” Miért? Mert a filmeknek szórakoztatóknak kell lenniük – és mi európaiak szeretjük, ha szórakoztatnak minket. Koncertekre járunk, színdarabokat nézünk, TV, DVD, sport események – a szórakoztató ipar teljesen megragadta a mai ember figyelmét.

DE (és most itt légy szíves kapcsold be a biztonsági öved) valamiért, nem értem miért (OK…sejtem), mikor a gyülekezet szeretné az emberek figyelmét megragadni, egyből felüti a fejét néhány hang mondván, „Ez a gyülekezet csak szórakoztatja az embereket.“ De a kérdésem ez – MI A PROBLÉMA EZZEL?

A egyik definíciója a szórakoztatásnak ez: „Megtartani valakinek a figyelmét egy bizonyos időre.” Ha ez a meghatározás a szórakoztatás, akkor én bűnös vagyok a szórakoztatásban, mert én arra vágyom, hogy minden alkalommal amikor prédikálok és tanítok meg akarom tartani az emberek figyelmét. Inkább szórakoztatom őket, mint halálra untatom!

És ne csapjuk be magunkat, amikor azt gondoljuk, hogy az unalom csak a hallgatón múlik, hogy „szellemi-e” vagy sem. Mert mi van az Istentől távol lévő emberekkel? Ők nem tudnak „szellemiek” lenni.

Amikor én prédikálok (és azért írok az én prédikálásomról, mert ezek az én gondolataim, véleményem), küzdök a kreativitásért. Fontosak a sztorik, illusztrációk és tárgyak, mert a lényeg (vagyis AZ EVANGÉLIUM) átadását kel szolgálják. Hiszem azt, hogy akik átlépik a gyülekezeti kapu küszöbét, megérdemlik a sok-sok ráfordított időt és erőfeszítést. Mondhatod erre azt, hogy szórakoztatás – én úgy hívnám ISTEN TISZTELETE ÉS AZ EMBEREK SZOLGÁLATA.

Mondhatja valaki erre azt: „Balázs, honnan a susnyákosból szeded ezt a szórakoztatás dolgot? Csak maradj meg annál, hogy ’Prédikáld az Igét’, és az elég.” Erre azt válaszolom, hogy „Igazából az ötlet úgy jött, hogy olvastam Isten Igéjét!” Nézzük csak!

Mikor Isten közölni akart valamit Bálámmal mi történt? Nem egy ingbe és nyakkendőbe öltözött prédikátoron keresztül szólt, Károli Bibliával a kezében – egy szamarat használt!!! Mondhatsz akármit – szép látvány lehetett a szitu…le merem fogadni, hogy Isten egy jót mosolygott a dolgon – egyedülálló módon megragadta Bálám figyelmét – és ez szórakoztató (olvasd el a történetet 4 Mózes 22. fejezetében).
Mikor Jézus azt akarta, hogy az emberek tudják, hogy Ő képes a gyógyításra, nem azt mondta, hogy „Lapozzatok most a Bibliátokban, és tanítani fogok versről-versre, sorról-sorra a gyógyításról.” NEM. Nézd meg János 9-ik fejezetét – odament ehhez a vak fickóhoz, leköpött a földre és sarat készített, és rákente a vak szemére! (Ehhez azért elég sok köpésre volt szükség.) Mindezek után azt mondta neki, hogy menjen és mosakodjon meg a Siloám tavában. Hát mit ne mondjak, akik ezt nézték, számukra ez elég ronda vicc volt – de amint a fickó megtette, meggyógyult…és mindezek után az egyik legszebb bizonyságtételt adta át másoknak, „Vak voltam, de már látok!”

Újra és újra látni ezt az Írásban – mikor Isten mondani akart valamit Jónásnak, egy nagy halat használt, mikor Pétert akarta arról tanítani, hogy ne aggódjon a pénz miatt, elküldte halászni és azt mondta, hogy a pénz majd ott lesz a hal szájában. (Nem tudom hogy vagy vele, de hazajövetel előtt még megpróbáltam volna fogni párat!) Pál apostol a Mars hegyen nem csak az „Igét prédikálta” a Szellemtől vezetve, hanem idézte az ottani, helyi, híres költőket. Isten a kreatív kommunikáció híve.

Hadd sarkítsam ki egy kicsit a témát – ahogy Ed Young (akit nagyon tisztelek) mondta – „Ha egy gyülekezet unalmas, az bűn!” Miért Hollywoodnak kell megkapnia a dicséretet a kreativitásért, mikor a gyülekezetnek megvan a Szent Szellem ereje – és Ő ruházta ránk a kreativitást, mert Ő kreatív. A gyülekezetnek kellene a legizgalmasabb, legenergikusabb, és legkreatívabb „személynek” lennie ezen a földön. PUNKTUM!:)

Még egy dolog – mikor Jézus kommunikált, azt annyira kreatívan tette. Mindig használt történeteket, a való világból származó helyzeteket. Hadd szúrjam ezt közbe…valaki egyszer mesélte nekem, hogy nem szereti, amikor XY prédikál, mert a történetei őróla szólnak, ő szerepel bennük…ez „én központú”…de NEM…hiszen az életéből prédikál…mennyivel jobb, ha egy illusztrációs gyűjteményből, meggyőződés nélkül sztorizgatna valaki? Vissza…Jézusnak mindig megvolt a célja a történettel. Volt lényege. Valamit kommunikálni akart és a kreativitása alátámasztotta, megerősítette a mondanivalója lényegét. Azzal én sem értek egyet, hogy lényeg és mondanivaló nélkül legyünk kreatívak. Én személyesen igyekszem a kreativitásra- de mindig meg van a lényege.

Úgyhogy a gyülekezetnek szórakoztatónak kell lennie? IGEN – akik bejönnek az ajtón megérdemlik, hogy bekapcsolódhassanak. De nem tetszik az, amikor azt mondja valaki „Csak prédikáld a Bibliát és Isten majd növeli a gyülekezetet.” Sok gyülekezetben jártam már a magunkéin kívül is és mindenhol prédikálják az Igét; de mégis csökken a keresztények száma Európában, sőt Amerikában is – úgyhogy kell ennél egy kicsit több!

Azok az emberek, akik eljönnek a gyülekezetünkbe megérdemlik az időt és igyekezetet…és ha Krisztushoz jönnek, mert szórakoztattuk őket, akkor mi a probléma?