Vezetőségi Kérdések 1. Rész

1. Mi a leglényegesebb dolog a vezetőségben?

Vicces, mert amikor elmész egy könyvesboltba, hogy megnézz egy pár vezetőségi könyvet, azt látod, hogy a világ másképp válaszolna erre a kérdésre, mint a gyülekezet. Azt mondanám a gyülekezeti vezetőknek, hogy a leglényegesebb lecke az, hogy megtanuljuk meghallani Isten hangját és megtegyük mindazt, amit mond. Ettől egyszerűbb nem lehet. Ha visszamegyünk az Íráshoz azt látjuk, hogy minden vezető, aki valami nagyszerűt tett vagy ért el, nem annak az eredményeképp tette, mert 4-5 éves stratégiai gyűléseken csücsült és tervezte az előtte álló éveket. Ha ismersz, akkor tudod, hogy nem vagyok stratégia ellenes (meg van annak is a helye a nagyképben), de amikor a stratégia eltiporja a Szent Szellem vezetését, az gáz.

Tehát minden vezető az Írásban, akik valami nagyszerűt tettek, megtanulták, hogy hogyan hallgassanak Isten hangjára és tegyék is meg azt, amit mond. Mert a nap végén Isten nem 78 másik embernek fogja elmondani (akik más földrészen laknak, más megyében, más országban, más kultúrában, és még csak nem is ismernek igazán), hogy vajon mi lehet a legjobb a gyülekezetednek, szolgálatodnak. Isten neked fogja elmondani, és a vezetőségi csapatnak. Bárcsak lenne hosszabb válasz, de nincs. Hallgatni Isten hangjára és meg is tenni mindazt, amit mondott.

Szerintem akkor kezdünk el vezetőként egy csomó hibát elkövetni, amikor túl elfoglaltak leszünk a szolgálatban, és nem adunk időt arra, hogy hallgassunk Isten hangjára, sétáljunk Ővele. Nincs ennél értékesebb idő egy vezető számára, mint az, hogy hallgasson Isten hangjára és megtegye azt, amit mondott.

Ha elolvasod 2 Mózestől 5 Mózesig, akkor azt találod, hogy a legtöbbet használt kifejezés abban a négy könyvben ez, „És az Úr szólt Mózeshez…” Mózesnek fogalma sem volt, hogy mit csinál. Nem volt 15 éves stratégiája, 3 éves növekedési terve, 7 lépés a szabaduláshoz, 14 lépés, hogy átkelj a Vörös-tengeren. Amije volt (és ő volt a legnagyobb vezető a Bibliában), hogy hallgatott Istenre és megtette mindazt és így képes volt arra, hogy több mint 1 millió embert vezessen a rabszolgaságból a szabadságba.

2. Rendben, de mi van azután, hogy hallottad Isten hangját? Hogy billensz át a domb csúcsán és kezded el meg is tenni azt, amit Isten mondott neked?

Ha hallottad Isten hangját, akkor az már önmagában ijesztő. De kérdezem én, láttunk akár egy olyan esetet is a Bibliában, ahol Isten olyat kért volna bárkitől is, amit könnyű volt megtenni? Tényleg!!!!!! Ez milyen igaz! Isten sosem kért senkitől semmilyen könnyű dolgot. Úgyhogy, amikor Isten kommunikálni fog feléd, a látás nyomasztó lesz és elborít. Mert ha egy olyan látást kapsz, amit simán meg tudsz csinálni Isten nélkül is, az Ő gondoskodása nélkül, akkor az a látás nem Istentől van. Mert Isten sosem kér tőlünk olyasmit, amit saját erőnkből meg tudunk tenni. Mert azt akarja látni, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk Neki, és kétségbeesettek Őérte.

Úgyhogy, azt mondanám, hogy amikor meghalljuk Isten hangját, akkor hitben kell lépnünk és csinálnunk kell valamit, mert a vicces az, hogy sokan ezt csinálják csak: elkezdenek róla beszélni, hogy „Ezt és ezt fogom tenni, tararararam…” „És mit csinálsz most, hogy tehesd azt?” „Imádkozom érte…” És azt látod, hogy 1 hónap múlva, 3 hónap múlva, 6 hónap múlva, 1 év múlva is csak imádkozik felőle. És ez olyan, mintha Mózes ott állna a Vörös-tenger partján és elkezdene imádkozni Istenhez… „Miért beszélsz hozzám Mózes? MENJ!!!” És ezek után Mózesnek két vízfal között kellett vonulnia a sok millió emberrel, amihez HIT kellett. De a Biblia azt mondja Zsidók 11:6-ban, hogy „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.” Szóval azt mondanám, hogy igen, ijesztő, mikor Isten látást ad valamire, igen, nyomasztó. De Isten nem azért ad neked egy látást, hogy imádkozz felőle. Nem kell imádkozz olyasvalamiért, amit Isten már kihirdetett. Ha megmutatta, kommunikálta, akkor a te dolgod csak annyi, hogy meg is tedd.