2010. október 18., hétfő

6 Ok Amiért Szükséged Van Egy Házicsoportra I. rész

Szeretem a házicsoportjainkat! És nagyon hálás vagyok a vezetőiknek, Zsoltinak és Szepinek, hogy hűségesek ebben a kihívásokban gazdag szolgálatban. Nagyon sokat tanultam, amióta része vagyok a miénknek, nagyszerű testvérekkel, családtagokkal vagyok megáldva.

Szeretnék nektek arról írni, hogy miért annyira fontos a szellemi növekedésünkben az, hogy részei legyünk egy házicsoportnak.

1. Mert a házicsoport az osztály termünk arra, hogy megtanuljuk hogyan jöjjünk ki egymással Isten családjában.

Egy olyan hely, ahol önzetlen, együttérző szeretetet gyakorolhatsz. Megtanulhatsz törődni a másikkal. Megtanulod a tapasztalataidat megosztani másokkal: „Ha valamelyik rész szenved, vele együtt szenved a test többi része is. Ha valamelyik tag megbecsülésben részesül, a többi tag is vele együtt örül.” Csak amikor rendszeresen tudunk találkozni hétköznapi, tökéletlen emberekkel, csak akkor vagyunk képesek valós közösséget tanulni és megtapasztalni azt a kapcsolódást, amit Isten akar, hogy köztünk legyen (Efézus 4:16; Róma 12:4-5; Kolossé 2:19; 1Korinthus 12:25).

Valós közösség az, amikor annyira elkötelezettek vagyunk egymáshoz, mint Krisztushoz. „Abból értettük meg, hogy valójában mit jelent az Isten irántunk való szeretete, hogy Krisztus a saját életét adta értünk. Ezért mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a testvéreinkért.” (1János 3:16) Ez az az áldozat hozó szeretet, amit Isten akar, hogy egymás iránt mutassunk – úgy szeretni őket, ahogy Jézus szereti őket.

2. Egy házicsoport segít, hogy növeljem a szellemi izmaimat.

Soha nem fogsz éretté válni, ha csak isten tiszteletre jársz és passzív hallgatója vagy az Igének. A szellemi növekedés egyik fő eszköze a házicsoport, ahol folyamatosan használhatod és edzésben tarthatod szellemi izmaidat. „A „Test” pedig egészen Krisztustól függ. Ő kapcsolja, és tartja össze annak részeit. Ahogyan minden egyes „testrész” a saját feladatát végzi, úgy növekszik, épül és erősödik az isteni szeretet által az egész „Test”.” (Efézus 4:16)

Több, mint 50-szer szerepel az Újszövetségben az a kifejezés, hogy „egymás”. Parancsolatunk van arra, hogy szeressük egymást, imádkozzunk egymásért, bátorítsuk egymást, figyelmeztessük egymást, köszöntsük egymást, szolgáljuk egymást, tanítsuk egymást, fogadjuk el egymást, tiszteljük egymást, hordozzuk egymás terhét, bocsássunk meg egymásnak, vessük alá magunkat egymásnak, szánjuk oda magunkat egymásnak és még sok-sok kölcsönös feladat! Ezek mind a te „CSALÁDI, OTTHONI FELELŐSSÉGEID”, ha Isten családjához tartozónak tartod magad.

Kivel teszed mindezeket (nem a felületes kapcsolódásról beszélek isten tisztelet után 15-20 perccel)? Ha elszeparált életet élsz, az a becsapás melegágya. Könnyű (bolondság) érettnek gondolni magad, mikor nincs senki körülöttem, a közelemben, aki kihívhatna engem. Mikor elkezdesz egy csapatban együtt szolgálni másokkal, missziós útra menni…ezek kiderítik, hogy milyen állapotban vagy. A valós érettség a kapcsolatokban mutatkozik meg. A növekedéshez többre van szükségünk, mint a Bibliánk; szükségünk van más hívőkre is, testvérekre. Mikor mások is megosztják, hogy mit tanultak Istentől, akkor én is tanulok és növekszem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése