2010. november 17., szerda

Négy ok, amiért olyan szeretnék lenni, mint a gyerekek

Annyi mindent tanulok a gyerekeimtől. Isten tanít rajtuk keresztül. És kezdem megérteni, hogy Jézus miért tanította azt, hogy legyen gyermeki hitünk. Azon gondolkodtam, hogy miben változna az életem, ha úgy közelíteném meg Istent, ahogy a lányok engem?

1 – Kevesebb stressz lenne az életemben!

Legdurvább ige, amit olvashatsz és alkalmazhatsz Máté 6:25! (Egy ÁMENT hallottam?) Mindannyian aggódunk – de…

Ezen gondolkodtam. Nem aggódnak semmin. Még ha dobálom se fél, mert tudja, hogy elkapom.

Mi lenne, ha folyamatosan bíznék Istenben, ugyanúgy, mint ők bennem? Mi lenne, ha annak ellenére, ami történt bizonyos lennék abban, hogy Ő ott van és el fog kapni?

#2 – Több örömöm lenne!

Bármikor ébresztem (na jó többnyire), hálásan megölel. Örül nekem. MINDIG. ÉS… még akár fel is ugrik az ölembe. Vagy elkezd viccelődni…elbújik…kukucsol. Amit mondani akarok, hogy MINDIG örül.

Mi lenne, ha én is ilyen lennék? Mi lenne, ha nekem is mindig örömöm lenne, amikor Isten jelenlétében vagyok. Észrevettem, hogy vagy teljes örömünk van, VAGY meg próbálunk elbújni előle. 1Móz 3:1-10.

Mi lenne, ha tényleg felismerném azt, hogy KICSODA Ő? Hogy Ő szent és minden amit kezdeményez felém, az gyönyörű lesz és a javamra lesz a megfelelő időben, a maga idejében (Préd 3:11)? Az eredmény ÖRÖM, ami Nehémiás 8:10 szerint az erőm lesz.

Egyébként–MINDEN apa szereti, amikor a gyermeke mosolyog. Sőt minden férj szereti, amikor a felesége mosolyog!!!

#3 – Megbocsátóbb lennék!

Az egyik dolog, amivel nagyon óvatosnak kell lennem, az a keserű és negatív hozzáállás mások felé. Ez nehéz nem?!?!

DE a lányok–ez az orrszívós dolog. Utálták…kegyetlen is kipróbáltam magamon, habár megkönnyebbülést hoz az embernek. Lábam közé kellett szorítsam őket, hogy ne mozduljanak…

De amint vége volt a kínzásnak, már jött is a mosoly, mintha semmi nem történt volna. Ha igazságtalan vagyok velük, igen előfordul, vagy rossz hangnemben beszélek és odamegyek töredelmesen bocsánatot kérni, nem duzzognak. Azt mondják: „Semmi baj apa!” És megölelnek.

Mi lenne, ha én is ilyen lennék? Mi lenne, amikor valaki megbánt, tudatában lennék a fájdalomnak, de nem ragadnék le, hanem tovább mennék és nem hánytorgatnám fel a másiknak, magamnak vagy másoknak. Jobb ember lennék, mindannyian. Efézus 4:32

#4 – Nem félnék attól, hogy elveszítem Isten szeretetét irántam

Ezzel mindig küszködik az ember. Nem amikor jól van és minden jól megy, vagy pozitív a mérleg, hanem amikor gáz van. Hogy tud még akkor is szeretni Isten, amikor mindent összekuszálok és elrontok?

DE–nem tudom már mikor. Történt egy felejthetetlen lecke. Éjjel, beteg volt Flóra vagy Fruzsi, már nem tudom melyikük. Velünk aludt. És egyszer csak belehányt az arcomba. NA EZ UNDORÍTÓ!

DE–mindezek után betegen, letakarítva, kitakarítva, odabújt hozzám az ágyban és aludtunk. Egy pillanatig sem gondolta, nem félt attól, hogy amiért lehányt én nem fogom őt szeretni. Nem félnek a szeretetemtől, tudják, hogy feltétel nélküli.

Mi lenne ha én is ilyen lennék? Megváltoztatná azt, ahogy élek? Kevesebbszer játszanám meg magam Istennek? Róma 8:38-39 Semmi nem választhat el az Ő szeretetétől. Úgy érzem egyre jobban és jobban tanulom ezt.

2 megjegyzés:

  1. Balazs nagyon fontos volt, hogy ezt elolvassam, koszonom!!!!

    nomna

    VálaszTörlés
  2. Koszonom Balazs!
    Soha nem eleg tanulni a megbocsatasrol. Nekem is nehezen megy mind magam, mind pedig masok iranyaba.
    En is a minap pont ezt kerdeztem magamtol, hogy miert van az, hogy a gyereknek kepes vagyok barmit megbocsatani es a felnotteknek pedig nem mindig?
    Dora

    VálaszTörlés