Légy Valódi!

Annyi mindent kell még tanulnom! Minél többet tanulmányozok, olvasok, annál inkább arra jövök rá, hogy mennyire keveset tudok. Az egyik dolgot, amit lelkipásztorként és tanítóként megtanultam (és folyamatosan tanulom) az elmúlt pár év alatt, kívánom minden lelkipásztor társamnak, hogy ők is felfedezzék. Ez a lecke sokat segített abban, hogy olyanokhoz kapcsolódjak, akikkel megszakadt a kapcsolat…és Isten arra használta ezt, hogy emberek vonjon Isten országába. Mi ez a lecke?

Történjen bármi – maradj meg annak, aki vagy, légy valódi!

Az emberek sokszor már bűntudattal jönnek a gyülekezetbe, azon gondolkodva, hogy „Csak én küzdök ezekkel a dolgokkal!” Aztán egy pásztor feláll és prédikál, előjönnek az illusztrációk az életéből és mindegyik arról szól, hogy ő milyen tökéletes és milyen helyesen és szépen teszi a dolgokat. Ezzel csak az a baj, hogy a hallgatóság egy marék mocsoknak érzi magát közben…a következménye ennek az, hogy teljesen megszakad a kapcsolat a hallgató és a prédikátor között, mert úgy érzik, hogy ők soha nem fogják elérni az ő „életszínvonalát” Istennel.

Megtanultam, hogy az emberek értékelik az őszinteséget…úgyhogy amikor prédikálok, tanítok, nemcsak a sikereimről, hanem a kudarcaimról is beszélek. Elmondom a férjeknek azokat a hibákat, amiket a házasságomban elkövettem. A gyülink Szegeden tudja, hogyha a számítógépem lelassul, akkor a legszívesebben két lábbal ugrálnék rajta és diszkoszvetést gyakorolnék vele (még azt is megvallottam, hogy annyira felidegesít, hogy csúnya szavak is kijöttek a számon).

Tudom, tudom…néhányan most azt gondoljátok, „De Balázs, az embereknek olyasvalakire van szükségük, akire felnézhetnek.” Figyelj, én így látom – a mi dolgunk, hogy Jézusra mutassunk, nem magunkra. Emiatt a meggyőződésem miatt nagyon nyiltan beszélek…és a gyülekezet hálás érte. Ha valakinek gondja van ezzel, azt mondom „Ha olyan gyülekezetet keresel, ahol tökéletesek a pásztorok, akkor haladj tovább, mert ez nem az a gyülekezet!”

És – légy valódi abban, ahogy viszonyulsz az emberekhez. Emlékszem, amikor valaki nem engedte, hogy simán a keresztnevén szólítsák…mindig oda kellett tenni, hogy „pásztor”. Ez lehet valahol működik, de nekem nem. Ha meg kell követelnem, hogy a „titulust” a nevem elé tegyék, akkor a tisztelet szintje valószínűleg valahol a padló közeli szinten van. Az én oldalamról nézve a dolgot…ha valaki megkérdezi, hogy „Hogyan szólíthatlak,” akkor a válaszom MINDIG „Balázs!”

Ne értsetek félre – nem gyónok prédikálás vagy tanítás alatt a gyülekezetnek és nem osztok meg velük minden gondolatot, ami megpendül a fejemben; de, ha egy olyan témáról beszélek, ahol küzdelmeim vannak…vagy régen küzdöttem vele – akkor megosztom azt a küzdelmet a gyülekezettel – és ha sikerült győzedelmeskedni azon a területen, megszabadulni, akkor elmondom hogyan történt, hogy mások is tanulhassanak a fájdalmamból.

Ha pásztor vagy – vagy szolgáló – akkor emlékezz – nem arra vagyunk elhívva, hogy szuper hősök legyünk. Nem arra vagyunk elhívva, hogy becsapjuk az embereket azzal, hogy úgy csinálunk, mintha nem is lennének problémák az életünkben. Arra vagyunk elhívva, hogy valóságos hús-vér emberek legyünk – hogy őszinten beszéljünk az emberekkel…hogy a tapasztalatainkon keresztül tanítsuk őket, legyen az jó vagy rossz.

Még egy dolog – nem úgy beszélek magamról, hogy az a benyomásuk legyen, hogy én egy rossz ember vagyok – megosztom azokat a sikereket is, amiket Isten ad az életemben – mindennel kapcsolatosan hiszek az egyensúlyban és így vagyok ezzel ezen a területen is. Nem akarom, hogy úgy nézzenek rám, mint „Briliáns Balázsra,” de azt sem akarom, hogy „Barbár Balázsként” ismerjenek.

Hogyan tartom fent az egyensúlyt? Egyszerű – valódi maradok, nem álarcos. Járok az Úrral…amikor meg hasra esek, megbotlok…és beleillik a témánkba – akkor belerakom, és beszélek róla. Nem tudom, hogy ez hasznos lesz-e számodra – de az biztos, hogy segített kapcsolódni olyanokhoz, akik megszakították a kapcsolatot. Ahogy tanulunk, tovább kell adjuk – mindegy mennyire lelkesítő vagy fájdalmas.

Légy valódi! Szeretni fogják!