Vezetőségi Kérdések 3. rész

3. Honnan tudod, hogy Isten elhívott téged a teljes idejű szolgálatra, vezetőségre?

Gyorsan megadom a keresztény választ, mielőtt még valaki kikapcsolna: „Mindannyian el vagyunk hívva a szolgálatra.” De ami a „hivatásos” szolgálatot illeti…úgy tudod meg, hogy egyszerűen nem tudod kiverni a fejedből.

Ha ezt kérdezed tőlem, akkor válaszként visszakérdeznék, félig viccből és félig komolyan: „Van-e bármi módja annak, hogy ezt elkerüld? Kerüld el! Biztosnak kell lenned benne!” Miért? Mert láttam egy kimutatást pásztorokról és az eredmény siralmas volt. 10%-a fejezi be jól a futását, mint hivatásos szolgáló. 90%-uk elbukik benne.

Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy „Hé gyerünk ejtőernyőzni!” 10-en vagyunk és tudjuk, hogy csak 1 fog a 10-ből kinyílni. „Háromig számolok, aztán ugrunk!” Innentől kezdve senki nem fog kiugrani, egyik sem. Úgyhogy ezért mondom azt, hogy légy biztos benne!

Légy biztos benne, hogy Isten a szolgálatba hív, mert összejöhetünk egy csomóan Isten elhívásáról beszélgetni, az érzelmeinket felkorbácsolni és belelökni embereket a szolgálatba, de a legvégén úgyis ennek kell lennie, hogy „Én nem tudok mást csinálni az életemmel, csak ezt!”
Személy szerint én úgy vagyok vele, hogy hosszútávon egyszerűen nem tudok, csak úgy gondolkodni, hogy a szolgálat jár a fejemben. Habár most egy dolgos időszakban vagyok (van munkahelyem).

Aztán a másik, ami eszembe jutott, hogy keress megerősítést isten szerint való emberektől. Nem mindenkitől, csak az isten szerint valóktól. Például, ha nagyon énekelni akarsz, de ezek az emberek azt mondják, hogy „Nem, neked nem kell énekelned! Mert az egyetlen aki élvezné az istentisztelet alatt, az te magad lennél!” Vagy azt mondja egy fickó, hogy „Prédikálásra vagyok elhívva!” Meghallgatod ahogy prédikál, és azt mondod „HMMM…igen…biztos vagyok benne, hogy szereted az embereket, de nem a prédikáláson keresztül…” Mint például én is…nem vagyok jó a szervezésben…széthullanak a dolgok a kezeim között. A másik oldalról meg...nem sokkal a megtérésem után prédikálni kezdtem az utcán rajztáblával, aztán a Khárisz iskolában gyerekeknek és isten szerint való testvérek (elöljáróim) megerősítettek abban, hogy ajándékom van a tanításra, prédikálásra.

Légy biztos benne...persze 100%-os nem tudsz lenni, de nem is baj, hiszen hol van akkor a hitnek a helye.