2010. október 19., kedd

FIGYELEM FELKELTŐ PARANCSOLATOK - 6. rész

Sértsd Meg A Farizeusokat – Máté 23:1-36

Ha azt akarod, hogy a gyülekezeted figyelem felkeltő legyen, akkor hajlandónak kell lenned arra, hogy az utad során megsérts jó néhány farizeust. Ez benne van a „Járjunk Jézus lábnyomában!” csomagban!

Lehet már kóstoltad például ezt: minél nagyobb a befolyásod, annál nagyobb a céltábla a hátadon. Ha más mersz lenni…kritizálni fognak. Ezt megígérhetem neked. És ezek a kritikák valószínűleg attól a vallásos testülettől jönnek majd, akik azzal vannak csak megelégedve, hogy fent tartsák a régi állapotot, a status quo-t.

Mondhatom őszintén? Mondjuk ehhez már hozzá szokhattál. Sosem hallottam még, hogy gyülekezetünk iránt érdeklődő, vagy látogató, velünk ismerkedő ember kritizálná azt, hogy mit hogyan csinálunk a gyülekezetben. Az egyetlen kritikus hang a vallásos testülettől jön – akik talán még csak nem is jártak a gyülekezetben, még csak nem is ismernek minket belülről.

Nem azt mondom, hogy ahogy mi csináljuk a gyülekezetet, az tökéletes és ez az etalon, mindenki ehhez mérten kellene csinálja. Nekünk is megvannak a tökéletlenségeink, ugyanúgy, mint más gyülekezeteknek is. És nem mi vagyunk az egyetlen dicső sarokköve a mai egyháznak! Szükség van sokféle gyülekezetre, mert rengeteg, sokféle ember van!

Hagyjuk abba a különbözőségek kritizálását és kezdjük el ünnepelni az eredetiséget és a kreativitást. Ortodoxnak (óhitű, igazhitű) kell lennünk a tanban. De nem kell ortodoxnak lenni a gyakorlatban. Senki nem volt olyan ortodox ellenes, mint Jézus.

Amit az évek során megfigyeltem, hogy azok, akik valahová már jártak gyülekezetbe mielőtt még hozzánk kezdtek el járni, volt egy képük arról, hogy a mi gyülinknek hogy kellene működnie, kinéznie. És persze ez a kép mindig arra hasonlított, ahová azelőtt jártak. Megeshet, hogy hallgatva ezekre az emberekre, elkezded azokra a képekre formálni a gyülekezetet. Aztán eljön vagy eljött az a nap, amikor rájössz arra, hogy nem kell olyasvalaminek kinézni, mint amilyenek nem vagyunk. Bátrak lehetünk arra, hogy mások legyünk. Nem arról beszélek, hogy a másság miatt legyünk mások. Arról beszélek, hogy határozzuk meg a pontos helyünket a királyságban. És rá kell jöjjünk arra, hogy csak azt játszhatunk, amiben erősek vagyunk.

El vagyunk arra hívva, hogy kísérletezzünk, próbáljunk ki dolgokat, új dolgokat az Úrért. Komolyan kell venni a kulturális szövegmagyarázatot ugyanúgy, mint a biblikus szövegmagyarázatot. Miért? Mert hiszem, hogy a lényeg nélküliség tiszteletlenség (amikor a Bibliát a kultúra nélkül adom át, hiszen az is egy bizonyos kultúrában hangzott el). Ha nem tudsz aktuális dolgokat, példákat adni, amikkel azonosulni tudnak, azt nem tisztelik.

Három nagyon fontos meggyőződésem:

1) A gyülekezet kell legyen a legkreatívabb hely a földön.
2) A legnagyobb üzenet megérdemli a legnagyobb marketinget.
3) A gyülekezet arra is el van hívva, hogy versenyben legyen a piacon.

Nem furcsa, hogy milyen könnyen válhatunk olyan keresztényekké, akik arról híresek, hogy milyen dolgok ellen vannak és nem azért, hogy milyen dolgokért?

Kétféle ember van: akik megcsinálják és akik kritizálják.

Jézus egy MEGCSINÁLOM ember volt.

A farizeusok kritizálók.

Ámulatba ejtő az a képességük, ahogy a jó dolgokban is pillanatok alatt megtalálják azt, ami rossz! Jézus meggyógyítja az elszáradt kezűt és a farizeusok amiatt panaszkodnak, hogy rossz napon tette ezt! Viccelsz, ugye?!

Nem azok számítanak, akik a lelátóról magyaráznak, mintha mindent jobban tudnának és tudnának csinálni, hanem azok, akik lent vannak az arénában, a pályán és izzadtak, koszosak, véresek, horzsolásokkal tűzdeltek.

Döntés előtt állunk. Játszhatunk a biztosra, vagy játszunk a győzelemre!

Emlékszem 10 évvel ezelőtt tartottunk egy felekezetközi keresztény szervezetnél a rajztáblás evangelizációról előadást. Én be is mutattam. Megcsináltam egy üzenetet, mintha kint lettünk volna az utcán. A végén még imádkoztam is és még azt a részt is benne hagytam, hogy tegye fel az a kezét, aki most hozta meg a döntést a Jézussal való új kapcsolatában. És képzeljétek volt valaki, aki a teremben feltette a kezét, amit persze senki nem látott, csak én. Mindezek után a kérdések jöttek és a leszólások, hogy „milyen dolog már így megosztani a hitünket”…viszont mikor azt mondtam, hogy „lehet nektek nem tetszik és kényelmetlen, de van itt valaki, aki most bízta az életét Jézusra, és Isten használta ezt a „gonosz” eszközt”, akkor hirtelen fagyott csend lett. Aztán gondolok itt különböző nem magyar gyülekezetekre, ahol különféle kreatív eszközöket használtak, és rengeteg kritizálást kaptak a kereszténységtől, de közben emberek százai tértek meg és merítkeztek be ezeknek hatására.

Erwin McManustól olvastam egyszer ezt a nagyszerű jó tanácsot: „Ne engedd, hogy egy nyíl átszúrja a szívedet, hacsak nem az Ige szűrőjén keresztül érkezett.”

Ha a kritika az Ige szűrőjén keresztül jött, akkor helyre kell állni. Ha nem, akkor csak gyűrd össze és hajítsd a kukába. Ugyanezt tette Jézus is a farizeusoktól jött kritikával. Nem vált védekezővé. Nem kért bocsánatot azért, aki volt vagy amit és ahogyan tanított. Nem engedte a kritikusoknak, hogy visszatartsák attól, hogy az legyen aki Ő.

Ne engedd a farizeusoknak, hogy visszatartsanak attól, hogy radikálisan szeresd a prostituáltakat. Ne engedd a farizeusoknak, hogy visszatartsanak attól, hogy gyógyíts szombaton. Ne engedd a farizeusoknak, hogy visszatartsanak attól, hogy a vámszedőkkel lógj.

Csak hogy megemlítsem, emberek akkor szoktak kritizálni, ha valamiért bűntudatot éreznek. Mert a bűntudatot Isten azért adja, hogy lehetőséget adjon a változtatásra. 10-ből 9-szer a kritizálás azért történik, hogy megigazítsam a saját problémámat, mert kritizálni sokkal könnyebb, mint megváltozni!

Kövessük Krisztust és járjunk az Ő lábnyomában.

Légy bátor, hogy más légy!

Kelts feltűnést!

2 megjegyzés: