Szenvedélyesnek Lenni Krisztusért

Emlékszem 2005-ben, mikor Michael Jacksont beperelték és mentek a tárgyalások…nem izgatott fel egyáltalán. Ami felkeltette a figyelmemet az nem a tárgyalás, hanem az emberek. Mikor Jackson házát és a bírósági épületet mutatták, megkérdeztem magamtól „Kik azok az emberek, akik ott állnak transzparensekkel, Jacko képekkel, zászlókkal és szurkolnak ennek a fickónak?”

Komolyan! Nincs ezeknek munkahelyük? Vagy ott hagyták a munkahelyüket, hogy támogathassanak egy olyan embert, aki még csak a nevüket sem ismeri – sőt még csak meg sem akarja ismerni őket?

Mi az ami arra készteti őket, hogy ilyesmit tegyenek? Egyszerű – szenvedélyesek voltak.

A szenvedély tettekre ösztönöz - néha extrém tettekre…tettekre, amiket már uralni sem lehet. Egy szenvedélyes ember érzelmi – pont. Lehet nem mindenben érzelmiek, de ha a megfelelő gombot nyomod meg rajtuk, akkor rögtön kiderül, hogy mi az, amiért szenvedéllyel bírnak – a tettei bizonyítani fogják, hogy szenvedélyes.

És őszintén – elvárjuk emberektől, hogy szenvedélyesek legyenek bizonyos helyzetekben, mint például egy foci meccs…ahol ott a fickó a csapat színeire kifestett arccal…és gólt rúg a csapata – elég furcsán néznénk rá, ha nem ünnepelne, üvöltene, énekelne, ugrálna örömében nem? Szóval elvárjuk, hogy ebben a helyzetben kimutassa a szenvedélyét…és ha nem mutatja ki, akkor gyakran meg is kérdőjelezzük, hogy valóban annak a csapatnak a szurkolója, amelyiknek a színeiben pompázik?

A szenvedély mindig tettekre ösztönöz…ha nem, akkor az nem szenvedély.

Itt van például a szeretet – mikor egy férfi szerelmes egy nőbe, akkor nehezen találsz olyan dolgot, amit ne lenne hajlandó megtenni. Dalokat ír, virágot küld, hatalmas telefonszámlákat csinál – hosszú és drága utakat hajlandó megtenni, csak azért, hogy láthassa. Mitől van ez? Mi okozza ezt? Szenvedély…a szenvedély, ami tettekre ösztönzi.

Ok, hogyan fűzzük ezt össze a Jézussal való kapcsolatunkkal? Egyszerűen – szenvedélyes vagy iránta? Ha a válaszod igen, akkor milyen tettekre ösztönöz?

Nem értem néhányak gondolkodását. Mikor tömegek támogatják Michael Jacksont, nem gondolja senki, hogy ez furcsa. Mikor megy az üvöltözés, szurkolás a meccsen, akkor senki nem csitítja le a mellette állót, hogy csendesebben, mert zavarhatja a többieket és így nem tudnak rendesen figyelni. De mikor valaki szenvedélyes lesz Krisztusért – mikor a szenvedély tettekre ösztönzi – az viszont furcsa sokaknak.

Miért?

Szerintem azért, mert ennek a társadalomnak, ahol élünk, felvettük az összekutyult fontossági sorrendjét. Kérlek ne érts félre. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy legyünk túlzottan érzelgősek az istentiszteleteinken. Mert láttam embereket, akik nagyon érzelmiek voltak az istentiszteleten, de soha nem vitték azt a gyülekezet falain kívülre. Miért? Mert nem volt valós szenvedélyük.

Ha szenvedélyes vagy Jézusért, akkor az hatással lesz arra, ahogy élsz (nem csak ahogy érzel). Meghatározza, hogyan döntesz, mit teszel és mit nem. A szenvedély nem engedi azt, hogy úgy légy ott a gyülekezetben, hogy nem szolgálsz. A szenvedély mindig hatással van a pénztárcádra és az időbeosztásodra. Nem ülhetsz csak úgy fent a lelátón és csak figyelsz, ahogy Isten munkája zajlik előtted – ha szenvedéllyel bírsz, akkor cselekedned KELL…egyszerűen nem lehet másképp.

(Nem is értem azokat, akik sértődötten csücsülnek otthon, mert valaki megbántotta őket a gyülekezetben. Ha nem fontos a gyülekezet, akkor miért adta Jézus az életét érte? Ha nem vagy szerves része egy gyülekezetnek, azzal azt mondod Jézusnak, hogy ronda és csúnya a menyasszonyod! Az Jézus sértegetése, akár tetszik, akár nem! Nincs tökéletes gyülekezet! Főleg abban a pillanatban, hogy az első ember beteszi a lábát…)

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a keresztényeknek MUSZÁJ valamit csinálni – kegyelemből lettünk megváltva, nem cselekedetekből. Nem azért teszünk dolgokat Istenért, hogy kiérdemeljük az Ő szeretetét és figyelmét – azért teszünk, MERT Isten szeret minket…és a szenvedélyünk iránta rabul ejti a szívünket, elménket.

Úgyhogy mire ösztönöz a benned lévő szenvedély? Csak kíváncsi vagyok…