Tegnap felmentünk egy tele autóval Budapestre, hogy Pásztor Schallerrel találkozzunk. Nagyon jó volt újra látni őt és a pesti gyülekezetet is. A hálaadási vacsora is nagyon jó volt.
De a megdöbbentőt még nem említettem! Képzeljétek el kaptunk egy borítékot, amire az volt írva, hogy: a Botár Családnak. A gyülekezeti missziós felajánlásba dobták be! Szinte ugráltam örömömben...tényleg...nem az összeg miatt, hanem amiatt, hogy amikor veszik Pesten a missziós felajánlást, akkor mi is eszébe jutottunk valakinek.
Nagyon örültem, mert 3 éve (2008. januárjában) ott álltunk a családunkkal a gyülekezet előtt és kiküldtek minket misszióba. És most Isten bátorított minket, hogy van, aki még mindig úgy gondol ránk, mint misszióba költözött család. Azóta, hogy leköltöztünk Szegedre, még nem kaptunk missziós felajánlást.
Hisszük egyébként, hogy példák lehettünk más családoknak is, hogy igenis lehet költözni családostul vidéki misszióba. Hogy ott lehet hagyni egy teljes idejű szolgálatot (mert teljes időben szolgáltam a pesti gyülekezetben), és elkezdeni dolgozni, mert Isten így vezetett minket (amúgy nem hagy nyugodni az a dolog, hogy egyszer újra teljes időben fogok szolgálni - lenne is sok minden).
Hát csak ezt az örömöt akartam veletek megosztani, és köszönjük, hogy az a valaki, testvér gondolt ránk! És köszönjük Urunk, hogy vezetted a testvérünket, és azt, hogy engedelmes volt a vezetésnek.
Ja, az összeg 3000 Ft volt, de mondom, nem az összeg számít!
TEGYÜK HÍRESSÉ JÉZUST!
Köszönjük Urunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése