Küzdök Azzal, Hogy Lecsendesedjek

Bűnvallás következik…muszáj – úgy hallottam, hogy ez jó.

Valahol a Bibliában, ok, Zsoltárok 46:11 az a vers, amit a vezető típusok, mint például én is nap hosszat szeretjük idézni, DE komoly gondom van azzal, hogy alkalmazzam. Tudod, „Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”

Mi van? Viccel Isten? Csendesedjek el? A mai világban? Annak idején, amikor írták, biztos, hogy működött…de azok az emberek nem ugyanazzal szembesülnek, mint a mai emberek, nem? Komolyan…az időbeosztásunk feszes, tartanunk kell magunkat ahhoz. A gyerek balettra jár vagy foci edzésre, szolgálatok, és még szolgálatok, találkozók vannak a munkahelyen, találkozók a munka után, találkozók arról, hogy miért van olyan sok találkozóm. Azoknak a régieknek biztos nem olyan volt az életstílusuk nem?

Hát, aha, attól tartok igen. De Isten Igéje lerombol minden határt. Beleértve az időt is – ami azt jelenti, hogy ha valami igaz volt pár ezer éve…akkor az igaz és működő ma is.

„Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”

De csak nem látom, hogy én ezt meg tudnám tenni! Könnyű memorizálni, de nehéz alkalmazni. Szerintem ez az egyik oka annak, hogy sokunk össze-vissza mászkálva azon tűnődik, hogy miért nem látjuk az Urat, miért nem halljuk Jézus hangját. Egyszerű – sokunk túl nagy sietségben és elfoglaltságban van. Most letesztelheted magad, hogy te ezek közé tartozol. (Egyébként – én akkorát DŐLTEM ezen a teszten, mint az ól ajtó!!!)

Mikor a rendőr lámpához érsz…és két autó áll előtted, mind a két sávban egy-egy…amögé az autó mögé húzódsz, amelyikről azt gondolod, hogy gyorsabb lesz? És így érvelsz, „Bemegyek mögé, és amikor lehagyom a másik autót, akkor sávot váltok és leelőzöm azt is, amelyik előttem van.” Na, hogy állsz ezzel?

„Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”

És mi van ezzel – ott vagy a Lidlben…két pénztár van megnyitva és egyforma hosszúak. Elkezded felmérni a kasszás nénit, hogy milyen gyorsan végzi a dolgát? Mielőtt döntést hozol, hogy melyik sorba állj, megnézed, hogy az előtted állóknak mennyi cucc van a kocsijában? Miután döntöttél, azt nézed, hogy a másik sor hogy halad…csak azért, hogy lásd, hogy hamarabb kijuthattál volna, ha a másikat választod? Hát igen – ebben sem teremnek babérjaim.

„Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”

Mi van akkor, amikor reggel munkába mész, vagy éppen jössz már hazafelé? Végig pásztázod a telefonod, hogy kit hívhatnál fel csak úgy? Felhívod őket, hogy CSAK beszélj, minden apropó nélkül…de egyébként ha lenne valami tenni valód és választani kéne az ember és a tennivaló között, akkor nem azt a személyt választanád? (Felhívod, mert most éppen nincs fontosabb dolgod?)

Mindnyájan bűnösek vagyunk – a fény sebességével próbálunk menni – és kiégünk.

„Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”

Az én problémám, hogy utálok csendben lenni, nyugizni! Semmi poén nincs benne – semmi sietség – senkit nem jutalmaztak még meg azért, mert ő a „legcsendesebb, legnyugisabb” ember…a mi társadalmunk nem tartja nagyra a csendes embereket – de Isten igen. Miért? Hiszem, hogy ezekben a csendes időkben tud a legmélyebben kommunikálni velünk…és én akarom ezt.

Ezért a nagyja rajtam múlik. El kell tervezzem, hogy legyen csendes időm – és nem rohanni ezerrel. Keményen fogok ezért küzdeni…a munkámat elvégzem a tőlem telhető legjobban – de hazafelé kikapcsolom a telefonom, kikapcsolom a rádiót, zenét, üzenetet – ez egy ÓRIÁSI lépés nekem. Mi újság veled? Sietős…vagy gyakorolni akarod a csendesség művészetét?

„Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”