2010. augusztus 25., szerda

A SZAVAKNAK HATALMA VAN

Gyakran megtörténik az, hogy úgy megyünk át egy napon, hogy nem vagyunk tudatában annak, mit is mondunk másoknak…vagy HOGYAN mondunk dolgokat másoknak. Mindkettő fontos! Hadd osszam meg veletek, hogy számomra mik a legfontosabb szavak.

#1 – „Szeretlek”

TÉNYLEG! Tudtad, hogy ez a szó ott lesz a listán, mi? Hiszem, hogy ezt a szót nem lehet elégszer mondani vagy hallani. Az emberi szív egyik legmélyebb vágya és szüksége az, hogy szeretve legyen…és az emberek nem tudják, hogy szeretik őket, hacsak nincs mondva vagy bemutatva.

SOHA nem megyek el úgy otthonról, hogy ne mondanám Virágnak és a gyerekeknek, hogy SZERETLEK! És nem is fekszem le úgy, hogy ne mondanám neki ugyanezt. És ha Isten hamarabb hazavisz, mint Virágot, akkor azt szeretném, hogy az utolsó szó, amit hall tőlem az ez legyen: „Szeretlek!”

De nemcsak Virágnak mondom ezt…hanem hozzám közel álló embereknek is (férfiaknak is). És ez nem az, amikor a női oldalunk kapcsolódik egymáshoz – ez az, amikor egy keresztény férfi az igazságot szólja a másiknak. Miért félünk annyira ezektől a szavaktól?

Ne érts félre – nem megyek oda idegenekhez és mondogatom…de hiszem, hogy az embereknek tudnia kell…és ahogy ezt a legjobban közölni tudjuk, az a kimondott szó!

#2 – „Köszönöm!”

Nem is olyan rég egy üzletfelemtől (aki nem is hívő) kaptam egy kis emlékeztetőt erről. Hallotta, hogy telefonon beszélek egy másik partneremmel, akinek nem kellett 4 darab póló, mert nem volt jó a méret. Elég bonyolult lett volna a gyors ügymenet, és a partnerem felajánlotta, hogy átveszi tőlük. A másik partner nagyon örült, és letettük a telefont. Én is nagyon örültem, mert sok bonyodalomtól megkímélt (csak 4 pólóról volt szó). A telefon beszélgetés után csak néztünk egymásra a partneremmel és csak néztünk, néztünk. Erre ő: „Szívesen!” És akkor jöttem rá, hogy nem jelentett neki gondot, hogy segítsen, szívesen tette, de érezni akarta a megbecsülésemet…és a „köszönöm” volt a legjobb mód erre.

És nem egy régi, szokásos odabiggyesztett „köszönöm”, hanem egy őszinte.

Úgyhogy sokat mondom ezt a szót – a pincérnek az étteremben, embereknek a szolgálatban, gyülekezetben, akik megteszik azt, amit kérek tőlük. Bárhol, ahol vagyok!

Az emberek szeretik, ha megbecsüljük őket – PONT. És ez az egy szó, őszinte szívvel mondva, megteszi ezt. – köszönöm!

#3 – „Jó ötlet!”

Nem mindenki tud azonosulni ezzel a két szóval – de ha vezető vagy, akkor ezek hatalmasak számodra! Hadd magyarázzam el!

A vezetők tipikusan előre gondolkodnak – nemcsak azon gondolkodunk, hogy mit csinálunk holnap – hanem arról is, hogy mi fog történni velünk és körülöttünk 5 év múlva. Folyamatosan tervezgetünk és agyalunk a jövőt illetően.

Mikor éppen ebben az üzemmódban vagyunk, akkor előjön néhány jó ötlet…de nem igazán beszélünk róla senkinek valamiért. Aztán, valaki hetekkel, hónapokkal később egy találkozón, összejövetelen előjön ugyanazzal az ötlettel, ami már nekem is eszembe jutott régen…és amikor ez megtörténik, egy bizonytalan vezető azt mondja, „Már én is gondolkodtam ezen.”

Hányszor mondtam ezt régen! És láttam is az eredményét…olyan embereket hozhat létre, akik nem érzik a nagyra értékelést részünkről. A vezetőséged eszközeiként érzik magukat, és jobb, ha csöndben maradnak, akármilyen ötletük is van később, mert a vezetőjük úgyis a legokosabb fószer a földkerekségen.

A vezető célja sosem az, hogy a csapatát arról győzze meg, hogy milyen okos is ő valójában – hanem pont az KELL legyen, hogy a csapat minden tagja érezze, hogy értékes, okos, és megbecsült.

Úgyhogy megtanultam, hogy bárki, aki egy ötlettel áll elő, és már én is gondoltam rá azelőtt, azt mondom, „Nagyon jó ötlet – ássunk bele! Nézzük meg! Beszéljünk róla!” És aztán ott a lehetőség, hogy a csapattal együtt kidolgozzuk az ötletet, ahelyett, hogy a vezetőségemet bizonygatnám azzal, hogy lekicsinylem valakinek a képességét a gondolkodásra.

Nem is említem most azt, hogy amikor valaki előáll egy ötlettel és annyi a reakció, hogy nemlegesen bólogatok, vagy azonnal elutasítom.

#4 – „Eljönnél velem most vasárnap a gyülekezetbe?” – Gondoltam ezt is bedobom!

Komolyan! Ezek hatalmas szavak…ha elhívod őket, akkor egy kreatív, nem elvont, hanem gyakorlati, kézzel fogható üzenetet fog hallani, ami bemutatja az evangéliumot! Mondhatjuk bátran bárkinek, akivel találkozunk.

Még egy gondolat…én szeretem a marketing ötleteket. Hogy hogyan lehet ismertté tenni a gyülekezetünket, Jézust a körülöttünk élőknek. De végeztem egy kimutatást a budapesti és szegedi gyülekezetünkben. Azt mutatta ki, hogy a gyülekezetbe járók és látogatók 98%-a személyes meghíváson keresztül jött. Ezek a szavak hatalmasak!

És végül a legkedvesebb szavaim…

#5 – „Hé Balázs, eljössz velem ebédelni? ÉN FIZETEK!!!”

6 megjegyzés:

  1. Ha itt jársz Pesten szólj, meg vagy hívva ebédre :P :D Köszi jók ezek nagyon :D

    VálaszTörlés
  2. én meghívlak egy "tefizetszre". :)

    VálaszTörlés
  3. A "tefizetsz" sem rosz, azt anonymus jobban kedveli bizonyára mint Balász, de a lényeg a baráti közeledés. Valaki majdcsak kifizeti.

    VálaszTörlés
  4. Köszönjuk Balázs ezeket az építő mondatokat!!

    VálaszTörlés
  5. Balázs eljössz velem ebédelni? Én..Én...Én fi...Áhh hagyjuk. xD
    Komolyra fordítva nagyon nagyon építő bejegyzésed vannak. A napi 1 bejegyzés tempó is igen kedvező, mert van idő átgondolni az olvasottakat. :) Köszönöm hogy olvashatlak. :)

    VálaszTörlés
  6. P.Balu...nagyon köszönöm...szeretlek..."Hé Balázs, eljössz velem ebédelni? ÉN FIZETEK!!!” ...jó ötlet...(?)
    Ezek személyesen neked szólnak.

    VálaszTörlés